Félúton: print és más

Közzétette a TÁRKI a 2020-as év első felében végzett kutatását a magyar könyvolvasók természetrajzáról. Lényegében azt vizsgálta a cég, hogy mennyi időt fordít olvasásra a magyar nyelvet ismerő-használó (tehát határon túli, vagy hazánkban élő külföldi is) ember, illetve hogy miképp jut könyvhöz az érdeklődő betűbarát. Vásárlással, könyvtári kölcsönzéssel, ingyenes letöltéssel?

A téma majd mindenkit érdekel, hiszen alig van háztartás, amelynek nem lenne része a könyv. Kulturális közműről van szó, bár a rezsicsökkentés idáig nem terjedt ki.

Elsőként az merült fel bennem, lehet-e ma még a könyvkereskedelem terminológiájával  - a TÁRKI felmérés ez alapján készült - egyáltalán leírni az olvasáshoz fűződő kontaktok jellegét, méretét, mélységi kapcsolódásait? Szerintem nem.

Hová kattintsak?

Konkrétan azért, mert nincs pontosan meghatározva, mit értenek könyvön a kutatást elvégző munkatársak. Például a hangoskönyvet is a könyvhöz számolták, anélkül, hogy meghatározták volna, hogy az audiobook címszó alatt tulajdonképp mire gondolnak: felolvasott írásműre vagy dramatikus színházi feldolgozásra, esetleg megzenésített versekre. Az e-könyv fogalmi körülírása is labilis. Úgy tűnik a felmérés szóhasználatából, hogy elektronikus kiadványon olyan kreációt lajstromoztak, ami eredendően nyomtatásban létezik, és kapható a digitális változata is. Csakhogy az e-könyv, helyesebben az e-olvasnivaló ennél sokkal tágabb eszmekört jelent ma már. Elég csak a könyv-applikációkat említeni, a PDF-es verziókat, vagy akár a kivágatokat, idézetgyűjtő weboldalakat, a népszerű insta-verseket, akár a százezreket vonzásban tartó slam poetryt. Mást se kellett volna tenniük a kutatóknak, mint rámenniük a két legnagyobb ingyenes magyar könyv-platformra, (MEK, DIA) és rápillantani a kínált digitális verziók sokaságára.

Talán jól jellemzi a könyv körüli fogalmi determinációs kínokat a Digitális Bölcsészet legfrissebb számában megjelent tanulmány, amelynek címe is kifut a jelen kulturális útvesztőire: „Eszkalálódott olvasás”. Szerző Fogarasi György, tanszékvezető egyetemi docens, Szeged. Ebben ez áll:

„Az olvasás ekként nem csupán abban az értelemben válhat „eszkalálódottá”, hogy túlhalad a hétköznapi léptéken, hanem abban az értelemben is, hogy – miközben továbbra is kötődik konkrét léptékekhez – bizonyos szempontból minden léptéket meghalad, sőt meghaladja a léptéket mint olyat.” Végül úgy záródik az írás: „…ha egyáltalán létezik olyasmi, amit úgy hívhatunk: olvasás.”

Természetesen ezeket az elméleti – nagyon is szükséges – megközelítéseket nem egyszerű a mindennapok nyelvére lefordítani. Annyi mindenképp látható belőlük, hogy aki ma a hazai olvasási kultúra aktuális helyzetéről kíván képet adni, minden jó szándéka és egyébként kimunkált szociográfiai jártassága ellenére is, nagyon veszélyes terepre kalandozik.

feluton_konyv_es_digi.jpg

Kép forrása: Pixabay, Gerd Altmann

Érdemes néhány példát konkrétan is elemezni a felmérésből.

Az e-book vásárlások fejezet így analizál: „Az e-könyveket és hangoskönyveket azonban nemcsak vásárlással, hanem egyéb módon is be lehet szerezni.” Itt érdemes megjegyezni, hogy ab start a beszerzés szó nem megfelelő, hiszen minden e-könyv forgalmazó rögzíti, hogy a vásárló a fizetéskor nem az e-könyvet veszi meg, csak az e-könyv használati jogát. Ennek a szófacsarásnak tűnő jogi kijelentésnek az a jelentősége, hogy míg print példány vétele esetén a könyv valóban tulajdont cserél, a kuncsaft véglegesen rendelkezhet a fizikailag megfogható műdarabbal, tehát elajándékozhatja, tovább értékesítheti, addig az e-kötet csak az adott számítógépes aktus lebonyolítóját jogosítja fel az olvasásra, a szöveget nem küldheti tovább, nem dobhatja a családi közösbe, nem ajánlhatja fel költözéskor, vagy gépcsere esetén más érdeklődőnek. Ilyen módon tehát a beszerzés totálisan idegen fogalom az e-könyv világában, így a TÁRKI felmérés táblázatainak rubrikái összecsúsznak, többnyire értelmezhetetlenek.

Külön kell szólni a mondat második feléről, miszerint „egyéb módon” is lehet e-könyvhöz jutni. Ez az „egyéb” nagyon rugalmas fogalom, az üzleti irodalmi skála végleteibe hatol. Mint kiderül, konkrétan az „egyéb” nem más, mint az ingyenes letöltés. Ez a következőképp fogalmazódik meg: „A következő legnépszerűbb módszer – mindkét formátum tekintetében – az ingyenes letöltés, melyhez a válaszadók állításuk szerint leginkább olyan honlapot választanak, ahol eleve ingyenes digitális vagy hangoskönyvek találhatók (54% és 29%), míg e-könyvet 23%, hangoskönyvet pedig 7% tölt le online ingyenesen eleve valójában nem ingyenes digitális vagy hangoskönyvet.”

Kissé szétválasztva ezt a nyelvileg töredezett mondatot, a felmérés szerint a kitöltésben résztvevők (ők online válaszadók, tehát informatikai jártassággal bírnak) 54 százaléka nyúl a szabad (free) állományokhoz, ha e-szöveget keres. Félő, hogy itt a kérdezés nem volt megfelelő, hiszen az adatok mást mutatnak. A Magyar Elektronikus Könyvtár (más további ingyenes hazai, határon túli, és globális adatbázisok tömkelegéről nem is szólva) napi forgalma 35-45 ezer látogató, havi szinten gyakori a millió feletti visitor. Hol van ma Magyarországon olyan könyvesbolti hálózat, ahova naponta tízezrek térnek be? A lényeg összefoglalva az, hogy a felmérés nem a valós szöveg-kereslet iránti igényt és olvasást méri fel e-book viszonylatban, hanem a nyomtatott könyv-forgalmazás szempontjából tesz vitatható megállapításokat a digitális könyvkultúra alkotóelemeire.

Bújtatott fogalmazás: kriminalizált olvasó

Még veszélyesebb az a megállapítás: „…e-könyvet 23%, hangoskönyvet pedig 7% tölt le online ingyenesen eleve valójában nem ingyenes digitális vagy hangoskönyvet.” Mit is jelent ez valójában? Kimondva ezt:

a válaszadók 23 százaléka kalózkodik az e-könyves glóbuszon, ennyien tudatosan töltenek le illegális tartalmakat. Ez nagyon kemény tény – ha igaz lenne.

A valóság ezzel szemben az, hogy a legális free e-könyvek választéka szinte áttekinthetetlen. A nagy nemzeti digitális projektek nyílt hozzáférési könyvadatbázisai mellett, maga a kereskedelem is ráfordult az ingyenesség egyes formáira. Például bőven lehet letölteni üzleti portálokról is szabad e-könyveket, a nagy e-tartalom áruházak külön is listázzák az ingyenes termékeket. Az pedig valóságos globális ingyenesség, szellemi eldorádó, hogy a forgalmazói portálokon szabadon bele lehet olvasni az egyébként kasszaköteles e-könyvek tíz-húsz százalékába. De más is van, csak néhányat említve a free lehetőségekből: a szerzői web-oldalakon sorjáznak a terebélyes szemelvények; folyóirataink online változatai teljes műveket, más esetben bő részleteket tesznek elérhetővé; a kulturális web-oldalakon külön „Olvass bele” menüpontok élnek. És persze a hazai csúcs-teljesítmény a két szuper free könyv-archívum: a Magyar Elektronikus Könyvtár szinte a teljes magyar klasszikát szabadon kínálja, a kortárs irodalmat pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. Ezen kívül még hány és hány e-könyvtár feszül az olvasónak: egyházak, egyetemek, országos kulturális intézmények, önkéntes társulások működtetnek könyv elérési portálokat. Olyan sok értelme nincs kalózkodni, ha valóban olvasni akar az érdeklődő. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy akadnak – nem is kevesen –, akik esetleg tudatosan keresik az illegális oldalakat, de hogy ez a kriminális létszám nem teszi ki az olvasók majd negyedét, mint ez a felmérésben szerepel, ebben biztos vagyok.*

Csökken! És ha nő, csak rosszul mérték fel, vagy nem azt mérték, amit szerettek volna?

A kutatás fő megállapítása, mint ez a vezetői összefoglalóból is kiderül, nem más, mint az hogy drámai mértékben csökken a magyarul olvasó kultúrkapacitás. Tizenkét százalékkal az elmúlt tizenöt évben. Igaz ez vagy sem? Ezt csak akkor lehetne megállapítani, ha az olvasást a mai kor informatikai komplexitásában mérnék fel, figyelembe véve a könyv alakiság gyökeres változásait, és az olvasó  médiális környezetének radikalizálódásából következő szöveg elérési- és befogadói humán, valamint intézményi háttér robbanásszerű fordulatait.

*A témáról bővebben:

Kerekes Pál: Az ingyenes olvasás kalauza. A szabad elérésű elektronikus irodalom magyar nyelvű szöveges és audiovizuális könyvtárai, a free szöveggyűjtemények elérhetőségei, a nyílt magyar text- és multimedia-bázisok globális, határon túli és hazai színterei. Budapest, Publio, 2019. 248 old.