@Kerekes Pál: Jó néhány évvel ezelőtt, a Karinthy Frigyes útra néző nagy üvegportálon keresztül láttam, hogy a Gyermekkönyvtárban egy kis _házi ünnepség_ zajlik, és egy szemre 90 és 100 év közötti idős högyet köszöntenek és ünnepelnek. Arra gondoltam, hogy az én "Éva nénim", akitől a könyveket kölcsönöztem hatodikos-hetedikes koromban, nagyjából ilyen idős lehet. Egy pillanatig felötlött bennem, hogy kéretlenül bekopogok, de aztán nem akartam magamból bohócot csinálni. Azóta sem tudom, jól tettem-e.

Bejegyzés: Félúton: print és más

@Vén motoros: Köszönöm ezt az alapos elemzést és összefoglalót. Pontosan így volt, ezt éltem át én is (70-diket taposom). Úgy vettük a könyvet, mint a perecet, két-három forintos Olcsó Könyvtár pélányokat cserélgettünk, és amit nem lehetet megvenni, például egy jó kivitelű Utolsó mohikánt, azt a könyvtárból valahogy csak megkaptuk. Középiskolásként bementem az Egyetemi Színpad jegyirodájába és számolatlanul vettek a belépőket a versmondó estekre. Belefért. Mindig telt ház volt. Írtam többször arról, milyen döntő szerepe volt a kisiskolások első művelődési impulzusaiban a gyerekkönyvtáraknak, majd a fiatalok esetében a felnőtt könyvtárnak. És persze a könyvtárosokról se feledkezzünk meg, rendezték az író-olvasó találkozókat, folyóirat esteket. A Gutenberg téri 9-es számú könyvtárban otthon voltam, pedig nem voltak számítógépek, ketyerék, csak világos volt és meleg. Nagy utcára néző portálokkal. Szép volt, de a világ megváltozott.

Bejegyzés: Félúton: print és más

@HanG99: Teljesen egyetértek. E-könyves kurzusaimon a diákoktól nagyon sokszor hallom, hogy megvan nekik az egész sorozat online, bár csak még ezt és ezt a részt olvasták. Ilyen van, gyűjtés, meg talán az a tudat, hogy fősodorban lenni. Magyar jog szerint nem tudom, hogy bűnözőnek tekinthető-e vagy sem az illegális letöltő, mert nem tudom , mi az a bűnöző. Mindenesetre nem olyan egyszerű kérdés ez, akikkel eddig beszéltem jogászokkal, mindig meg tudták mondani, milyen paragrafus helyre illik az illegális letöltés.

Bejegyzés: Félúton: print és más

@midnight coder: Köszönöm a kiegészítést, erre a témára nem tértem ki. A kutatás azonban feltárja, hogy Magyarországon rendkívül magas az idegen nyelvű könyvek iránti vásárlási kedv. kutatás szerint:
"Idegen nyelven írt műveket 2005-ben a teljes népességen belüli könyvolvasók egyötöde (21%-a) olvasott valamilyen rendszerességgel, míg 2020-ban a kifejezetten könyvszerető online válaszadók közel fele (46%-a) évente legalább egy idegennyelvű könyvet elolvas,ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az online kutatást kitöltő magyarok egy kisebb része külföldön él (akár határontúli magyar kisebbség tagjaként, akár külföldre költözőként)."
Ez a kutatási adat alátámasztja az Ön véleményét. (Ugyanakkor csak megérzésre írom, sejtésem szerint ez egy kissé túlzó adat. Nem vonom kétségbe a kutatás adatait, és bár igaz lenne ez az állítás, de nagyon futuralistának tűnik nekem, hogy a könyvolvasó népesség fele idegen nyelvű könyveket is vesz és olvas.)

Bejegyzés: Félúton: print és más

@Hannibal Barcas 5: Köszönöm a véleményét, de sajnálom, hogy félreértett. A TÁRKI-ra vonatkozóan semmiféle negatív megjegyzést nem tettem, sőt nagyra értékelem a munkáját a cégnek. Ez abból is kiderül, hogy beidéztem a tanulmányt és vitaanyagnak minősítettem a kutatást. Még annyit, hogy nem bloggerként írtam, nicknévvel, hanem az e-könyves téma konzultánsaként, így nem okoskodtam, hanem szakvéleményt fogalmaztam meg. A konkrétumról: az bizony drámai, ha 12 százalékos az olvasási kedv csökkenése, akárhogy is forgatjuk a szavak értelmét és stílusértékét. Csakhogy én éppen ezt a megállapítást vitatom. Úgy gondolom, úgy tették fel a kutatásban a kérdést, hogy a válaszok nem tárják fel a tényleges olvasási spektrumot. Nem véletlen, hogy az irodalomtudományi tanszékeket átnevezték Magyarországon mindenütt kultúratudományi tanszékeknek. Ugyanis az szaktudósok az olvasást olyan média tevékenységnek látják és mérik, amelynek alapjaként nem a könyvet, hanem a szöveget és annak változatos megjelenési formáit tekintik. Helyes ez vagy sem, az persze más kérdés, de jól mutatja, hogy az olvasásfelmérés módszertana mindenképp megújulásra szorul.

Bejegyzés: Félúton: print és más

Én ezt nem filozófiai oldalról közelítem meg. Gyermekkoromban (általános iskola) a XI. kerületi Szabó Ervin Gyermekkönyvtár olvasójaként kétszer kaptam könyvjutalmat "Éva néni" menedzselsében, ahol a könyvbe ezt jegyezte be a Könyvtár: "A könyvtár 19xx évében a legtöbbet olvasónak!". (Darabszámra. Az nem vizsgálták, hetodikosként Ovídiust olvastem-e vagy Vadölőt.
Középiskolában - bár átiratkoztam ugyanennek a Könyvtárnak a Felnőtt könyvtárába, már nem kaphattam volna ilyen könyvet. Egyrészt áttértem szakirodalomra, meg ott volt az Olcsó Könvytár meg a Diák Könyvtár sorozat, meg az a Kádári kultúrpolitika, hogy egy egészvászon kötésű (jó, vászon helyett valamilyen pergamenszerű műanyag) kétkötetes Petőfi összes csak 18.-Ft-ba került. Az ünnepi könyvhét alatt még a középiskolás zsebpénzemből is minimum 6-8 kötetet vásároltam össze, bvan, amit azonnal elolvastam, van, mit később, és van, amit sokév után se. De komoly SAJÁT könyvtáram lett, pedig apámnak is volt vagy 1000 kötete.
Aztán elkezdtek a könyvek k.rvára megdrágulni, ezzel egyidőben pha gerincú, ragasztott kötettek készültek, gyenge minőségű "újságpapírra", (sárgulnak, törnek, szétesnek), és a tipográfia, mint olyan, megszúnt, meg a lektorálás is. Meg tudtam mondani, melyik szövegszerkeszővel készült az adott könyv szövege. SZÖVEGSZERKESZTŐVEL és nem kiadványszerkesztővel! Ingyenes betűtípussal, ligatúrák nélkül... Pedig anno, amkor egy új, kisalakú, sárga alapszínű merített papírra nyomott verseskötet sorozat készült, KÜLÖN BETŰTÍPUS CSALÁDOT metszetett hozzá a könyv tipográfusa.
Bevallom, ma már nem sokat olvasok. Amit kellett, elolvastam, amit meg nem, hát nem. Ma már nem vagyok hajlandó többezer forintot kifizetni egy olyan kötetért, amiről nem tudom 100% bizonyossággal, hogy a.) tényleg el fogom olvasni b.) nem fogok csalódni benne. Míg a régi könyvnapokon az ember gondatalul megvett akár 8 kötetet is a KÖNVESPOLC-nak, későbbi "hátha" olvasásra, ma már ez egy vagyon lenne. Inkább nem teszem.
Másrészt régen nagy, és társadalmilag elfogadott divat volt KÖNYVET ajándékozni. Egy könyv biztosan jól fogadott, menő ajándéknak számított. Amikor az ember töprengett, és nem tudta, kinek mit vásároljon, akkor jött a nagy ötelt: hát könyvet! Vagy valamilyen szép albumot! Mos ezt sem tapasztalom.
Egyébként ez az "olavsó nép" vita nem egy értelmiségi köldöknézés? Sokéve hallottam, amikor valaki megrótta "a népet", így, az egész népet, hogy "csak Népsportot olvas", akkor valaki nagyon csendesen megjegyezte: ez már nagy szó! Ha valaki CSAK Népsportot olvas, akkor legalább OLVAS! De hidd el, magyarok milliói a családi Biblián (misekönyvön, zsoltároskönyvön) kívül egész életükben semmit sem olvasnak, legfeljebb a konyhában függő falvédő elménc feliratait.

Bejegyzés: Félúton: print és más

És ott is bukik a dolog, hogy az egy dolog hogy valaki Magyarországon él illetve tud magyarul, egy másik hogy rendszeresen olvas, de ez nem jelenti azt, hogy az illető magyarul is olvas. Én az elmúlt pár évben szinte kizárólag angolul olvastam, leginkább azért mert ezen a módon a nyelvtudásomat is fejleszteni tudom.

Bejegyzés: Félúton: print és más

azért itt is megemlíthető lett volna, hogy az illegális LEtöltő a magyar jog szerint nem bűnözik, csak FELtöltő.
Másrészt az akár fizetős, akár free, akár illegális letöltések száma nem mérvadó az olvasás szempontjából, ugyanis sok olvasó gyűjtögető életmódot folytat, egy sorozat összes kötetét szeretné megszerezni, emiatt gyakran kényszerül akartlanul a bűnözésre, mert nincs meg minden legálisan letölthető formában.

Bejegyzés: Félúton: print és más

@midnight coder: nem nyitok vitát. A mai színészek 99.99%-át ugyanígy élősködőnek tartom. Egy minimálbér kétszeresét elérő fizetést esetleg megérdemelnek, de amit efölött kapnak, az szimpla élősködés.

Bejegyzés: Sport, a közellenség

@Le a spammerekkel: Nincs igazad, az élsport a szórakoztatóipar része. Pont ahogy az irodalom, a mozi, színház, cirkusz, stb is. Amíg van aki fizet érte és ebből megél, tegye. A gond akkor van, amikor közpénzből etetik őket, építenek nekik stadiont. Közpénzt max. az olyan létesítményekre szabadna adni, amivel a tömegek sportolását segítik, Pl. bicikliutak. Ebből ugyanis valóban profitál a társadalom, míg az élsport ilyen formában indifferens, sőt inkább káros.

Bejegyzés: Sport, a közellenség

Vshol=valahol, kunka=munka :)
@Le a spammerekkel:

Bejegyzés: Sport, a közellenség

Vslahol igaza van. Profi sportoló (többnyire) = élősködő. Csonálja hobbiból, kunka mellett, ne helyette!

Bejegyzés: Sport, a közellenség