Az olvasásról másképp

 

„Morgunk, sziszegünk, föl-fölidézzük az irodalom arany napjait, amikor egy-egy könyv, egy-egy vers többet ért, mint a tüntető tömeg. Ma a demokrácia legfőbb eszköze nem a könyv, nem a nagy szellemek sugárzó hatása, hanem a másnapra eldobható újság, a minden egérlukból helyszíni közvetítést sugárzó televízió”

– írja Csoóri Sándor még jóval az Internet előtti időkben. A web- és Facebook kultúra a könyvre további csapást mértek? Az irodalom és hatásmechanizmusa a médiumok centrális pontjairól a külső körökre került?

Azt hiszem, a válaszokat nem a könyvvásárlási éves jelentésekben érdemes keresni. Ami biztos, nem abban a korban élünk, amikor a szerző máglyára lépett a mondataiért. Sok a szó, az elérhető szöveg. Csoóri az olvasó felelősségét veti fel. Ma ez még inkább aktuális. Szinte határtalan az ingyen (legálisan) elérhető értékes írásművek választéka. Az olvasás nem kulturális motívum a nagy média-arénában, hanem jóféle számítógépes időtöltés. Peregnek a regények, esszék a kijelzőkön, e-book olvasókon, noteszgépeken, telefonokon.

„A technotext olvasása – amikor az olvasás nem csupán alfabetikus elemek elolvasását, vagyis azok megértését és a szellemi konstrukció anyagtól független ’kinyerését’, hanem a multimediális összetevők és az általuk kínált változatos befogadói magatartás reflektálását célozza – tehát maga is művelet, produkciós erőfeszítés, melynek kimenetele kalkulálhatatlan és tervezhetetlen” – foglalja össze a digitális környezetben történő olvasási eligazodás összetettségét L. Varga Péter. Végül arra a következtetésre jut: „A permanens és dinamikus változás egyúttal azt is előrevetíti, hogy a fogalmi környezet változékony, nem önazonos: a technológia, valamint a kultúrtechnikák eleve feltételezik, hogy szövegfogalmainkat, de tágabb értelemben produkciós és befogadói műveleteinket újra és újra megértsük, meghatározzuk, felülírjuk.”

csoori_1.pngA képenCsoóri Sándor portréja az 1986-as Szép versek kötetből

„Nem különösebben nehéz elképzelni, hogy a digitalitás korában olvasó és író ember, legyen az laikus vagy hivatásos, egészen mást „csinál” a szövegekkel, egész másképp dolgozza fel és állítja elő őket, mint a technikai médiumok időszakát, vagyis az 1900-as lejegyzőrendszert közvetlenül megelőző időszak interpretátorai és szerzői. Számos, immár klasszikussá vált könyv- és olvasástörténeti munka kimutatta, hogy a mediális változások radikálisan újrakonfigurálják a szövegekkel való foglalatosság médiumokra épülő és médiumokban végbemenő gyakorlatait”

– vonja le a következtetést Kelemen Pál.

Az írás és megőrzése, maga az egész szövegkultúra, a paradigmaváltás vívódásának kínjai közepette keresi helyét a társadalmi értékrendben.

Ajánlható: Média- és kultúratudomány. Kézikönyv. Szerk: Kricsfalusi Beatrix. Budapest, Ráció Kiadó, 2018. 535 old.

Ezzel összefüggésben: Megjelent és elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban a Kerekes Pál - Kiszl Péter: Magyar irodalom a világhálón. Szabadon elérhető magyar nyelvű szöveggyűjtemények című orientáló e-könyv olvasási segédlete.