Természetesnek vesszük, hogy az olvasás csöndes tevékenység. Némán siklik a szem a betűsorok felett. Ellentmond ennek a tapasztalatnak a hangoskönyvek sikere. Talán meglepő, ám évek óta igaz: a Magyar Elektronikus Könyvtár legnépszerűbb dokumentumai között folyamatosan vezető helyet töltenek be a hangoskönyvek. A havi sikerlistákon az első tíz helyezett nagy részét minden esetben klasszikusaink örökkévaló műveinek hangzó változatai teszik ki. Ebben a pillanatban is a dobogó három helyezettje között kettő hangoskönyv.

Gárdonyi Géza. Egri csillagok. Bornemissza Gergely élete

Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás

Melyik Biblia-változat?

Könyves eseményen alkalmam volt beszélgetni egy főpappal. Szóba kerültek a Bibliák elektronikus változatai. Rákérdeztem, ismeri-e a statisztikai adatokat az e-Bibliák olvasásáról? Nem, mondta. Úgy folytatta, megpróbálja kitalálni, melyik változat lehet a legnépszerűbb. Van ötlete ehhez. Akárhogy haladtunk, csak nem jutott el oda, ami pedig igaz: szövegváltozattól függetlenül a hangoskönyv Bibliák a legtöbbet forgatott (letöltött-bekapcsolt-hangosított) verziók. Meglepetés meglepetés hátán - kommentált.

Úgy tűnik, a szem mellett a fül is szerephez jut a könyvek tartalmának „megszólaltatásában”. Sok térben, temérdek helyszínen lehet feltűnés nélkül regényt, írásművet hallgatni: villamoson, vonaton, várószobákban. A kezdeti kazettás, CD-és fizikai darabosság után az audió irodalmi feldolgozások az internet térhódításával jutottak új platformokhoz. Globális portálok, hazai audioapplikációk, hangfájl gyűjtemények teszik széles választékban elérhetővé a klasszikus és kortárs szövegeket.

Az e-book – irodalmilag – nem informatikai, hanem könyvészeti fejlemény. Az elektronikus könyv előképe nem a számítógép, nem a szövegszerkesztő alkalmazás, hanem az a textualitás, amely képes változni évezredektől évezredekre, évszázadokról évszázadokra, vagy napjainkban, akár évtizedenként. A hardver-gyártók, szoftver-programozók csak készítői, nem feltalálói az elektronikus irodalomnak.

e-book már a XIX. században

Könyvteoretikai kérdés, hogy az irodalmi alkotás elveszíti-e eredendő tartalmát és érzéki-esztétikai hatáskultúráját, ha nyomtatott könyvről digitális szövegtermékké konvertálják? Közel száz évvel ezelőtti költői hitvallások – ellentétben a mai elutasítókkal – éppen arra esküdtek, hogy igencsak jót tenne az irodalom elterjedésének és megértésének, ha a művet leválasztanák a papírról, és átküldenék egy sokkal ígéretesebb megjelenítési formátumra, az elektronikus kivetítésre. Az avantgárd érintett izmusai – ugyan még az informatika térhódítása előtt – nem szembeállították a print és digitális tartalomprodukciót, hanem direkt fordítva, kifejezetten a jövő írói közlésmódjának tekintették a kezdődő elektronikus íráskultúrát.

Irodalom és pénz!

Ma ezt a két fogalmat nem érezzük egymást kizáró jelentésűnek, noha évszázadokig nem kapcsolódtak egymáshoz ezek a realitások. Napjainkban az író anyagi juttatást kap a művéért, ez természetes. Világos a konstrukció: a literátori alkotás a könyvesboltban árucikké lényegül, és mint kereskedelmi egységnek, megvan a maga értéke. Az eladásból jutalékot kap a termék létrehozója, az író. Nem örömteli az a fejlemény, hogy maga a szerző, tekintettel a mai vevői rutinra, egyre kevesebbet kap arányaiban az eladások után. A ráfordítások a marketingre és az árucikk prezentációjára – azaz a méregdrága plázás boltok fenntartására – mennek el, szinte alig marad az elszámolás után valami a mű alkotójának.

Az eladási ár 10-12 százaléka a szokásos jutalék az író részére.

Ha megkapja egyáltalán végül az összeget! Sok rossz hírt hallani, hogy még ezt sem utalják a kereskedők különböző okokra hivatkozva. Végül az író nem jut anyagi ellenszolgáltatáshoz, gyakran ez a valós helyzet. Pedig olvassák, forgatják, letöltik írását. A zavaros, kiéheztető jellegű szituációval a pénz és az irodalom összefüggésrendszere elérkezik az eredeti állapothoz.

Ugyanis a nyomtatás őskorában sem kapott a szerző egyetlen girát, tallért sem műve után. A tiszteletdíja az volt, hogy megjelent a könyv. Többnyire támogatók közreműködésével, mai szóval, szponzorok segítségével. Maga a szerző járt pénzes irodalombarátok után a publikálás érdekében. Később, ha a nyomda látott fantáziát a könyvben, a nyomdász-kiadó is beszállt a finanszírozó felkutatásába.

Gutenberg után évszázadokkal, még a legnagyobb hazai szerzőink is, főúri közrehatással jutottak szerzői nyilvánossághoz. Rögzült ez a megoldás, úgy-ahogy működött a rendszer. Az írók elfogadták, hogy a címlapon a támogatóról zengedeznek. A gond ott keletkezett, hogy az írástudás fokozatos elterjedése nyomán egyre többen kezdtek olvasni, egyre jelentősebb médiummá vált a szöveges közlés. Kifejlődött: egy írásmű képes önmagát finanszírozni.

Keletkezett egy speciális, nagytekintélyű árucikk, a könyv.

Létrejött a könyvkereskedelem, könyvesboltokat nyitottak Pozsonyban, Budán, Kassán, végül Pesten is.

Csakhogy az értelmiségi privilégiummal nem fért össze, hogy fizetést máshonnan is kapjon egy tudós, egy literátor, mint a hivatalosságoktól, tehát például az államtól, az egyetemtől, a várostól. Adni-venni, lényegében kufárkodni, nem számított rangos aktivitásnak. Tovább növelte a zavart, hogy már a szponzoráció is kezdett negatív előjelű lenni, hiszen nem a mű értékétől függött vitathatatlanul és egyértelműen a támogatás. A magyar nyelvű könyvek kereskedelmi forgalmazása a XVIII. század végén kezdett lendületbe jönni, ám a szerzők viszonya a díjazáshoz nem volt egyértelmű.

Megszoktuk, hogy a könyvárudákban – legyen az utcai kis butik vagy fényes plázacsarnok – a termékért, azaz a nyomtatott könyvért fizetni kell. Vannak leárazások, nagy akciók, de a pénztárnál elő kell vennünk a tárcát. Még az antikváriumok előtt árválkodó kartondobozokból is ötven-száz forintokért kutrászhatunk ki egy megtetsző kötetet, tehát semmiképp sem szabad a vásár, még ha fémpénz is elég a pultnál.  

Más a helyzet azonban az online könyvesboltokban.

Az e-book termékekért fizetni kell természetesen, ám az árcédulás művek mellett megtalálhatók nagy számban az ingyenesen elérhető, szabadon letölthető írások is. Nem a senkinek sem kellő irodalom vagy szakmunkák várnak érdeklődőre a free kategóriában. Éppen ellenkezőleg: többnyire klasszikusok, vagy egyes témák kiemelt szöveges teljesítményei kínálkoznak az online böngésző elé.

Érdemes szemlézgetni, hogy a nagy könyváruházak mit kínálnak szabad letöltésre. Ha a választék tetszik, és le is kaparint néhány szabad művet a reménybeli vásárló, az online könyvde már el is érte célját. Megnyert egy olvasót, aki később tartós ügyféllé válhat.

Mit kínálnak tehát a magyar virtuális könyvkereskedések?

Multimédiaplaza

Ahogy felugrik az oldal, nagy villogással jelzi egy méretes banner: „Szabadon letölthető”. Száztizenöt mű szerepel a kínálatban. Történelmi munkák (köztük a BBC magyar kiadású History magazinjai), szakpublikációk a tudományok minden területéről, és magyar klasszikusok, mint Jókai, Mikszáth, és mindenek felett sok Karinthy. Elérhető a „Volt egyszer a könyv...Olvasás az elektronikus időkben” című összeállítás is.

Publioboox

Külön sorban, szép rendezettségben, szembeugróan fut az „Ingyenes könyvek” elnevezésű, kiterjedt könyv-láncolat. (Egyedül itt nem félnek az ingyenes szótól, másutt kerülik ezt a lekicsinylőnek tartott kifejezést. Pedig dehogyis az. Az e-könyv geneziséhez eleve hozzá tartozik az ingyenesség fogalomköre, mint hajdan a nyomtatott könyvhöz is az első időkben.) Népszerű romantikus mai történetek, fantasyk, és sok-sok szakmunka érhető el. Külön ajánlható Kaptás András „2148 A szingularitás éve regénye.” A tartalomról:

„Születtél 2110-ben Bostonban. Ez minden, amire emlékszel előző életedből. Több, mint kétszáz évet sodródtál az űrben holtan. 1000 csillagászati egységre a naptól, az Oort felhő peremén kapnak el, és élesztenek újra egy űrállomáson, ahol mindentől távol összesen három ember él, és dolgozik. Az évszám 2382. A technika sokat fejlődött, de az ember maga alig. Biológiai szükségleteink szolgái leszünk mindig is. A gépek meg a mi szolgáink. Kivéve a Szingularitás. Ők nem szolgálnak. Ők szabadok ...”

Az író jobban lesz fizetve a következő évtizedekben, vagy rosszabbul?

Az informatika belépésével az átalakuló könyvipar szinte minden alapstruktúrát szétrázott; gyökeresek a változások. De a rendszer alapeleme, a mű és írója jobb helyzetbe került-e, vagy gyengültek a pozíciói? Az online habzsolás, a webes terített asztal az író számára nagyobb megbecsülést hoz? Van erre már válasz?

Az író, az alkotó anyagi megbecsülése körüli viták csak most kezdődnek el az elektronikus könyvek fokozatos térhódítása következtében. Az a tiszta szisztéma, miszerint a kiadó fizeti ki a szerzőt – többnyire a könyv fogyására épített jutalékon – folyamatosan oldódik, formálódik.

Felmerülnek a következő megoldások:

Internet-szolgáltató vagy mobil hálózati szolgáltató biztosítja a tiszteletdíjat. A könyv így prémium szolgáltatássá válik;

Fizessen az olvasó közvetlenül a szerzőnek egy self-publishing oldalon;

A könyvek gazdája az e-könyv-olvasó eszköz gyártója vagy forgalmazója legyen. Ez esetben az e-reader árában fizeti meg az olvasó a művet;

Legyen előfizetés: vagy az e-reader vásárlásához, vagy internet szolgáltatás megrendeléséhez kötve. Ez esetben adott könyvállományhoz lehet hozzáférni plusz néhány száz forintos havi előfizetési díjért;

Szerzői oldalak reklám bevételei (ez már megvalósult);

Az állam átveszi a kezdeményezést: épületek, rendszerek fenntartásában kicsit spórolva az e-könyves olvasókat közvetlenül szolgálja ki;

Globális portálok átveszik a felügyeletet. Angol nyelvű könyvek vásárlása esetén magyar nyelvű művet ingyenesen nyújtanak hazai kortárs szerzőktől, kurrens könyvekből.

A tavasz az olvasás évszaka. Csakhogy drága időtöltés a friss napfényre húzódni egy új könyvvel. Szemezgetve a könyvkereskedők portáljain a kortársak műveiben, azt kell mondanom, emelkednek az árak. Különösen igaz ez az e-könyvekre vonatkozóan. Az Amazonon már régóta trend, hogy egyes e-könyvekért többet kérnek, mint a nyomtatott verzióért. Talán itthon is ez a jelen és a jövő?

Marad az ingyenesség, ebben a témakörben az e-book vezet. Megszámlálhatatlan helyről lehet legálisan, szabadon jó könyvhöz jutni az interneten. Néhány jó portált az előző posztban bemutattunk.

De mi számít soknak vagy kevésnek, ha könyvek díjtételeiről van szó?

Michael Hart, a legenda szerint az első e-könyv kreátora, érdekes és szimpatikus személyiség. Ez a nagy mester, csöndes kultúrember – aki talán az egyetlen, aki nem gazdagodott meg az Internet nagy feltalálói között – már a múlt század hetvenes éveiben azt gondolta: az e-könyv eszköznek és tartalomnak együttesen nem lehet más célja, mint az, hogy mindenki saját maga rendelkezhessen otthon szinte az egész világirodalommal. Ez gyakorlatilag meg is valósult. Megalkotta a PC (Personal Computer) mintájára a PL (Personal Library) fogalmát. Sokszor idézett kijelentése volt: 

„A tanulás önmaga jutalma. Nem tudnék ennél többet mondani.”

Kézzelfoghatóbb axiómája azonban a következő:

„Két dolog van a világon, ami tényleg ingyenes és kimeríthetetlenül rendelkezésre áll: a levegő, amit beszívunk és a Gutenberg-projekt könyvei.” (Angol eredetiben: There are two things in the world that are truly, totally free with an endless supply. The air we breathe and the texts on Project Gutenberg.”)

Csakhogy igaz-e ez az állítás? Igazabb, mint valaha. Könyvek százezrei érhetők el, bennük magyar nyelven is gazdag gyűjteményekkel.

Romantikus, gazdag barátságot ápolt Deák Ferenc Vörösmarty Mihállyal. Még egészen fiatal korukban összemelegedtek, kapcsolatuk életük végéig szoros maradt. 1825-ben, mikor még nem voltak a nemzet híres emberei, Deák Ferenc Vörösmartyhoz fordult egy bizalmas ügyben. Ki szerette volna nyomtattatni testvére, Antal egyik írását. Saját költségre természetesen .Címe: Szent Györgyvár és Pölöske.

Így ír Deák Vörösmartynak:

„Ugyanazon elveszett leveledben megírtad már, Antal testvérem regéinek kinyomtatása mennyibe kerüljön, de ezen levélnek elveszésével ismét nem tudjuk magunkat mihez igazítani; kérlek tehát újra testvérem nevével is, írd meg, kisebb nyolcad rétre, kleine Garmond antiqua betűkkel, középszerű vékonyságú írópapíroson, 900 példányra, mennyiért nyomtatnak egy ívnyit az universitas (Egyetemi Nyomda) műhelyében? És így az egész munka kinyomtatásáért mennyit és milyen időszakonként kelljen fizetni, hogy mi itthon tudósításodhoz alkalmaztatván magunkat, az erre szükséges pénzt elkészíthessük.”*

Az elektronikus könyv és környezete mozgalmas kultúra. Sarkall és felkavar a sok elérhető írás. A találatok folyton újabb és újabb keresésekre (Google és enter) ösztönöznek. Legálisan, szabadon hozzáférhető művek ezrei sorakoznak a virtuális polcokon. A Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Digitális Irodalmi Akadémia műremekek ezreit szolgáltatja az érdeklődőknek. Gyakorlatias egyszerűséggel, ingyenesen, „free alapon”, regisztrációt sem igényelve.

„A nyomtatott Biblia, mint minden nyomtatott könyv, fizikai tárgy. Ennek hiánya sok vallásos olvasó számára okoz gondot, akár úgy is, hogy néhányuk számára a Biblia látható jele a vallásosságnak, miközben a digitális könyv ezt nem nyújtja” – írja Koltay Tibor a Könyv és Nevelés 2016/3. számában, meghivatkozva egy angol nyelvterületen lefolytatott kutatást.

De hogyan juthat az olvasó szabadon, ingyenesen a Szent Könyvhöz magyar nyelven? A választék óriási, képes változatoktól az ékírásos verzióig…  De nézzünk néhány konkrét letöltési lehetőséget.