E-könyv kalauz

Könyvkonnektor

Tolvajok célkeresztjében: könyv és könyvtár

Krimik általában könyvekben egzisztálnak. Nem gyakori, hogy maga a könyv kerül a rendőrségi híradások élére.

Ma ez történt, 2019. május közepén. Megnyíltak a fogdaajtók a könyves fosztogatók előtt.

Plázaszarkák kötelékben

Több portál is beszámolt egy banális esetről (itt és itt). Pláza-könyvesboltot fosztogattak. Ami érdekes, hogy videón követhetjük a cselekményt. Egyszerűen hihetetlen: egy szervezett banda, jól leosztott feladatokkal pakolta ki a könyvrakások tetejéről a drága kiadványokat. Egyikük összerakta a csomagot, másik szereplő egy preparált hátizsákba csúsztatta az elcsenésre előkészített köteget, harmadik társuk az orgazda autóba fogadta be a zsákmányt. Mindezt videón szemlélgethetjük, és álmélkodhatunk: egyrészt, hogy már érdemes könyvet lopni, olyan drágák a kötetek; másrészt, hogy milyen ügyetlen és kezdő csaklizókról van szó, hiszen teljesen nyilvánvaló a lebukás, olyan primitív módszerrel próbálkoztak a levideózott áruházi gagyizók.

A másik híradás már igazi profikról tudósít. Évtizedeken keresztül fosztogatták a nagy európai és magyar könyvtárakat: olyan térképeket tulajdonítottak el az állományokból, amelyeket a nemzetközi műkincspiacon értékesíteni lehetett. Többszereplős történet, a banda tagjai számos országból rekrutálódtak. Nem nagy dicsőség, de tény: a bűnszövetkezet élén egy magyar férfi állt. Bekövetkezett a lebukás. Határ ellenőrzés alkalmával egy gyanússá vált kocsit átkutattak, és kissé feltűnő volt, hogy egy átlagos személyautóban több száz antik térképet szállítottak. Megszólalt a vészcsengő, innen kezdve országszerte beindultak a műkincs csempészetre szakosodott rendőri nyomozók.

Felgöngyölítették a láncolatot. Kiderült, hogy nem tettek egyebet a sor végén álló végrehajtók, mint bejelentkeztek álnéven nagy könyvtárakba, kikérték az értékes atlaszokat, majd kivágtak belőlük drága, becses metszeteket. Nem az egészet lopták el, az feltűnő lett volna. Csak néhány képet nyestek ki, majd a "megkutatott" könyvet visszaadva kisétáltak az épületből. A könyvtárosok nem észlelték a lopást azonnal. Ha egyáltalán rájöttek a turpiságra később, hiszen ritkán forgatott anyagokról volt szó.

E-book különítmények

Ami a furcsa: rendben van, hogy ez a két eset bekerül a médiumokba. De miért nem foglalkoztatja a sajtót és a közvéleményt a digitális könyvekkel való visszaélés szinte tömegesnek mondható jelensége? Mindent ellopnak a jóindulatúan kalózoknak nevezett könyves károkozók. Nem számít a műfaj: regény, tanulmány, képzőművészeti album egyaránt a feneketlen illegális digitális zsákokba kerül.

vandorlo_dalnokok.png

Vándorló dalnokok. Tőlük nem lehetett a tartalmat ellopni... Forrás: Digitális Képarchívum. Vasárnapi Újság 1880. október 7.

Mindenkinek a saját baja fáj a legjobban, de most nem ezért idézem be: csak azért, mert ez konkrét és részemről nyomon követhető. Az elektronikus könyvészetről, a digitális szövegkultúráról írt, néha ráadásul többszerzős könyveimet – seregnyi vegyes portál mellett – egy külön rám szakosodott weblap kínálja teljesen ingyen. Egyebet sem kell tennie az érdeklődőnek, mint regisztrálnia magát. Csak azért – nem humorérzék híján - nem iratkozom fel a honlapra, mert nyilvánvaló, hogy a megadott elérhetőséggel kereskednek majd. Ettől kezdve semmilyen vírusvédő nem blokkolja majd a gépemre küldött támadásokat. Hamarosan a megadott e-mail cím közbeiktatásával dél-amerikai számlákat fognak ezerszámra kiadni észak-európai cégeknek. Már láttam és tapasztaltam ilyet.

Aki keres, az talál

Persze jogosan kérdezhetik: honnan találtam rá a saját könyveimet kínáló kalóz oldalra? Nem különös. A Google kereső a nevemre és a könyvemre való beütés után a huszadik-harmincadik sorban hozza a portált. Ez van, ez a helyzet.

A digitális kiadványok útja a sötét erdőben kígyózik. Mindenünnen leselkednek az e-kiadványokra és le is csapnak. Nem az éj leple alatt, hanem napvilágnál, totálisan látható és követhető módon.

Meddig még?

Könyvapp kalauz

Kulturális outlet az e-könyv áruház? Olcsóbb az elektronikus, mint a nyomtatott kiadás?

Változnak az idők. Nincs digitális last minute. Mára itthon és a nagyvilágban az e-book kikerült az akciós termékek köréből. Adott mű elektronikus verziója gyakran éppen drágább a print változatnál. A könyv radikalizmus töretlen.

Egykor gyakran elhangzott: kifutó szöveges termékektől rogyadoznak a webes könyvesboltok. Ez volt talán a kezdet gyötrelme, dilettantizmusa. Most a frissesség a jellemző, nem ritkán a digitális anyag az első születés, és csak ezt követi a nyomtatott kinevelés.

Mindeközben történt egy s más. Az internet, majd a web, és különösen az e-book megteremtői az ingyenesség fogalomkörében gondolkoztak. Koncepcióik maradéktalanul az e-könyv világában valósultak meg. A szabad elérésű szövegkultúra felsorakozott a könyvtári vívmányok többezer éves történetének új lapjaira. Appok és adatbázisok nyújtózkodnak a digitális felületeken.

Hol érhetők el a legális, szabad könyvbázisok?  

Megjelent, és kapható elektronikusan, valamint printben is, „Az ingyenes olvasás kalauza.” Az alcíme:

A szabad elérésű elektronikus irodalom magyar nyelvű szöveges és audiovizuális könyvtárai, a free szöveggyűjtemények elérhetőségei, a nyílt magyar text- és multimédia-bázisok globális, határon túli, és hazai színterei

A bevezetőből:

„Közel kétszáz web-címet adunk meg, ahonnan legálisan, szabadon, free alapon lehet magyar nyelvű irodalmat letölteni, többnyire platformfüggetlen módon. Telefon, táblagép, e-könyv-olvasó eszköz, és természetesen asztali gép és note-book is lehet az olvasás eszköze. Lehet letölteni a műveket, vagy fenn hagyni az eredeti rendszerben, nem ez a fontos: a lényeg ma már az olvasói gyakorlaton van. Az irodalom elérésének praxisai mindenkor társadalmilag és médiatörténetileg meghatározottak. Ma sincs ez másképp. A kultútechnikák változhatnak, az irodalmi és információs értékek stabilak maradnak, akármilyen felületen is közelítünk a művekhez.”

ex_libris_vigand.png

Kép: részlet a Kaluzból. Az Iparművészeti Múzeum Ex libris gyűjteményének virtuális prezentációja

Szerző: Kerekes Pál. Terjedelem: 248 oldal.

A tartalomjegyzék:

Tovább olvasom

Kurázsi – volt ellenzéki csoportok adatbázisa

„Az államszocialista rendszerek erodálódását, majd a rendszerváltással jelentkező bukásukat nem kizárólag nagyhatalmi játszmák eredményezték, hanem a – legkülönfélébb mozgalmakat és műfajokat felölelő – „földalatti” civil szerveződések és a kulturális szféra ellenállása is. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinálásában több mint húsz országban, tizenkét partnerintézmény bevonásával zajló nemzetközi kutatóprogram kísérletet tesz eme örökség történeti feldolgozására és láthatóvá tételére. A COURAGE kutatóprogramot a Horizont 2020, az Európai Unió Kutatási és Innovációs Keretprogramja támogatja. A kutatóprogram a kulturális ellenállás gyűjteményeinek közös adatbázisát hozza létre, lefedve az egykori szocialista blokk tagállamait. A felépülő adatbázis egyfajta metaarchívumként funkcionál, és nagy segítség lehet a történelem, irodalom vagy művészeti oktatás területén, hiszen képes egyszerre multimediális tartalmakat megjeleníteni, illetve a szabad, kreatív bejárást biztosítani a felhasználóknak.”

 

A COURAGE adatbázist létrehozó és gondozó munkatársak projektjüket a „Valóságos könyvtár – könyvtári valóság” konferencián mutatták be. Munkájukat a tanácskozás előadásaiból szerkesztett tudományos kötet mutatja be szöveges változatban.

 

Ellenzékiség a szocializmusban?

Ez még ma is viták tárgya. Rendszerkritikusság? Művészeti performansz? Metál zene? Nyilatkozatok aláírása, Kartások? Szamizdat? Inkább ilyen fogalmak voltak használatosak akkoriban. A Courage archívum kiindulópontjai: „Tematikus szempontból az ellenkultúra heterogén fogalma alá tartoznak a film, az előadóművészet, a zene, a tánc, a képzőművészet, az ifjúsági szubkultúrák, a nemzeti hagyományőrző mozgalmak (például a táncház mozgalom), az emberi jogi és környezetvédő, a rejtve működő vallási közösségek vagy az emigráns csoportok gyűjteményei. Utóbbiak esetében különösen fontos, hogy az emigrációs közösségek miként járultak hozzá e gyűjtemények létrejöttéhez, fenntartásához és népszerűsítéséhez.”

cseh_tamas_archivum.pngKép: Cseh Tamás Archívum nyitóképe a Courage adatbázis portálon

Mellette és ellene

Külön érdekessége az épülő adatbázisnak, hogy nem kizárólag a rendszeridegen mozgalmak, szerveződések emlékeit veszik számba, hanem az ellenoldal, azaz az állami intézmények ellenlépéseit is: gyakorlatilag a szemmeltartást, a politikai célzatú dokumentálást. „A kutatás középpontjában nem önmagában az ellenkultúra vagy kulturális ellenállás mozgalmi aspektusai állnak, hanem kettős módon az ellenkulturális relikviákat gyűjtő magán- és közgyűjtemények története (archívumok, levéltárak, múzeumok, privátgyűjtemények) és elemzése – tágabb szociális, politikai és kulturális összefüggéseikben –, illetve maga a kulturális megőrzés társadalmi gyakorlata (különösen a tiltott vagy megtűrt gyűjtőtevékenység), mint ellenkulturális praxis.”

Végezetül a projekt munkatársai a jövőről így fogalmaznak: "Az adatbázis nagy segítség lehet a történelem-, irodalom- vagy művészeti oktatás területén, hiszen képes egyszerre multimediális tartalmakat megjeleníteni, illetve szabad, kreatív bejárást biztosítani a felhasználóknak. A projekt további célja egy, a formális és informális pedagógiai módszereknek egyaránt megfelelő digitális tananyag fejlesztése különböző korosztályok és célcsoportok számára.”

Könyv és bemutatója az OSZK-ban

A tanulmány adatai és letölthetősége: Apor Péter - Bódi Lóránt - Horváth Sándor - Micsik András - Scheibner Tamás: Courage: az ellenzéki kultúra adatbázisa

A „Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és Információtudományi tanulmányok 2018” című kötet bemutatóját az Országos Széchényi Könyvtárban tartják, 2019. március 27-én, 17 órakor. A nyilvános rendezvény meghívója itt és itt tölthető le.

A kötet másik tanulmányáról poszt: Inform vagy kultform? 

Inform vagy kultform?

Falak nélküli könyvtár? Hálózati könyvtár? Könyvtár a felhőben? Szolgáltató könyvtár? Adatbázis alapú, aggregátor könyvtár?  

Ezekkel a kifejezésekkel gyakran találkozunk a könyves tereken, legyünk akár print, vagy akár elektronikus határok között. A fogalmi újítások a könyvtárak állandó és változó szerepeire utalnak.

Milyen lesz a digitális kor könyvtára? És ezen belül: hogyan fog működni a következő évtizedekben a legintenzívebb emlékezet intézmény, maga a nemzeti könyvtár? Miben lehet más, ha egyáltalán másként funkcionál majd, mint a korábbi korok bibliotékája?

Káldos János, az Országos Széchényi Könyvtár vezető munkatársa, tartalmas, tudományos lüktetésű, de közérthető nyelvezetű kisesszéje a felvezetésben a következőképp jellemzi a helyzetet: „Számtalan konferencia, kutatás, tanulmány, eszmecsere, jövőkép, stratégia és koncepció és/vagy megvalósult épület igyekezett és igyekszik választ adni a fenti kérdésekre. A válaszolók döntő többsége egyetért abban, hogy az új technikai forradalom, amelyben az infokommunikációs technológia, a robotika, a genetika, a nanotechnológia területeinek fejlődése és összekapcsolódása, egymásra hatása és ennek a technikai forradalomnak a társadalomra gyakorolt hatása az alapvető oka annak a paradigmaváltásnak, ami a könyvtárak működésének jelenlegi és jövőbeli keretét meghatározza.”

Árkádok

Az írásos művek (legyenek bármely hordozón vagy formátumban) megőrzésének alapintézménye a könyvtár, amelynek négy alapvető funkciója van: gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, szolgáltatás. Ez az „oszloprend” az ókor óta a „könyvtár” négy tartópillére. Mi fog történni a könyvek nagy (virtuális vagy valóságos) csarnokában a következő években? Szemelvényezve Káldos János írásából, néhány alapvetést érdemes sorra venni. Csak valóban figyelemfelhívásként értelmezve a következő mondatokat, idézünk tanulmányából.

virtualis_corvinak.pngKönyvrészlet (Catullus: Carmina) az OSZK Bibliotheka Corvina Virtualis szabadon letölthető gyűjteményéből

Gyűjtés

Hogyan értelmezhető az internet komplex rendszerében a hungarikum könyvtári fogalma?

Megőrzés

Úgy tűnik, hogy a digitális korszakban átalakul a társadalmi emlékezet megőrzésének felelősségi rendszere is.

Feldolgozás

A hálózati térben az elemi adatok között kapcsolatok jöhetnek, jönnek létre. A könyvtáros és könyvtári szolgáltatások feladata, hogy „megszelídítse” az elszabadult adatokat. A felhasználónak ugyanis azt kell éreznie, hogy az adatok személyesen neki szólnak.

Szolgáltatás

A digitális adattérben a fogyasztók részéről egyre erősebben fogalmazódik meg az az igény, hogy az adatok minél egyszerűbben, személyes érdeklődésüknek megfelelően legyenek elérhetők. Az adatközpontként funkcionáló könyvtárak átkódolt mechanizmusa alapszintű számítógépes rutinnal kezelhető felületeket fog nyújtani a jövőben. Az egyre komplexebbé váló gyűjteményeket felhasználóbarát, gyakorlatias megközelítésű, könyvtáros rendezettségű, és nem informatikai apparátusú szisztémákkal lehet és érdemes feltárni. 

Big Data

„A könyvtár a megőrző és információközvetítő (média) rendszerek közé tartozik” – érvel az esszé írója.

Az adatválságból kivezető utak kiépítéséhez a könyvtárak jelentősen hozzájárulhatnak. A tárolás fontossága mellett hangsúlyt kap a feldolgozási teljesítmény növelése, az információtovábbítás felgyorsítása. A kihívások egyikét így határozza meg Káldos János: „Reméljük, hogy az OSZK fejlesztési terveiben megfogalmazottak és azok megvalósulása segíti …. a könyvtári rendszer információpiaci pozíciójának meghatározását és stabilizálását.”

A tanulmány ingyenesen letölthető.

A tanulmány címe és az azt közlő teljes tanulmánykötet elérhetősége

Káldos János: A (nemzeti) könyvtár állandósága és változása. In: Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2018. Szerk: Kiszl Péter, Csík Tibor. Budapest, ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézet, 2018. 31-43. old.

A teljes kötet szabadon letölthető innen.

A „Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és Információtudományi tanulmányok 2018” című kötet bemutatóját az Országos Széchényi Könyvtárban tartják, 2019. március 27-én, 17 órakor. a nyilvános rendezvény meghívója itt és itt tölthető le.

Vigyázat! Környezetre ártalmas: a könyv!

Rombolni, pusztítani az olvasás kedvéért? Ezt éppen senki sem vállalja, bár mégis ezt tesszük. Legföljebb nem tudunk róla. A rendkívül szimpatikus és ténylegesen segítő-tanácsadó Digitális Család online folyóirat most azonban felvilágosítja a tudatlanságban tévelygőket.  Helyzetértékelése a következő:Egy átlagos háztartást nézve 6-800 könyvet találunk egy családnál, de ez a szám több ezres is lehet, életkortól, foglalkozástól és érdeklődéstől függően. Mindez, tehát a közel ezer könyv, nagyjából 1 tonna papírt jelent, előállításához pedig megközelítőleg 420m3 víz, 1650 kg fa és 710kWh energia szükséges, mindezt kiegészíti a gyártási folyamathoz szükséges mészkő, klór és kén. Hazánkban egy évben kb. 12-14000 könyv jelenik meg.” Ebből az adatsorból mindenki kiszámíthatja, mennyibe kerül a természetnek az, ha kedvenc könyveit egy kultúrabarát otthon sorakoztatja fel: tiszteletből, élvezetből, szeretetből a nyomtatott szöveg iránt. Dőlnek a fák, de milliószámra megmenthetők lennének, ha nem printelnénk ki sok szöveget, és megelégednénk a képernyős verzióval. Az e-könyv sem a búja ligetek vöröskeresztese, erről is vannak adatok.

Az e-book környezeti kárai

Valóban kíméli az őserdőt az elektronikus könyv-olvasó eszköz? Nem egyértelmű a válasz. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy az e-könyv olvasó gyártásához ritka és toxikus fémeket is felhasználnak, és maga az eszköz csomagolása, amely egy másodperc múlva kidobásra kerül az üzembe helyezés után, szintén rengeteg papírfelhasználást jelent. Aztán a működtetés során áramot vételez a masina, az is gyártási termék. És akkor még ott van, hogy a megunt készülék hulladékgondozása szintén energia, termelési folyamat. A print és az e-book környezetkárosító kihatásai összevethetők. Erről tanulságos infografika olvasható itt.

Mindezek az előnyök és hátrányok csak abban a kontextusban érdekesek, ha a műszaki-technikai paraméterek alapján számolunk. A tartalom szempontja egészen más. Az e-könyv-olvasó eszközzel (ez természetesen nem csak e-book lehet, hanem sok más média gépezet) és magával az e-könyvben foglalt szöveggel elértünk a végtelen könyvbirodalom korába. Mindenki ingyen olvashat a legális free könyvek kínálatából. Ez hazánkban nem keveset jelent, mint közel húszezer klasszikust a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományából, vagy közel száz XX-XXI. századi kortárs író műveit a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) adatbázisából.  És ezek csak a legnagyobb hazai digitális könyvespolcok, még sok más lehetőség is van, elég a megyei könyvtárak kínálatára gondolni, vagy a nagy kulturális projektek dokumentumaira, mint a Hungaricana, Archívnet. És akkor még nem szóltunk a globális könyvportálokról, mint a Gutenberg Project, vagy az Internet Archive. Az ingyenes e-könyvek elérhetőségéről free tanácsadó könyv: Magyar irodalom a világhálón.

dery_1.png

A képen: Déry Tibor (egy időben Dániel Tibor néven kényszerült publikálni) két könyvborítója. A könyvborítók letölthetők a Digitális Irodalmi Akadémia gyűjteményéből. 

Összehasonlítás tartalom szerint

Az e-könyv és a nyomtatott könyv összevetésében gyakran hiányzik a tárgyszerűség. A nyomtatott könyv egyedi termék és egyben érzelmi hangulatokat is közvetít a maga tárgyiasságában a tartalomtól függetlenül. Az e-book ereje az elérhetőségben, a hozzáférés szabadságában van. Ez a lényeg. A lovaskocsis utazás, vagy a hátizsákos battyogás élményszerűbb az autópályán rohanásnál, mégis veszünk és használunk autót. A távolságot le szeretnénk győzni, mérjék azt kilométerben, vagy szellemi perspektívákban.

Tovább olvasom

Szerszámosláda az internethez

Évtizedek óta egyebet sem teszünk, mint viharos gyorsasággal érkező és meghonosodó kifejezéseket tanulunk. Többnyire idegen szavakat, nagyrészt eszközök és szolgáltatások neveit. Felsorolni is lehetetlen, de mindennapos kifejezések: Netflix, Instagram, Pinterest, Spotify, és mindenek előtt a Facebook.  Applikációk, márkacímkék, web-áruházak imidzs turbulenciái uralják a hálózatot. Maga a felhasználó sem tudja gyakran, ki is ő valójában: user, prosumer, subscriber?

Hogyan lehet eligazodni ebben az X –Y -Z, újabban alfa generációs komputer környezetben, digitalizált kommunikációban?  Részelemekre rá lehet kérdezni a Wikipédián, de összefüggéseiben gyakorlatilag lehetetlen – különösen magyar nyelven – informatív, megalapozott tájékozódáshoz jutni. Hiányzott egy kézikönyv, amely felvállalja a szinte abszurd szándékot: az online világ teljességéről alapműveltségi szintű tájékoztatást nyújtani.

Szép új világháló

Kertelés nélkül kijelenthető: talán most megszületett ez a régóta várt kisenciklopédia. Szűts Zoltán "Online" című munkája a napokban került a könyvesboltba. A közel ötszáz oldalas mű bevallott célja: a korábbi részletes, ám természetszerűleg szűkített témakörű szakirodalom tényanyagát összegezve bevezetést nyújtson az internetes kommunikáció és média alapjaihoz. Mindezt érthetően és az adott jelenséget a maga kapcsolatrendszerében prezentálva.

Mint a könyv ajánlójában olvasható:

„Olyan komplex munkát tart kezében az Olvasó, mely körbejárja a vizsgált téma multidiszciplináris: kommunikációs, médiatudományi, társadalmi, technológiai, illetve kisebb mértékben filozófiai aspektusait is.”

Csak felsorolás szintjén, miről is tájékoztat az „Online”?

  • a számítógép történetéről
  • a hálózat históriájáról, az ARPANET-től az internetig
  • a világháló működési rendszereiről
  • a web 2.0 és a közösségi médiáról

Az utolsó fejezet címe: „A jelen és a jövő kihívásai”

Itt olvasható a szerző nem túl biztató helyzetleírása: „A közeljövőben a nyílt, web 2.0-s rendszerek bezáródnak, és a fizetős szolgáltatások kerülnek előtérbe. A közönség által létrehozott tartalomra építő, szolgáltatók által biztosított platformok megmaradnak, de a modernizáció mértéke növekszik, és a kapuőrök is visszatérnek, a prosumerek* alkotásban lelt öröme pedig elhalványul, hiszen munkájuk nem azonnal, és egészen biztos, hogy nem változtatások nélkül jelenik meg online.”

A hálózat megteremtőinek az eredeti célja a nyitottság volt. A külön fejezetben bemutatott „vizionáriusok” kezdeti koncepciója arra épült, hogy lehetséges egy, mindenki számára szabadon elérhető tudásbázis létrehozása és működtetése. Másként alakult. Hogy miképpen, azt az „Online” érthetően és nagyon színvonalas metodikával bemutatja. A szerző áthidalja azt a mesterséges, gyakran szédítő mélységűnek látszó szakadékot, mely a történeti adatokra és technikai részletekre koncentráló, szigorúan informatikai munkák és a tisztán elméleti megközelítések között húzódik.

Hálózati mindentudó 

Az „Online”  kézikönyv olyan apparátus, kétkezi szerszámosláda, amelynek segítségével reparálhatjuk tudásunkat a virtuális világ és a reális mindennapok között felugró kihívások leküzdésében, mértéktartó kezelésében.

online.png

A könyv adatai: Szűts Zoltán: Online. Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Budapest, Wolters Kluwer, 2018. 478 old.

*prosumer jelentése: a szó a producer és a consumer vagyis a fogyasztó és előállító szavak összevonásával keletkezett. Tehát a prosumer nem csak fogyasztó, hanem véleményező, akár alkotó résztvevője a kulturális vagy fogyasztói termékeknek.

Az ABC nomádjai

Mekkora a teljes világ könyvtermelése? Fel lehet ezt mérni? Egy EU-s tanulmány kísérletet tesz a válaszra.

Ezek szerint a földkerekség minden lakosára - akár tud olvasni, akár nem - egynél több könyv jut. A digitális és a nyomtatott kiadványok összességére érvényes ez az adat. Konkrét számokra lebontva: a földgolyóbis 7,5 milliárd humán örököse nagyságrendileg 10 milliárd könyvpéldány között válogathat.

Honnan hová?

A fejlődést a következő adatok jelzik: a papírgyártás könyv célú felhasználását alapul véve az 1950-es években a Föld teljes termése 5 milliárd példány lehetett, 2000 körül pedig már 6 milliárd. Igaz, a népesség növekedése még rohamosabb volt, így a negyven évvel korábbi 1,6 példány/fő arány 0,9-re csökkent. A népességszám növekedése főként Kelet-Ázsiában és Afrikában következett be: például ma Kínában – a könyvkiadás jelentős emelkedése ellenére is csak 0,6 példány jut egy főre, míg a fejlett államokban 3–7 példány.

Görbe lefelé

Ki fogja ezt a rettentő mennyiségű könyvet elolvasni? Ez már csak azért is kérdés, mert hazai és globális fókuszú felmérések igazolják: rohamosan csökken az olvasásra fordított idő. Magyar adatok a következők:

·         a felnőttek közel 50 százaléka egy könyvet sem olvasott el az utóbbi években

·         közel 30 százalék 1-3 könyvet olvasott évente

·         a társadalom nagyságrendileg hét százaléka olvas el havonta legalább egy könyvet.

 

Min olvasunk?

Miben van növekedés, ha már az olvasásban alig-alig? Nem másban, mint a médiális technikai eszközök vásárlásában és használatában. 2018-ban már 2,5 milliárd okos telefon van használatban a földtekén. A darabszám várhatóan 2020-ra túlnövi a három milliárdot. Mindehhez hozzá lehet fűzni, hogy számos országban a tinédzserek 100 százaléka rendelkezik okos telefonnal.

A digitális olvasás területén is zajlik a nagy gépi átrendeződés. Az egyes IT-eszközök e-olvasásra történő használatának aránya a legfrissebb, egyetemisták körében végzett nemzetközi felmérés szerint az következő: laptop 81%, okostelefon 37%, PC 34%, tablet, iPad 28%, e-olvasó- készülék 7% (több készüléket is megjelölhettek a válaszolók, miközben 4% semmilyen e-olvasást nem vállal). Országok szerint jelentős a szóródás, például Kínában az okostelefon 74%-os (Norvégiában csak 21%-os) népszerűséget könyvelt el. Úgy tűnik, a speciális e-olvasó-készülékek (Kindle stb.) részaránya stagnál (általában 5–7%), s a használók egyre inkább az „okosodó” telefonokat veszik, illetve részesítik előnyben.

szabados_agnes.png

Kép: Szabados Ágnes „Nincs időm olvasni” könyvnépszerűsítő mozgalma egyik posztjának illusztrációja

A nyomtatott könyv tartalékai kimeríthetetlenek. Az elektronikus szöveg távlatai beláthatatlanok. Az e-book, a digitalizált műveltségi tartalom, az online szöveg helye ma még nem határozható meg teljes funkcionalitásában a kulturális és oktatási infrastruktúrában. Hullámvölgyek és csúcspontok egyaránt következhetnek. Az ABC modern kori ösztönös nomádjai nem a saját gépes felhasználók tabletező-mobilozó kommunikátorai, nem a digitális bennszülöttek alfa csoportjai, nem a print valós vagy színlelt megszállottjai: hanem azok, akik olvasnak, és az előttük lévő szöveges felületre, legyen az papír vagy kijelző, úgy tekintenek, mint a folyamatos vonulás, szellemi kalandozás végtelen területeire. 

Tovább olvasom

Könyvek, amiket sohasem olvashattam

Írók gyakran szólnak a könyvről. Általában olyan művekről, amiket ajánlanak. Gyakori részükről a könyvnek, mint összkulturális teljesítménynek a méltatása. Akad kivétel is. A múlt századi költő, Somlyó Zoltán, a könyvről mint elérhetetlen objektumról versel.

A mostani Gutenberg nem elég.  Költeményében „új Gutenberget” kiált. El kell jönnie ennek a bölcsészeti feltalálónak. A papír, vagy a jelenlegi elektronikus felület csak előjáték az emberiség kulturális történetében. Az új, a merőben más nyomdagép közvetlenül az olvasó biológiájába préseli a mondanivalót… Igaz, már későn. A humán lét gályarabság, és a jövőbeli könyv csak az egykori életgazdagságra emlékeztethet.

Ó, hányszor gondolok tirátok, 
minden széptől és jótól elhagyottan: 
ti könyvek, miket sosem olvashattam! 
 

Ti titokzatos, messzi hűs lapok! 
Betűknek mérhetetlen tengermélye: 
nem vihettek magasba és a mélybe... 
 

Ott sorakoztok messzi polcokon 
a titkotok két tábla közt bezárva - 
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba... 
 

De hűvös őszi alkonyatokon, 
mikor hangja sikolt a szélkakasnak, 
lelkemre éles fénysávok szakadnak... 
 

És megindul köröttem csendesen 
nem olvasott könyveknek légiója 
s magával ránt a tisztább régiókba... 
 

Megálmodom - ki eljő egykoron - 
a legnagyobb gondolkodót a földön: 
(hol leszek én, mire csillaga följön!...) 
 

S az új Gutenberget is, aki majd 
könyvét a lelkünk ráncaira írja... 
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja... 
 

Ki jókedvet és szabadságot ád 
a gályapadhoz láncolt embereknek, 
kik egy könyv fölé borulva remegnek...

 
somlyo.png

Tovább olvasom

Megbukott vagy sem? Tények az e-könyvről

Buta termék az e-könyv-olvasó. Ebből következik, hogy az e-szövegeket nem olvassák. Az olvasás elektronikus forradalma megbukott, illetve el sem kezdődött a HVG újévet köszöntő tudósítása szerint. A szakíró megállapítja: „Nem vált valóra az évtizeddel ezelőtti jóslat a nyomtatott könyvek haláláról, olyannyira nem, hogy a digitális formátumú olvasnivaló még meghatározó részt sem tudott szerezni a piacon.”

Mindebből semmi sem igaz. Helyesebben éppen az ellenkezője a valóság.

Egyes szegmensekben a digitális tartalom szinte teljesen kiszorította a nyomtatott szöveget. A napilapok print kiadása minimálisra zsugorodott. A tudományos publikációk a hálózaton egzisztálnak, az adatbázisokban forognak össze. Az irodalmi és kulturális folyóiratok is az internet bölcsész végpontjaira épülnek, archívumaik a teljes anyagot szolgáltatják azonnal vagy némi időbeli késleltetéssel. Fontos periodikák csak digitálisan léteznek.

De térjünk vissza a könyvekhez.

A nyomtatott kiadványok olvasottságát a kereskedelmi statisztikákból kibogarászni nem lehet. Ezek a számok csak annyit mutatnak, amennyit: vagyis azt, hogy a vásárlók a hazai kereskedők egy részétől éppen mit vesznek. (Hogy olvassák-e, az már más kérdés.) De maradjunk akár az e-könyv forgalmazási adatoknál. A hivatkozott cikk szerint a magyar e-könyvek vásárlására a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) kimutatásaiból lehet következtetni. Ezzel csak az a baj, hogy a szervezetnek nem szolgáltat adatot (mivel nem tagja) az e-book forgalmazók jelentős hányada. Ezért már eleve nem teljes a kép. Még nagyobb hiányosság, hogy az MKKE táblázatai nem mutatják ki az e-könyv vásárlásokat a globális digitális áruházakból. Elsősorban az Apple iTunes, a Google Play eladásairól van szó, és természetesen az Amazon is ide sorolható (elsősorban nem magyar nyelvű forgalmával). Ezen kívül még számtalan nem hazai könyvbázis létezik, ahonnan vásárolnak az olvasók. Feltehetőleg nem magyar nyelvű könyveket, de talán nem követünk el hibát, ha ezeket a vásárlásokat is a honi könyvpiachoz számítjuk. A self-publishing kiadói és forgalmazói gyakorlata teljesen láthatatlan a felmérések számára. Pedig a legnagyobb hazai portál, a Publio, néhány év alatt 1954 címet adott ki.

vorosmarty.png

Kép: Vörösmarty a Fóti dalt olvassa fel. Forrás: DKA adatbázisból, Vasárnapi Újság, 1892. október 23.

Ez a pénzes oldal.

Csakhogy a digitális kultúrának az egyik alapvonása nem más, mint a szabad hozzáférés, a free részesülés. Ez talán a legmarkánsabban éppen a könyv-galaxis befogásában, meghódításában mutatkozik meg. Hazánkból csak két példa: a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) a maga közel húszezer címével szinte a teljes klasszikus magyar irodalmat szolgáltatja, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) pedig a széles értelemben vett kortárs literatúrát nyújtja, közel száz szerző művein keresztül. Gyakorlatias egyszerűséggel, ingyenesen, regisztrációt sem igényelve.

Csak egy egyszerű adat, ha már a számokat nézzük. A Magyar Elektronikus Könyvtárnak napi szinten átlagosan (2018 decemberében) 33. 090 látogatója volt. Összesen, szintén napi átlagban, 833. 163 oldalt töltöttek le. Tényleg megbukott az elektronikus olvasás? Nincs Magyarországon ilyen nagy forgalmú könyvtár, mint éppen a MEK. 

És akkor még nem vettük ide a globális ingyenes könyvportálokat, a nagy nemzeti kulturális vállalkozások könyv regisztereit, és a kereskedelmi könyvportálok igencsak méretes ingyenes kínálatát. Talán nem túlzás azt állítani: A digitalizáció nyomán az írott kultúra – nagyobb sebességgel, mint a képi-zenei-filmi örökség – egyre nagyobb terjedelemben válik elérhetővé mindenfajta korlátozás nélkül a képernyők és kijelzők felületein.

Szabadon, legálisan olvasható a világ könyvtermésének jelentős százaléka, függetlenül a nyelvtől, a helytől, az időtől. Természetesen megszorításokkal és ezekről sohasem feledkezve meg, de mégis kijelenthető: az olvasó szempontjából napjainkra beköszöntött az ingyenes szövegelérés végtelennek tűnő lehetősége. Kikötések, korlátok helyett az igények jutottak döntő szerephez.

Tovább olvasom

Kultúratudományról

Évezredekig az irodalom maga határozta meg tárgyát és hatásmechanikáját, ma azonban a mediális-kulturális apparátusok kiépülése és a használóiban kialakult függőség, vagy jó értelmű intellektuális mohóság, új helyzetet teremtett. A hipermédia, a virtuális lebegés új nemzedékeket kapcsol be a kulturális fogyasztás szisztémáiba. Ezek a generációk, és hatásukra a társadalom jelentős része, új életideákat követ, nem vár az irodalom és a művészet szellemi útmutatásaira, vezetésére. A befogadói közeg, kommunikációs értelemben nem elnyeli, hanem termeli, sugározza az energiát.

Ismerjük ezt a világot? Értjük jelzéseit?

A nemrég megjelent Média- és kultúratudomány kézikönyv* segítséget jelenthet a bozontos témakörben való eligazodáshoz.

A gép és az ember viszonya a XXI. században kritikussá vált. A kézikönyv tanulmányai az embert nem mint olvasót, fogyasztót, tévé előfizetőt vizsgálja, hanem mint olyan társadalmi szereplőt, amely a médiumoknak – a technikai feltorlódás következtében – már nem szubjektuma.

„McLuhan médiaelméletének hatástörténeti jelentősége voltaképpen abban áll, hogy a kilencvenes évektől kezdve mind hangsúlyosabbá és nyomasztóbbá válik az a felismerés, hogy nem a médiumok vannak bekötve az emberbe, hanem az ember a médiumokba” – foglalja össze ezt a vélekedést a könyv McLuhan médiatudós munkásságát elemezve.

Az elmúlt évtizedek médiatechnikai evolúcióját nem a tudásvágy és a humán gazdagodás igénye határozta meg. „ A technikai újítások kizárólag egymásra vonatkoznak, illetve kizárólag egymásra adott válaszok, és az ember individuális vagy kollektív testétől teljes mértékben leválva zajló fejlődésnek az eredménye az érzékekre és szervekre gyakorolt elemi erejű hatás” – írja Kittler.

Még szemléletesebb megfogalmazásban bírálja V. Flusser a napjainkra már szinte természetesnek vett hálózati medialitás mindenhatóságát:

„Világos, hogy McLuhan téved, amikor úgy véli, hogy egyes amfiteátrumi médiumok, mint a sajtó vagy a televízió, képesek lennének az emberiséget egy kozmikus faluvá változtatni: inkább egy kozmikus cirkusszá változtatják.”  

Kultúratudomány

A kötet nyomán a magyar és a nemzetközi kutatások kultúratudományi alapkérdésének látom: kell lennie olyan bölcsészeti szakágnak, amely feladatának tekinti megteremteni azt a filozófiai, média- és irodalomtudományi hátteret, aminek a segítségével körbejárhatjuk, hogy miként és meddig maradhatunk társadalmi és alkotó emberek akkor is, ha egyre összetettebb szimbiózisban élünk a számítógépes technológiával. Ennyiben ez már nem kizárólag bonyolult elvonatkozásokra kifuttatott elméleti tudomány, hanem egészen gyakorlati bölcsészet is.

media.png

A kultúradiagnosztika nem szerepel a könyvben fejezetcímként. Pedig ebbe a műfajba sorolható a "Könyv" fejezet (szerzője Vaderna Gábor) megállapítása:

„Az utóbbi évek jelentős fejleménye a könyvkultúrának a digitális kultúrában való feloldódása.”

*Média- és kultúratudomány. Kézikönyv. Szerk.: Kisfalusi Beatrix, Kulcsár Szabó Ernő, Molnár Gábor Tamás, Tamás Ábel. Budapest, Ráció Kiadó, 2018. 535 old.

A kötetről friss ismertetés:

Kerekes Pál: Az irodalom, mint történeti kultúrtechnika. Nagyon vázlatos recenzió a Média- és kultúratudomány kézikönyvéről.

Megjelent a Tudományos és műszaki tájékoztatás 2018/12-es számában.  

Online olvasható az MTA Könyvtár folyóirat adatbázisában (REAL).