Mekkora a teljes világ könyvtermelése? Fel lehet ezt mérni? Egy EU-s tanulmány kísérletet tesz a válaszra.

Ezek szerint a földkerekség minden lakosára - akár tud olvasni, akár nem - egynél több könyv jut. A digitális és a nyomtatott kiadványok összességére érvényes ez az adat. Konkrét számokra lebontva: a földgolyóbis 7,5 milliárd humán örököse nagyságrendileg 10 milliárd könyvpéldány között válogathat.

Honnan hová?

A fejlődést a következő adatok jelzik: a papírgyártás könyv célú felhasználását alapul véve az 1950-es években a Föld teljes termése 5 milliárd példány lehetett, 2000 körül pedig már 6 milliárd. Igaz, a népesség növekedése még rohamosabb volt, így a negyven évvel korábbi 1,6 példány/fő arány 0,9-re csökkent. A népességszám növekedése főként Kelet-Ázsiában és Afrikában következett be: például ma Kínában – a könyvkiadás jelentős emelkedése ellenére is csak 0,6 példány jut egy főre, míg a fejlett államokban 3–7 példány.

Görbe lefelé

Ki fogja ezt a rettentő mennyiségű könyvet elolvasni? Ez már csak azért is kérdés, mert hazai és globális fókuszú felmérések igazolják: rohamosan csökken az olvasásra fordított idő. Magyar adatok a következők:

·         a felnőttek közel 50 százaléka egy könyvet sem olvasott el az utóbbi években

·         közel 30 százalék 1-3 könyvet olvasott évente

·         a társadalom nagyságrendileg hét százaléka olvas el havonta legalább egy könyvet.

Min olvasunk?

Miben van növekedés, ha már az olvasásban alig-alig? Nem másban, mint a médiális technikai eszközök vásárlásában és használatában. 2018-ban már 2,5 milliárd okos telefon van használatban a földtekén. A darabszám várhatóan 2020-ra túlnövi a három milliárdot. Mindehhez hozzá lehet fűzni, hogy számos országban a tinédzserek 100 százaléka rendelkezik okos telefonnal.

A digitális olvasás területén is zajlik a nagy gépi átrendeződés. Az egyes IT-eszközök e-olvasásra történő használatának aránya a legfrissebb, egyetemisták körében végzett nemzetközi felmérés szerint az következő: laptop 81%, okostelefon 37%, PC 34%, tablet, iPad 28%, e-olvasó- készülék 7% (több készüléket is megjelölhettek a válaszolók, miközben 4% semmilyen e-olvasást nem vállal). Országok szerint jelentős a szóródás, például Kínában az okostelefon 74%-os (Norvégiában csak 21%-os) népszerűséget könyvelt el. Úgy tűnik, a speciális e-olvasó-készülékek (Kindle stb.) részaránya stagnál (általában 5–7%), s a használók egyre inkább az „okosodó” telefonokat veszik, illetve részesítik előnyben.

Kép: Szabados Ágnes „Nincs időm olvasni” könyvnépszerűsítő mozgalma egyik posztjának illusztrációja

A nyomtatott könyv tartalékai kimeríthetetlenek. Az elektronikus szöveg távlatai beláthatatlanok. Az e-book, a digitalizált műveltségi tartalom, az online szöveg helye ma még nem határozható meg teljes funkcionalitásában a kulturális és oktatási infrastruktúrában. Hullámvölgyek és csúcspontok egyaránt következhetnek. Az ABC modern kori ösztönös nomádjai nem a saját gépes felhasználók tabletező-mobilozó kommunikátorai, nem a digitális bennszülöttek alfa csoportjai, nem a print valós vagy színlelt megszállottjai: hanem azok, akik olvasnak, és az előttük lévő szöveges felületre, legyen az papír vagy kijelző, úgy tekintenek, mint a folyamatos vonulás, szellemi kalandozás végtelen területeire. 

Írók gyakran szólnak a könyvről. Általában olyan művekről, amiket ajánlanak. Gyakori részükről a könyvnek, mint összkulturális teljesítménynek a méltatása. Akad kivétel is. A múlt századi költő, Somlyó Zoltán, a könyvről mint elérhetetlen objektumról versel.

A mostani Gutenberg nem elég.  Költeményében „új Gutenberget” kiált. El kell jönnie ennek a bölcsészeti feltalálónak. A papír, vagy a jelenlegi elektronikus felület csak előjáték az emberiség kulturális történetében. Az új, a merőben más nyomdagép közvetlenül az olvasó biológiájába préseli a mondanivalót… Igaz, már későn. A humán lét gályarabság, és a jövőbeli könyv csak az egykori életgazdagságra emlékeztethet.

Ó, hányszor gondolok tirátok, 
minden széptől és jótól elhagyottan: 
ti könyvek, miket sosem olvashattam! 
 

Ti titokzatos, messzi hűs lapok! 
Betűknek mérhetetlen tengermélye: 
nem vihettek magasba és a mélybe... 
 

Ott sorakoztok messzi polcokon 
a titkotok két tábla közt bezárva - 
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba... 
 

De hűvös őszi alkonyatokon, 
mikor hangja sikolt a szélkakasnak, 
lelkemre éles fénysávok szakadnak... 
 

És megindul köröttem csendesen 
nem olvasott könyveknek légiója 
s magával ránt a tisztább régiókba... 
 

Megálmodom - ki eljő egykoron - 
a legnagyobb gondolkodót a földön: 
(hol leszek én, mire csillaga följön!...) 
 

S az új Gutenberget is, aki majd 
könyvét a lelkünk ráncaira írja... 
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja... 
 

Ki jókedvet és szabadságot ád 
a gályapadhoz láncolt embereknek, 
kik egy könyv fölé borulva remegnek...

Buta termék az e-könyv-olvasó. Ebből következik, hogy az e-szövegeket nem olvassák. Az olvasás elektronikus forradalma megbukott, illetve el sem kezdődött a HVG újévet köszöntő tudósítása szerint. A szakíró megállapítja: „Nem vált valóra az évtizeddel ezelőtti jóslat a nyomtatott könyvek haláláról, olyannyira nem, hogy a digitális formátumú olvasnivaló még meghatározó részt sem tudott szerezni a piacon.”

Mindebből semmi sem igaz. Helyesebben éppen az ellenkezője a valóság.

Egyes szegmensekben a digitális tartalom szinte teljesen kiszorította a nyomtatott szöveget. A napilapok print kiadása minimálisra zsugorodott. A tudományos publikációk a hálózaton egzisztálnak, az adatbázisokban forognak össze. Az irodalmi és kulturális folyóiratok is az internet bölcsész végpontjaira épülnek, archívumaik a teljes anyagot szolgáltatják azonnal vagy némi időbeli késleltetéssel. Fontos periodikák csak digitálisan léteznek.

De térjünk vissza a könyvekhez.

A nyomtatott kiadványok olvasottságát a kereskedelmi statisztikákból kibogarászni nem lehet. Ezek a számok csak annyit mutatnak, amennyit: vagyis azt, hogy a vásárlók a hazai kereskedők egy részétől éppen mit vesznek. (Hogy olvassák-e, az már más kérdés.) De maradjunk akár az e-könyv forgalmazási adatoknál. A hivatkozott cikk szerint a magyar e-könyvek vásárlására a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) kimutatásaiból lehet következtetni. Ezzel csak az a baj, hogy a szervezetnek nem szolgáltat adatot (mivel nem tagja) az e-book forgalmazók jelentős hányada. Ezért már eleve nem teljes a kép. Még nagyobb hiányosság, hogy az MKKE táblázatai nem mutatják ki az e-könyv vásárlásokat a globális digitális áruházakból. Elsősorban az Apple iTunes, a Google Play eladásairól van szó, és természetesen az Amazon is ide sorolható (elsősorban nem magyar nyelvű forgalmával). Ezen kívül még számtalan nem hazai könyvbázis létezik, ahonnan vásárolnak az olvasók. Feltehetőleg nem magyar nyelvű könyveket, de talán nem követünk el hibát, ha ezeket a vásárlásokat is a honi könyvpiachoz számítjuk. A self-publishing kiadói és forgalmazói gyakorlata teljesen láthatatlan a felmérések számára. Pedig a legnagyobb hazai portál, a Publio, néhány év alatt 1954 címet adott ki.

Kép: Vörösmarty a Fóti dalt olvassa fel. Forrás: DKA adatbázisból, Vasárnapi Újság, 1892. október 23.

Ez a pénzes oldal.

Csakhogy a digitális kultúrának az egyik alapvonása nem más, mint a szabad hozzáférés, a free részesülés. Ez talán a legmarkánsabban éppen a könyv-galaxis befogásában, meghódításában mutatkozik meg. Hazánkból csak két példa: a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) a maga közel húszezer címével szinte a teljes klasszikus magyar irodalmat szolgáltatja, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) pedig a széles értelemben vett kortárs literatúrát nyújtja, közel száz szerző művein keresztül. Gyakorlatias egyszerűséggel, ingyenesen, regisztrációt sem igényelve.

Csak egy egyszerű adat, ha már a számokat nézzük. A Magyar Elektronikus Könyvtárnak napi szinten átlagosan (2018 decemberében) 33. 090 látogatója volt. Összesen, szintén napi átlagban, 833. 163 oldalt töltöttek le. Tényleg megbukott az elektronikus olvasás? Nincs Magyarországon ilyen nagy forgalmú könyvtár, mint éppen a MEK. 

És akkor még nem vettük ide a globális ingyenes könyvportálokat, a nagy nemzeti kulturális vállalkozások könyv regisztereit, és a kereskedelmi könyvportálok igencsak méretes ingyenes kínálatát. Talán nem túlzás azt állítani: A digitalizáció nyomán az írott kultúra – nagyobb sebességgel, mint a képi-zenei-filmi örökség – egyre nagyobb terjedelemben válik elérhetővé mindenfajta korlátozás nélkül a képernyők és kijelzők felületein.

Szabadon, legálisan olvasható a világ könyvtermésének jelentős százaléka, függetlenül a nyelvtől, a helytől, az időtől. Természetesen megszorításokkal és ezekről sohasem feledkezve meg, de mégis kijelenthető: az olvasó szempontjából napjainkra beköszöntött az ingyenes szövegelérés végtelennek tűnő lehetősége. Kikötések, korlátok helyett az igények jutottak döntő szerephez.

Évezredekig az irodalom maga határozta meg tárgyát és hatásmechanikáját, ma azonban a mediális-kulturális apparátusok kiépülése és a használóiban kialakult függőség, vagy jó értelmű intellektuális mohóság, új helyzetet teremtett. A hipermédia, a virtuális lebegés új nemzedékeket kapcsol be a kulturális fogyasztás szisztémáiba. Ezek a generációk, és hatásukra a társadalom jelentős része, új életideákat követ, nem vár az irodalom és a művészet szellemi útmutatásaira, vezetésére. A befogadói közeg, kommunikációs értelemben nem elnyeli, hanem termeli, sugározza az energiát.

Ismerjük ezt a világot? Értjük jelzéseit?

A nemrég megjelent Média- és kultúratudomány kézikönyv* segítséget jelenthet a bozontos témakörben való eligazodáshoz.

A gép és az ember viszonya a XXI. században kritikussá vált. A kézikönyv tanulmányai az embert nem mint olvasót, fogyasztót, tévé előfizetőt vizsgálja, hanem mint olyan társadalmi szereplőt, amely a médiumoknak – a technikai feltorlódás következtében – már nem szubjektuma.

„McLuhan médiaelméletének hatástörténeti jelentősége voltaképpen abban áll, hogy a kilencvenes évektől kezdve mind hangsúlyosabbá és nyomasztóbbá válik az a felismerés, hogy nem a médiumok vannak bekötve az emberbe, hanem az ember a médiumokba” – foglalja össze ezt a vélekedést a könyv McLuhan médiatudós munkásságát elemezve.

Az elmúlt évtizedek médiatechnikai evolúcióját nem a tudásvágy és a humán gazdagodás igénye határozta meg. „ A technikai újítások kizárólag egymásra vonatkoznak, illetve kizárólag egymásra adott válaszok, és az ember individuális vagy kollektív testétől teljes mértékben leválva zajló fejlődésnek az eredménye az érzékekre és szervekre gyakorolt elemi erejű hatás” – írja Kittler.

Még szemléletesebb megfogalmazásban bírálja V. Flusser a napjainkra már szinte természetesnek vett hálózati medialitás mindenhatóságát:

„Világos, hogy McLuhan téved, amikor úgy véli, hogy egyes amfiteátrumi médiumok, mint a sajtó vagy a televízió, képesek lennének az emberiséget egy kozmikus faluvá változtatni: inkább egy kozmikus cirkusszá változtatják.”  

Kultúratudomány

A kötet nyomán a magyar és a nemzetközi kutatások kultúratudományi alapkérdésének látom: kell lennie olyan bölcsészeti szakágnak, amely feladatának tekinti megteremteni azt a filozófiai, média- és irodalomtudományi hátteret, aminek a segítségével körbejárhatjuk, hogy miként és meddig maradhatunk társadalmi és alkotó emberek akkor is, ha egyre összetettebb szimbiózisban élünk a számítógépes technológiával. Ennyiben ez már nem kizárólag bonyolult elvonatkozásokra kifuttatott elméleti tudomány, hanem egészen gyakorlati bölcsészet is.

A kultúradiagnosztika nem szerepel a könyvben fejezetcímként. Pedig ebbe a műfajba sorolható a "Könyv" fejezet (szerzője Vaderna Gábor) megállapítása:

„Az utóbbi évek jelentős fejleménye a könyvkultúrának a digitális kultúrában való feloldódása.”

*Média- és kultúratudomány. Kézikönyv. Szerk.: Kisfalusi Beatrix, Kulcsár Szabó Ernő, Molnár Gábor Tamás, Tamás Ábel. Budapest, Ráció Kiadó, 2018. 535 old.

A kötetről friss ismertetés:

Kerekes Pál: Az irodalom, mint történeti kultúrtechnika. Nagyon vázlatos recenzió a Média- és kultúratudomány kézikönyvéről.

Megjelent a Tudományos és műszaki tájékoztatás 2018/12-es számában.  

Online olvasható az MTA Könyvtár folyóirat adatbázisában (REAL).

„Vagy a gépek uralkodnak az embereken, vagy fordítva. Mivel azonban az utóbbi lehetőség legalább annyira nyilvánvaló, mint amennyire triviális, minden azon múlik, miként alakul az előbbi” – írja Friedrich Kittler médiaarcheológus. Majd így folytatja a gondolatmenetét:

„Képesnek kell lennünk továbbadni az eljövendő generációknak – ha nem korunk örökségeként is, de egyfajta palackpostaként – azt, amit a számítástechnika jelentett az első generáció számára, amelyre hatással volt.”

Feldolgozás – tárolás – továbbítás  

Az archívumok működése ezen a három tartópilléren nyugszik. Csakhogy az igazán csak egységben hatékony három funkció közül, mikor és melyik kap jelentősebb szerepet? Koronként változtak a fundamentumok, többnyire persze a hangsúlyt a tárolásra helyezték, mint a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb műveletre. A számítástechnika belépésével azonban a feldolgozás és a továbbítás is primátushoz jut. A könyvtár mai sikerének is ez a fő oka: a tárolás nincs többé mereven elválasztva az olvasói konkrét igénytől és feldolgozástól. Rendelkezésre áll a szöveg, és a szöveg azonnali feldolgozhatósága (olvasás, keresés, kiemelés, részletek másolása).

A tudás posta kezdetei

Kittler rámutat: az nem elég, ha képesek vagyunk archívumokat, könyvtárakat létrehozni és működtetni. A tudást és továbbítását a megelőző korok is menedzselték, természetesen az akkori idők technikai szintjén. Ezeket nem szabad lebecsülni, elég, ha arra gondolunk, hogy a középkori egyetemeknek már olyan postaszolgálata volt, amit a későbbi uralkodók csak nagyon nehezen tudtak évszázadok alatt megteremteni.

Kép forrása: The Guardian

Recordok öröksége

Változnak az idők. A döntő most az: saját korunk kihívásainak megfelelő bátorságot és kreativitást mutassunk az archiválás területén. Nem gondolhatunk kevesebbre, mint a teljes számítógép és számítógépközi forgalom hiánytalan lementésére. Így fogalmaz Kittler:

„De a kultúratudományok majd csak akkor fogják igazolni átnevezésüket, amikor ezen túlmenően a történelem összes írását, olvasását és számítását napjaink algoritmusai révén kezdik összehangba hozni. Hiszen ezeknek az időknek az örökségét nem csak a minden kor által megörökölt archívumok és jegyzékek [data records] teszik ki, hanem azok is, amelyeket e korok adnak tovább az eljövendő generációknak. Ha tehát az örökül kapott tudást nem rögzítik [record] és nem válik kompatibilissé a számítógép univerzális médiumával, előrelátható feledés fenyegeti.”

A Magyar Internet Archívum kísérleti fázisban van. A munka folytatódik az Országos Széchényi Könyvtár infrastruktúráján. A finanszírozás biztosított, a technikai nehézségek és a jogi problémák leküzdése hosszú távú feladatok.

Útmutatóul és elvi megkötésként érdemes ismét Kittlert idézni:

„Emlékezet nélkül, vagyis egy olyan történelem nélkül, amely a gépeket is és főleg őket helyezi fajtavédelem alá, ennek az időszaknak az öröksége tehát átadhatatlan lesz az eljövendő koroknak.”

„Az emlékezet nem emberi teljesítmény, hanem egy istennő ajándéka” - olvasható az Emlékezet atlasza felvezetésében. Mnémoszüné a múzsák anyja, így egyszersmind valamennyi művészet kútfeje: a görögök szerint tehát nem a művészet eredménye az emlékezés, hanem éppen fordítva.

„Ahol az Emlékezés Istennője nincs jelen, ott a kultúra az emberi emlékezet prédája lesz…”

A text alapú archívumok (könyvtár, irattár, levéltár) a kultúra alaprétegét képezik. A tárolás, a gyűjtés, a megőrzés csak az egyik szegmens. A másik rész a teória. Az emlékezet intézmények  konfigurálják az írásbeli műveltség szerkezetét, hagyományait.

Az internet is mentésre szorul. A cél az, hogy az Emlékezet mellett maga az Emlékezés is ismét visszakapja igaz értelmét.

Mi a különbség Emlékezet és Emlékezés között?

Az Emlékezet nem más, mint dokumentálás. Mint ilyennek, természetesen megvan a maga sajátos funkciója. Az Emlékezés alkotás, az adott kor mentális és lelki egészségének formálója, teremtője. Az Emlékezet köveiből épülhet fel az Emlékezés Háza. Lehet viskó, kunyhó is, csak otthonos legyen. Az Emlékezés közösségi, de inkább egyéni, perszonális műfaj. A hálózat fájlai, posztjai, de híranyaga és adatbázisai is, a Net-akkumuláció kezdőpontjai.

A Magyar Internet Archívum fejlesztése beindult.

Izgalmas, érdekes nemzeti vállalkozás, az első lépésekhez a kormány megadta a támogatást, és a további költségvetési finanszírozás is biztosítottnak látszik.

Web-üzenet: Könyvtárból könyvtér

Az internet nagyon harsány médium. Zajos, pörgős, kihívó, gyakran provokatív. Múló viszont, hamar elévülő. Nyilvánvaló, hogy a teljes anyagát menteni kell, ahogy ilyesmivel kísérleteznek kisebb-nagyobb országok, nyelvek. Irdatlan tömege viszont figyelmeztet: a legyűjtés és megőrzés nehézségei mellett orientációs fundamentumokat is kellene kreálni. A zajból csöndet teremteni, értelmes halkságot. Legyen mód az Emlékezet nyomán Emlékezésre is. Itt jön be a könyvtáros szemlélet és tapasztalat. Szerencsés, hogy a Magyar Internet Archívum a nemzeti könyvtár keretein belül működik, nem pedig egy – mint erre sok példa volt az elmúlt években Magyarországon – újonnan szervezett informatikai kombinátban.  Hajdani Ünnepi Könyvhét plakát: talán az emlékezés istennőjével, vagy valamelyik múzsa leányával?   

A friss kiadású Média- és kultúratudomány kézikönyv „Archívum” fejezete* a következő megállapítást teszi:  

„…ez a kérdéskör [archívum] korántsem csupán a kultúra bizonyos intézményi hátterét, annak hatalmi, technikai-médiális vagy társadalmi dimenzióit érinti, hanem az emberi tudatot is, vagyis az archívumot az önnön kultúrája  - és annak materialitásai – felől definiált emberképet meghatározó komponensként, az archivális működést végeredményben kulturális antropotechnikaként határozza meg.”

Ez az összefoglalás is érzékelteti: a hálózati mentés már nem egyszerűen dokumentálás, hanem a XXI. századi ember elemi kulturális aktivitása.  

Az emlékezés három alappillére:

·        médiális-materiális informatikai rendszer, technikai feltételek, hozzáférés

·        archivológia, emlékezet menedzsment, emlékezés elmélet, memória ideák   

·        históriai feldolgozás, eseménytörténet, kutatás 

*Szerző: Lénárt Tamás

Megtartották évi beszámolójukat a Magyar Internet Archívum (MIA) munkatársai. Koncepciójuk szerint le kell menteni a Net teljes magyar tartalmát. Függetlenül attól, hogy sokan úgy tartják: a WEB a pillanat műfaja. Olyan mint a telefonbeszélgetés, vagy a társasági terefere.

Az Országos Széchényi Könyvtárban futó MIA projekt vezetője, Drótos László a WEB-et egy adott közösség kulturális teljesítményének tartja. Így látja:

„…a világhálónak legalább egy részére könyvtárként kellene tekinteni és vigyázni. De még az olyan, látszólag kérészéletű műfajok, mint a hirdetési és árverési oldalak, a reklámok vagy a Facebook posztok is értékes információkat tartalmazhatnak a jövő számára. Elég csak arra utalni, hogy a régi újságok apróhirdetései, a plakátok, a kézírásos naplók mennyi érdekes részletet árulnak el az akkor élt emberek életéről. Ezeket a korabeli tudományos és irodalmi művek nem rögzítették.”

Az archiválási munka megkezdődött. Jól bevált külföldi minták alapján web-arató szoftvereket vetnek be. A projekt honlapján már megtekinthető egy teszt oldal. Többnyire kulturális intézmények portáljai kerültek be a kísérleti mentésekbe.

Nem elég ugyanis irattárba helyezni, kereshetővé tenni a legyűjtött fájlokat. Még az adatgazdától engedélyt is kell kérni a tartalom szolgáltatásához. Ez gyakran nehézkes, gyűlnek a válaszolatlan levelek.

A projektbemutatón több prezentáció ismertette a MIA jelenlegi helyzetét és jövőbeli tennivalóit. Az EMMI államtitkára, Latorcai Csaba bevezető előadásában hitet tett a Magyar Internet Archívum céljai és eddigi eredményei mellett. További támogatást helyezett kilátásba, a gyűjtő szolgálat folytatódhat.

Az internet népi élménye memoriter fájlokba tömörülhet. Csakhogy, teszi fel a kérdést Drótos László, miért van erre szükség?

„Miért?

 – Hogy legyen múltja is az internetnek, ne csak jelene;

 – hogy kutathassuk a virtuális világ történetét, valamint a valódi világ elmúlt eseményeinek internetes lenyomatait;

– hogy elemezni és ábrázolni lehessen nagy mennyiségű digitális tartalmakat;

– hogy megbízhatóan tudjunk hivatkozni tudományos publikációkban és tananyagokban online forrásokra;

– hogy helyreállíthatók legyenek elveszett webhelyek;

 – hogy vitás esetekben bizonyítható legyen, hogy mi jelent meg egy weboldalon;

– hogy a 404-es hibákra más megoldás is legyen, ne csak a vicces képek. „

A levéltárat, archívumokat, irattárakat tanult, hivatott kutatók használják. A WEB azonban nem úgy könyvtár, mint megszoktuk az intézményesített emlékezés mord falai mentén. Az internet jelen idejűvé rámolja a végtelen múlt rekeszeit. A tárlók zárjai lepattannak, a kiszabadult dokumentumok virtuális felhőkben úsznak. Bármikor lehívhatók, felhasználhatók. A fantázia új régiókba kényszerül, a múlt, jelen, jövendő egy kattintásra kiszörcsölhető. A kijelzőt a Google univerzum uralja. A web-aratás intenzív. Százéves, ezred esztendős könyvek élednek meg. Azt nyújtják, amit a média gránátosai süvöltő eszközeikkel szétrobbantottak: vázlatszerűség, töredékesség helyett teljes egészet, önmagára értett totális befejezettséget. Ami további internet plusz: adott mű több verzióban letölthető. Hallgatni, nézni, olvasni egyaránt lehetséges. Az archívumok közterek. 

Évezredek nyomán: az új Alexandriai Könyvtár

A felejtés köpönyegét az előszobában kell hagynunk. Kedvenc tereinkbe hiába visszük magunkkal a Delete varázsgombot. Arra vagyunk ítélve, hogy semmi tartalom nem vész el.

„Nem kell többé szelektálnunk és válogatnunk a megőrzendő információk között, hiszen minden információ megőrzésére van kapacitás, a jövő intelligens eszközei pedig leveszik a vállunkról a rendezés és visszakeresés terhét. Az egész életünk voltaképpen egy archívum, mindenki saját életének archivistája” - írja Székely Zoltán kapcsolódó tanulmányában. (Kellenek-e archívumok a digitális korban?)

Mindezeket az egyáltalán nem futurista gondolatokat jól illusztrálja: az Internet Archive projekt a legfrissebb adatok szerint 343 milliárd weblapot mentett le és tett elérhetővé, kereshetővé. A hozzáférés teljesen ingyenes, még regisztrálni sem kell előzetesen.

A Wayback Machine alprogram nyilvános adatai szerint az archivált és szabadon olvasható tartalom mélytengere az alábbi hullámokat veti: 279 milliárd weblap, 4 millió koncert és audió felvétel, 3 millió televíziós műsor, egy millió kép, és százezer szoftver.

Na de mennyi ebből a magyar?  A hazai partnerintézmények megkeresése alapján erről is meglehetősen pontos képünk van: nagyságrendileg egy milliárd weblapot őriznek, mintegy 44 terabyte terjedelemben.

A pécsi Klimo Könyvtár termei 

Érdemes kísérletezni a magyar weblapok témakörében. Találomra be lehet ütni a keresőbe az érdeklődő személy által jól ismert web site-ot. Lehet csodálkozni, hogy fent van-e az archívumban a bekopogott URL, s ha igen, milyen formában és részletességgel? Ha nem található, az is érdekes, elemezhető.   

Az egyszerűség kedvéért én a Könyvkonnektor Blog domaint gépeltem a keresőbe. Minden poszt fent van, időrendben, teljes oldalképpel. Azaz abszolút élethűen archív módon. 

Mi tagadás, ezt sem gondoltam volna. Kis pesti lakásban, olcsó pozdorja íróasztalon elmormogott és felfestett néhány foszlány, minden vágy nélkül a hallhatatlanság iránt, egy amerikai, globális szövegmúzeumba kerül. S láthatóan, hosszú élettartamra szerkesztve. Nincs felejtés, tényleg igaz! Az intézményesült emlékezet falán rést üt a blog.

Visszatérve az elején idézett tanulmányhoz:

„Ma emlékezni könnyű, felejteni nehéz. Ezzel egy több ezer éves információkezelési paradigma látszik megváltozni: mindeddig a felejtés volt természetes és az emlékezés igényelt erőfeszítéseket – időt, energiát, technikát, szakértelmet, pénzt. Ma éppen hogy a felejtés igényli ugyanezt: az örök digitális emlékezet víziója és üzleti modellje nehézzé és fáradságossá teszi az információk törlését, vagyis a felejtést.”

Közösségi finanszírozásban jelenhet meg az ingyenes olvasás kalauza. A kiadandó könyv és webcím-album abban kíván segítséget nyújtani, hogy bemutassa a szabad magyar könyv elérhetőségeit. A cím:

Az ingyenes olvasás kalauza

A szabad elérésű elektronikus irodalom magyar nyelvű szöveges és audiovizuális könyvtárai, a free szöveggyűjtemények elérhetőségei, a nyílt magyar text- és multimédia-bázisok globális, határon túli, és hazai színterei

A cél konkrétan az, hogy a széles olvasóközönséghez, érdeklődőkhöz is eljuthasson egy olyan info-füzet, amely népszerűen, nem a tudományosság nyelvezetén mutatja be az ingyenes könyvelérés szinte parttalan lehetőségeit. Ami még fontos: az e-szöveg fogalmába beledolgozza a már kész kézirat a textuális művek egyéb verzióit is: hangoskönyv, videó-származékok, slam poetry, insta költészet, és még sok más új műfajt.

Tartalom és érdekességei

Igényes gyermekirodalom, kötelező iskolai olvasmányok, klasszikusok ingyenes elérhetőségei egyaránt megtalálhatók a kötetben. Az irodalomhoz kötődő képi érdekességek is besorolódnak: ex libris, illusztrációk, képgyűjtemények kínálata is jelen van. Tizenkét legszebb magyar vers projekt, szövegmúzeumok, hang-emlékek webcímei a listákon. Szerzői weboldalak sokasága külön fejezet.

Itthonról és a nagyvilágból

A könyv tartalma, mint az alcím is rögzíti, nem kizárólag a hazai gyűjteményekre épül. A szempont a magyar nyelvűség, bárhol is keletkezzen, vagy tárolódik az adott mű. Így a határon túli, a szomszédos országok e-könyvtárai állománya is kiindulási pont. Csakúgy, mint a globális könyv adatbázisok, mint a Gutenberg Project, Internet Archíve. Sok hazai, vagy más országbeli magánkezdeményezésű e-kollekció is bemutatkozik.

E-könyv történet magyar 1.0

A könyvben még egyéb helyen nem publikált történeti összefoglaló is helyet kapott: A magyar digitális könyvelsők exkluzív ismertetése, kibővítve a kezdeti magyar e-könyvtárak históriájával. Meglepő, ám igaz: ahogy az első magyar nyelvű nyomtatott kiadványok nem Magyarországon készültek (Krakkó, Bécs), úgy az első digitális magyar nyelvű könyvek sem itthoni kezek és agyak munkái.

Betűk küzdenek magukért és az olvasókért. Vörösmarty Y háború című egyfelvonásosának iskolai színi előadása 1967-ben, a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban. Az ingyenes olvasás kalauza szerzője a közreműködők között.

Projektcél

További szándéka a prokjektnek: minél több könyvtárba ingyenesen juthasson el nyomtatott formában az ingyenes olvasás kalauza. A digitális példányok ingyenes elérhetősége, a kétszáznál több link azonnali lekattinthatóságával az alapgondolata a megvalósítandó e-albumnak.

A könyv tartalomjegyzéke letölthető az Indiegogo oldaláról.

Részlet a könyvből:

A könyv előállításának költségviselése, annak megosztása nem most, az illegális letöltések aranykorában merül fel először. A nyomtatott korszak kezdetén, tehát a Gutenberg utáni kultúrában nem az árusítás, a példányértékesítés volt a könyv kizárólagos létmódja. Jelentős, néha kizárólagos szerepe volt a támogatásnak, a főúri vagy más vagyonos réteg nyújtotta szponzorációnak. A könyvek maguk ajándékozás, csere, vagy éppen kulturális, gyakran oktatási akciók keretében jutottak el a végső felhasználókhoz.

Ma az a kérdés, mi lesz és lehet, ha a teljes irodalom – legyen az akár kortárs, akár klasszikus – komplett műfaji szélességében a legális ingyenesség, a szabad letöltés végtelen erőterébe kerül. Az irodalom nem elitista kategória a digitális világban.

Az ingyenes olvasás kalauza projekt oldala.

Termékesítettünk és elfogyasztottunk 2011-ben a földgolyóbison 56 milliárd állatot. Ebben nem szerepelnek a tengerben élő egyedek. Durván számolva és a Föld összlakosságát véve alapul, ez azt jelenti, hogy jómódú családok akár 50-60 lénytársunkat is behabzsolhatják évente. Mindez kiderül „Az újrahasznosított állat – áru/fétis” tanulmányból.

A Korunk kulturális folyóirat novemberi száma „A test” témakörét dolgozza fel. Az élő és érző, hús-vér emberi lényt helyezi középpontba a periodika friss megjelenése. Milyen címek sorakoznak?

"Egy testfilozófia alapvonalai; Az emberi test konstrukciói. A sztriptíztáncostól a testépítőig és még tovább; Lehet-e művészet az emberevés? Barangolás a művészet határán; A politika élő húsa."

És persze a görögök: ha testiségről van szó, ennek a történelmi kultúrának a hagyományait nem lehet mellőzni. „A megsebzett test – Megjegyzések az európai művészet testábrázolási narratívájához” című tanulmány megállapítja: „A görög szépségeszmény által meghatározott emberábrázolási paradigma egészen a húszadik századig érvényes maradt, s nem kerekedhetett fölébe sem a középkori, sem egy-egy rövidebb időszakot meghatározó ábrázolási modell….azt is be kell látnunk, hogy a görögök emberi testre vetített szépségeszménye s az ehhez kapcsolódó igények és vágyak alig változtak az idők során.”

Majd így folytatódik az írás:

„Ha azonban a felszín mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy az ideákat reprezentáló testeszmény lényegi átalakuláson ment keresztül, mégpedig azáltal, hogy magába fogadta a fájdalom erotikáját, a szépség, arányosság és a kellem mázába belekeverve a láthatatlanság, a hiányzás, a nemlét sugárzását is.”

Csernátony Lukács László fénykreációja

Kevesebb filozofikus, több gyakorlati megállapítást tesz a „Hatodik érzékszerv: a mozgatott test” című tanulmány.

„Minden biciklista titokban szerelmes egy kicsit a kerékpárjába. Otthonról elindulva szertefutó sugarakban nyílik meg a vidék, amit aztán be lehet tekerni. A tágabb tér kézhezállósága mutatkozik meg ezáltal, ami nem birtoklást jelent, hanem részesülést. A táj messzire hullámzik velünk. Fordulatai, lejtői, emelkedői biztosan terülnek el előttünk. A tér feltárul. az ismert elhordoz. Nyugtató gondolat ez annak a különben hátborzongatóan otthontalan lénynek (Heidegger), ami az ember.”

A Média- és kultúratudomány kézikönyv (2018) „Test” fejezete is felemlegeti, hogy gondolkodásbeli félretettséget jelent a szellemtudományok reflexióiból kizárni a testet, és a témát az orvostudományok hatáskörébe utalni. Arról kell beszélni:

„…a termelőerőként felszabadult test a fitnesz-, wellness-, egészség-, divat- és szépségipar protézisekkel, transzplantátumokkal és implantátumokkal dúsított praktikáiban találja meg helyét és válik mindezzel összefüggésben nyelvi és vizuális reprezentáció állandó témájává.”

Ugyanebben a lapszámban érhető el: „A szabad magyar könyv. Az elektronikus irodalom ingyenes magyar könyvtárai, a free e-book elérhetőségei” prezentáció. Szerző: Kerekes Pál. Az e-szövegek költségmentes letöltési lehetőségeiről bővebb kifejtés is olvasható a szabadon letölthető „Magyar irodalom a világhálón” című albumból.