E-könyv kalauz

Könyvkonnektor

Írók megfigyelve! Folyóiratok a témáról

Az online szövegelérés kalandokra csábít. Az otthoni könyvespolc véges. A könyvtári kutakodás professzionális. A végtelen net oda is elvisz, ahová egyébként nem jutna el az olvasói érdeklődés.

A folyóirat adatbázisok listázása közben – szakmai publikációra készülve – leltem rá a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezetében működő Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet kiadványaira. A hajdani állambiztonság szégyenteljes, főként értelmiségellenes akcióival foglalkozik a Hankiss Ágnes vezette team. Innen sodródtam el más szabadon elérhető (témába vágó) írások adatbázisaihoz.

A népszerű nevén III/3-as ügynöklistákkal, azok tartalmával, és az elkövetések konkrétumaival az alábbi periodikák és kiadványszervezők foglalkoznak (free hozzáféréssel):

Arc és Álarc

Kiadja a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet. A folyóirat témakörét a névadó Hamvas Béla egyik megjegyzése adja: „A történelemben uralkodó embertípus az álarcot viselő ember, aki elfelejtette az álarcok leleplezésének és átvilágításának a módszerét…”

A folyóiratot így mutatja be Megyeri Dávid: „A periodika szerzői azon vannak, hogy az álarcok mögé ismét megtanuljunk betekinteni Hamvas Béla útmutatásával. Mert idejétmúlt az ügynök közkeletű meghatározása, amelyet nem véletlenül emlegetnek szűkített jelentésében azokra korlátozva, akik a kommunista titkosszolgálati hatalmi piramis legalján voltak. Fel kell fedeznünk: sok mindenki ügynök, akit nem is úgy hív a különböző helyekről befolyásolt közhiedelem. Ezek az álarcos figurák elvonulnak a szemünk előtt a folyóirat cikkeiben, mint Hamvas Béla ikonikus művének, a Karneválnak a lapjain.”

Megdöbbentő leleplezések is bőven olvashatók a folyóirat tanulmányaiban. Írókról, írófeleségekről, beszervezésekről. Az érdeklődést egy idő után hasfájás és más elgyengülési tünetek követik az olvasó részéről. Csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Betekintő

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóirata. A periodika főként konkrét eseteket dolgoz fel, személyek csoportok elleni diverziók titkos szolgálati megszervezését. Itt is lehet turkálni a brutális történetekben. Írók, és más értelmiségiek gyakran kerültek célkeresztbe. Arat a halál és kegyetlenség a valós nevekkel tálalt sztorikban. A legfrissebb számban a népi írók, illetve akiket a BM annak tartott, felderítése és megzabolázása a téma. Kik voltak a híradók, informátorok? Változatos a kép…

ugynok_munka_kozben.png

Tovább olvasom

Írók beszólnak íróknak

Ontja a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Digitális Irodalmi Akadémia a szerzői memoárokat. Félre műélvezet, lássuk az irodalmi pletykákat!

Költő éhkoppon

Kezdjük egy régivel. Toldy Ferenc irodalmi arcképcsarnokot ad 1856-ban. Így nyit:

„Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s a fénytelen de hasznos munka is ösmertetésre és hálára méltó.”

szallongo_konyvek.png

Ehhez képest elég nagy neveket mutat be. Virág Benedeket szinte népmesei figuraként ábrázolja. Fűtetlen szobában, éhezve élt a Mester. Látogatói csak benyitották a konyhaajtót, leesett a támasztékul tett fahasáb, így tudta a költő, hogy vendége érkezett. Toldy emlékezik:

„Reggeliét , ha volt, maga főzögette, s történt, hogy vasárnap reggel mise után kerülvén hozzá, bútortalan konyhája üresen-tiszta tűzhelyén osztozott velem csokoládéjával , melyet bögrécskéjéből váltva hörpölgettünk!”

Ilyen volt az író élete hajdan. És ma?

 

Tovább olvasom

Kobzosok a YouTube és a végvárak korából

A Magyar Rádió irodalmi osztályára 4700 kézirat érkezett 1935-ben. Mikrofon elé nagyságrendileg ezer alkotás kerülhetett egy évben. Mi itt a sok? Ami kimaradt, vagy ami elhangzott? Visszatekintve háromnegyed évszázad múlva, tehát napjainkban, inkább az az érzése az embernek, hogy felismerték az írók, szerkesztők, minden rangú irodalmi közreműködők, hogy a jó szöveges művek megélnek hangzó formátumban is. Ma ez a felfogás az alkotók részéről még inkább felerősödött. Hajdani rádiós vers- és prózafeldolgozások, frissen készült hangzó vagy videós szavalatok, felolvasások uralják az irodalmi digitális hálót. A letöltésszámok megrendítően magasak. A YouTube az egyik legnagyobb magyar szöveggyűjtemény. A textúra birodalma visszatér a kezdetekhez, és ismét általánossá válik a hangos olvasás, azaz a hangzó szövegmegértés, auditív befogadás? Tombol a képiség is, videós és animációs irodalmi verziók idomulnak a kijelzőkre. Podcastok is szélesítik a kört, a hangzó kínálat ugrásszerűen növekszik.

Tinódi

De hát új dolog a hangos irodalom föl-föl támadása? Nem éppen! A Slam Poetry esélyes mai példának.

tinodi.png

De említhetünk régebbi eseteket is. Elég erről Cs. Szabó Lászlóval szólni. Hogy is volt a magyar kobzosok, török kori lantosok korában ?

„A várakban újfajta hősének született, vitézi tettekről. Hiszen annyi volt az ostrom a lemorzsolódó védő övezetben, hogy kitelt belőlük egy faragatlan, kisebb Iliászra való. Szerzőjük verselő haditudósító, énekes frontszolgálat az élete, sovány kenyéren, természetbeni ellátásért. Mivel akkoriban mindenes gyógyszer a bor, a karcos lőrét s várbeli mérőjét még a töröknél is jobban szidták. Országos hírre egy jutott közülük, Sebestyén diák Tinódról; az ő faluja is elpusztult. A fülnek költöttek, nem a szemnek, lantkíséret s énekszó nélkül lélektelen a szöveg, ha kottajelzéssel kinyomtatták is az ismertebbjét.

A magyarok máig panaszolják egymás közt, hogy mialatt őseik bástyán és pincében kupa bor mellett kóbor diákok lantpengetésére fanyalodtak, Magyarország pajzsa mögött Monteverdi madrigáljaiban gyönyörködött a védett Nyugat.”

Tovább olvasom

Volt egyszer a könyv...

Mondások, posztok, szállóigék az e-bookról

 

Az elektronikus könyv, mint a ma és a jövő emberének művelődés-technikai eszköze, világszerte az érdeklődés középpontjában áll. Zsebében egy egész könyvtárral él, aki Kindle vagy Nook e-book eszközt, vagy táblagépet használ.

De mi is igazán az e-book? Erről még keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy nem egyszerűen a nyomtatott könyv digitális verziója. A tartalom új alakiságát, az elektronikus textet alig ismerjük az irodalmiság oldaláról.

Az itt következő idézetek sem kutatási projektek alaposságával mutatják be az e-könyv jelenséget. A megfigyelés, a rácsodálkozás szintjén rögzítik a digitális olvasás újszerűségeit. A rövid szövegrészletek a könyv változásával, valamint a könyv ökoszisztémájának radikális átalakulásával foglalkoznak. Írók, olvasók, könyv-alkotók fogalmazzák meg gondolataikat, érzéseiket a terebélyesedő e-book világról. Néha lelkesülten, néha nagyon nem örülve a kifejlődő e-könyv környezet tabudöntögető extrémitásainak.

A text lefagy

„A digitalizációnak van egy természetes határa. Az e-book növekedés nem haladhatja meg a nyomtatott könyvek mennyiségének ötven százalékát. A könyv tökéletes kulturális építmény. Használhatósága felülmúlhatatlan. Az emberek szeretik a nyomtatott írásműveket.” (Maja Thomas)

ekonyv_nem_problema.png

Print mimikri helyett digi-verset

„Napjaink jellemző tendenciája, hogy az iparági szereplők a jövőt a múlt eszközeivel próbálják alakítani. A könyvkiadók utánozzák a képernyőn a papíroldalak látványát. Új bor ódon flaskában: ez az eredmény. Az iPad lehetőségeit nem arra használják, hogy újragondolják a könyv megjelenítésének eszköztárát. Egyszerűen maradnak a print mimikrinél, annak reményében, hogy megőrizhetik elveszett monopoliumukat a tartalom és az üzleti folyamatok fölött.” (Jeff Jarvis)

Tovább olvasom

Blogok nagyságoktól: indiszkréciók mára is

Irodalmi depók alakultak ki az interneten. Bálázva állnak a halhatatlan, klasszikus művek. Adatbázisok nyugszanak az irodalmi internet parkokban. Ingyenesen, szabadon hozzáférhetően.

Mihez nyúljak? Hová lendüljön a kurzor? Nem irodalomhoz, hanem irodalmárokhoz húz-tol az egér.

Naplók, visszaemlékezések vonzanak. Ezeket szeretem olvasni. Sok mindent átélt az ember, maga sem hiszi, hogy, s mint volt. A neves írók feljegyzései talán utat mutatnak. A múlt század utolsó harmada érdekel. A fiatalság, a korai felnőtt kor még cselekvő korszakának évei ezek számomra. Három vallomást idézek fel.

A szervező, aki szervezett lett

Király István (1921-1989) – irodalomtudós, ELTE professzor – ezer oldalt meghaladó memoárja ingyenesen letölthető a Kossuth Kiadó oldaláról. Kiderül, miközben hajdan lelkesen olvastuk az irodalmi folyóiratokat, az egyre-másra színre lépő új írókat, születtek nagyszerű művek, a háttérben elképesztő szervezkedés zajlott. Napi szinten tárgyalták meg a politikai vezetők az irodalom eseményeit, döntöttek regényekről, életművekről, megjelenésről. Felfoghatatlan az egész: mindenkit berendeltek, áthelyeztek, mindenféle alkudozásokba kényszerítettek. Ezt most pontosan látjuk a naplóból. És mégis: óriási tehetségek, örökéletű írások keletkeztek a korban, szinte felülmúlhatatlan gazdagságban jöttek létre életművek. Aczélék akartak irányítani, végül éppen ők kerültek hálóba, és jól megfejték őket anyagilag. Kistafírozták hosszú évtizedekre az írói kört. Persze akadtak kivételek: Kassák, Hamvas Béla, Bibó István, az egész nyugati emigrációs irodalom. És persze a megrendíthetetlen: Márai.

illyes.pngIllyés Gyula: Fáklyaláng

Tovább olvasom

VR - AR könyv: hóbort vagy új könyviség?

A VR és az AR lejtőre küldi a szöveg alapú médiumokat, a könyvet, a folyóiratot, a képes kiadványokat, a lexikonokat vagy éppen fordítva: fellendülést hoz az érdeklődésben, mint kezdetekben az e-könyv forradalom? 

Két fogalom: AR és VR?

Köznyelvi megfogalmazásban a VR és az AR bizonyos számítógépes multimédia-eszközök segítségével megteremtett, háromdimenziós digitalizált képek vetítésén alapuló mesterséges, szimulált világ, amely a felhasználóban a valóság érzetét kelti. A valós tér és a számítógép által generált tartalmak összevonásával létrejött mediális eszközrendszer velőig hatol. Szemünk előtt, belebújva a VR okuláréba, nem képek úsznak el, mint várnánk egy szemre épített eszköztől. A látás segítségével, kiegészítve hangeffektekkel, belépünk egy térbe, amely ijesztően valóságosnak tűnik. Ingatjuk a fejünket, lépegetünk oldalra-körbe, hogy haladni tudjunk a felkínált utakon, és átlépjünk (a hatás kedvéért többnyire nyikorgó) ajtókon. Egy magyar összefoglaló VR és AR ismertető meghatározása szerint a VR:

"A VR a valóságos helyett érzékelt, szoftver által generált környezet, mely helyettesíti az eredetit és melyet mint létezőt fogad el a felhasználó."

Mindez technika. De mit jelent ez a könyv szempontjából? A kiadóknak mindössze annyi a dolguk, hogy egy mű esetén a nyomtatott, az elektronikus verzió mellett egy újabb változattal kell számolniuk, a VR kiadással? Vagy semmi többről nincs szó, mint a már bevált megfilmesítésről, vagy játékfeldolgozásos variánsról? A sikerkönyveknek ma ez a sorsa, ebben nincs semmi különös. Az általam megismert példák alapján azt gondolom, egy új könyv-alakiság van születőben. Kereskedelmi vonatkozásban, tartalmi értelemben a megváltozott formakultúra lényeges változásokat fog hozni az olvasói igények alakulásában.

ar_konyv_illusztracio.png

Maga a VR szemüveg már belépő szinten hatezer forintért elérhető. Én is ezzel bóklászom történelmeken, világűrökön, képzelt és valós világokon át. Szigorúan az ingyenes tartományokban, hiszen nem azért ismerkedem az új technikával, mert hiányérzetem van az irodalom elérhetősége vonatkozásában. Nekem megfelel a jelenlegi digitális és nyomtatott választék. De a világ rohan az elektronikus pályákon, egyre újabb és újabb kulturális variánsok épülnek fel néhány rövid év alatt. Ide sorolható az AR és VR applikációk megjelenése, elterjedése.

Tovább olvasom

Irodalom: időseknek tilos, nem ajánlott?

A munkából kivonuló korosztály, mondjuk hatvanöt év felett, olvas? És mit olvas, vesz könyveket még? Már úgy értve, hogy saját célra, nem ajándékként.

Egy amerikai felmérés szerint a hatvanöt év felettiek mindössze tizenhét százaléka olvas el egy évben legalább egy könyvet. Nem tudom, nálunk mi a helyzet, én annyit tudok hozzátenni: nekem megmaradt az olvasási kedvem. Nem azért, mert megszoktam ezt az időtöltést. Az csak egy dolog. A lényeg az, hogy a mai magyar kortárs irodalom nagyon erős. Sorra ontja a letehetetlen könyveket.

Itt van például a szenior olvasás

Németh László írja: „Tanítványaimnak sokszor idézem Weöres Sándor versét: ’Azért szánom én a mai embert, mert a szíve nem bír öregedni.’ Mért nem bír? Mert a semmit sem becsüli úgy, mint a testi frissességet?"

intergraf.jpg

Majd így folytatódik a szöveg:

"Azt hiszem, nagyobb oka is van. A megöregedéshez tőke kell: lelki tartalékok. Akikből túl sokat vett ki a gyermekkora: sosem lesz felnőtt; a megerőltető férfikor öregségünket eszi meg. Századunk kitolja az átlag élethatárt, de elnyüvi tartalékait.”

Az olvasás az a pótkeret, ami rendelkezésre áll. Az ingyenesen legálisan elérhető hihetetlenül gazdag állományok új pályára állíthatják a megnövekvő szabadidővel vívódókat. Az őszkor a régi és új írók felfedezésének kalandjaival van tele a digitális mezőkre bátorkodók számára.

Tovább olvasom

Vége? Ennyi? A könyvekről őszintén

„A nyomtatott könyvkultúra vége számomra 1971 őszén kezdődött” – eleveníti fel Nógrádi Gábor a Librariuson, az „In memoriam Gutenberg - A nyomtatott könyvkultúra vége” című írásában. Így folytatódik visszaemlékezése: „Az úgynevezett SZOT iskola népművelő-könyvtár levelező tagozatán folytattam Debrecenben kezdett tanulmányaimat, és tanárnőnk (Gazsóné), talán az első órán megkérdezte: lehetségesnek tartjuk-e, hogy idővel eltűnnek a nyomtatott könyvek?”

Akkor ő, mint levelezős diák, azt válaszolta: igen!

Közel ötven év telt el azóta, és a nyomtatott könyv továbbra is jelen van, kultúránk megtörhetetlen része. Mégis: mennyi minden történt az elmúlt fél évszázadban a könyves világ centrumán és peremén. Csak annyit részemről, mint szintén egykori népművelő-könyvtár szakos, és szintén az egykori kiegészítő képzés részese: soha nem gondoltuk akkoriban, hogy a könyvromantika átalakul tudásmenedzsmentté, olvasás-marketinggé. Égő szavak, kiporciózott mondatok, letehetetlen fejezetek után kutattak az olvasók hajdan, a hetvenes években, nem a celeb-furfangok zagy-irodalmára, a felnőtteknek szóló gyerekmesékre (fantasy és más). Úgy vették és raktározták a könyvet az olvasók, mint a féltett kincseket. A szobákat belepték a falra szerelt könyvespolcok, kötetsorok között éltünk, vettünk levegőt.

A legfőbb tanulság mára azonban az: meg kell tanulni váltani a tartalom hordozók, egyszóval a könyves formák között. Elektronikus Thomas Mann? Legyen! Digitális Petőfi? Az sem rossz! Elektronikus népmese? Meg lehet szokni! E-book Nagy László? Miért is ne!

beturaktar.png

Tovább olvasom

Hallgass és nézz Olvasó! Verspárbaj videón

Természetesnek vesszük, hogy az olvasás csöndes tevékenység. Némán siklik a szem a betűsorok felett. Ellentmond ennek a tapasztalatnak a hangoskönyvek sikere. Talán meglepő, ám évek óta igaz: a Magyar Elektronikus Könyvtár legnépszerűbb dokumentumai között folyamatosan vezető helyet töltenek be a hangoskönyvek. A havi sikerlistákon az első tíz helyezett nagy részét minden esetben klasszikusaink örökkévaló műveinek hangzó változatai teszik ki. Ebben a pillanatban is a dobogó három helyezettje között kettő hangoskönyv.

Gárdonyi Géza. Egri csillagok. Bornemissza Gergely élete

Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás

Melyik Biblia-változat?

Könyves eseményen alkalmam volt beszélgetni egy főpappal. Szóba kerültek a Bibliák elektronikus változatai. Rákérdeztem, ismeri-e a statisztikai adatokat az e-Bibliák olvasásáról? Nem, mondta. Úgy folytatta, megpróbálja kitalálni, melyik változat lehet a legnépszerűbb. Van ötlete ehhez. Akárhogy haladtunk, csak nem jutott el oda, ami pedig igaz: szövegváltozattól függetlenül a hangoskönyv Bibliák a legtöbbet forgatott (letöltött-bekapcsolt-hangosított) verziók. Meglepetés meglepetés hátán - kommentált.

Úgy tűnik, a szem mellett a fül is szerephez jut a könyvek tartalmának „megszólaltatásában”. Sok térben, temérdek helyszínen lehet feltűnés nélkül regényt, írásművet hallgatni: villamoson, vonaton, várószobákban. A kezdeti kazettás, CD-és fizikai darabosság után az audió irodalmi feldolgozások az internet térhódításával jutottak új platformokhoz. Globális portálok, hazai audioapplikációk, hangfájl gyűjtemények teszik széles választékban elérhetővé a klasszikus és kortárs szövegeket.

hangoskonyv_imidzs.png

Tovább olvasom

Hallgass Olvasó! Pergő irodalom, kidobolt versek I.

A kortárs irodalom videós megjelenítése az internet egyik legnagyobb újítása és ígérete. Filmezett szövegről van szó igazából. A mű megszólaltatása csak a vers vagy próza, illetve annak részletének elmondására, gyakran felolvasására szorítkozik. Nincsenek képi effektek a felvételen, nem filmdramaturgiai eszközökkel közelítenek az alkotáshoz.

A nézettségi számok rendkívül magasak, akár a tízezres nagyságrendek sem ritkák. Összehasonlítva ezt a kortárs líra nyomtatott példányszámaival, annyi megállapítható: az internetes közönség igényli a mai szerzők műveit, ám vitathatatlan, hogy a papírkönyv mellett (néha talán helyett is) más megjelenési formákat támogat.

Tallózva a lehetőségek között:

Az Örkény Színház 24 művésze 24 kortárs költő versét mondta fel videóra. Ezek közül Varró Dániel Feleségem, ha felmegy a Facebookra című költeményét 26 000-nél többször hallgatták meg egy hónap alatt. A projekt eredetileg Élő költők társasága címen futott, majd 2018 januárjától új néven és megújult tartalommal Élő írók társasága gyanánt folytatódott.Ebben a sorozatban már kortárs prózaírók rövid, néhány perces írásait olvassák fel az Örkény Színház művészei.

Tovább olvasom