Kobzosok a YouTube és a végvárak korából

A Magyar Rádió irodalmi osztályára 4700 kézirat érkezett 1935-ben. Mikrofon elé nagyságrendileg ezer alkotás kerülhetett egy évben. Mi itt a sok? Ami kimaradt, vagy ami elhangzott? Visszatekintve háromnegyed évszázad múlva, tehát napjainkban, inkább az az érzése az embernek, hogy felismerték az írók, szerkesztők, minden rangú irodalmi közreműködők, hogy a jó szöveges művek megélnek hangzó formátumban is. Ma ez a felfogás az alkotók részéről még inkább felerősödött. Hajdani rádiós vers- és prózafeldolgozások, frissen készült hangzó vagy videós szavalatok, felolvasások uralják az irodalmi digitális hálót. A letöltésszámok megrendítően magasak. A YouTube az egyik legnagyobb magyar szöveggyűjtemény. A textúra birodalma visszatér a kezdetekhez, és ismét általánossá válik a hangos olvasás, azaz a hangzó szövegmegértés, auditív befogadás? Tombol a képiség is, videós és animációs irodalmi verziók idomulnak a kijelzőkre. Podcastok is szélesítik a kört, a hangzó kínálat ugrásszerűen növekszik.

Tinódi

De hát új dolog a hangos irodalom föl-föl támadása? Nem éppen! A Slam Poetry esélyes mai példának.

tinodi.png

De említhetünk régebbi eseteket is. Elég erről Cs. Szabó Lászlóval szólni. Hogy is volt a magyar kobzosok, török kori lantosok korában ?

„A várakban újfajta hősének született, vitézi tettekről. Hiszen annyi volt az ostrom a lemorzsolódó védő övezetben, hogy kitelt belőlük egy faragatlan, kisebb Iliászra való. Szerzőjük verselő haditudósító, énekes frontszolgálat az élete, sovány kenyéren, természetbeni ellátásért. Mivel akkoriban mindenes gyógyszer a bor, a karcos lőrét s várbeli mérőjét még a töröknél is jobban szidták. Országos hírre egy jutott közülük, Sebestyén diák Tinódról; az ő faluja is elpusztult. A fülnek költöttek, nem a szemnek, lantkíséret s énekszó nélkül lélektelen a szöveg, ha kottajelzéssel kinyomtatták is az ismertebbjét.

A magyarok máig panaszolják egymás közt, hogy mialatt őseik bástyán és pincében kupa bor mellett kóbor diákok lantpengetésére fanyalodtak, Magyarország pajzsa mögött Monteverdi madrigáljaiban gyönyörködött a védett Nyugat.”

Járd meg, tubám! járd meg

Kicsit későbbi korból, ám érdemes felidézni Pálóczi Horváth Ádám dalművészetét is. Verseit többnyire zenei alapokon írta, gyűjteményes kötetének is a címe: „Énekes poézis”. Könyve címlapján a szerkesztő az alábbiakban adja meg a költő szerzeményeinek műfaját:

„Válogatás Pálóczi Horváth Ádám ó és új mintegy ’Ötödfélszáz énekek ki magam csinálmánya, ki másé’ című 1813. évi kéziratos gyűjteményéből.”

Már csak az a kérdés, mennyi is az „ötödfélszáz”? Bár ez inkább számtani feladvány, mint műélvezeti rásegítés.