Tizenkét legszebb magyar vers

Föl lehet állítani ilyen lajstromot? Fűzfa Balázs irodalom mester-tanár mindenesetre megpróbálja. Ugyan sajnálkozik, hogy kimaradt a listából Balassi és Csokonai, de hiába: a húszadik századi magyar líra mindent visz. Babits, Kosztolányi, Radnóti, József Attila nagyságával nehéz vetekedni.

Fűzfa Balázs véleménye szerint nem tanítjuk jól az irodalmat. Irodalomtörténetet oktatunk, élmény-olvasásra nevelés helyett. Ezen a problémán próbált túllépni „Tizenkét legszebb magyar vers” projektjével. A kiválasztott műveket elolvassák (meghallgatják, videón rákeresnek, filmes ráközelítéseket töltenek le), majd megpróbálják a sorokat, részleteket értelmezni. Nem az elfogadott kánon szerint, hanem a kapott befogadói impulzusok alapján. Ide tartozik, hogy a legnagyobbaktól nem minden esetben a legismertebb verseket veszi számításba.

Hol írták?

A verseket keletkezésük helyszínén, vagy annak táji környezetéhez kötődően vizsgálják. Diákok, tanárok, szakértők. Eljutnak Koltóra, Szabadkára, Kápolnásnyékre, Csengére. Megannyi ikonikus helyszín egy vershez, egy költőhöz kapcsolódóan. A választott költeményekhez illeszkedő tanulmányokból sok minden újat, érdekeset megtudhatunk: Weöres Sándornak például - és ez jó vagy rossz, mindenki maga ítélheti meg - soha nem kellett küzdenie az elismertségért. Már tizenhat éves korától a kor legnagyobbjai méltatták. Ez nem éppen jellemző magyar költői sors.

Eredeti gondolatokat is kapunk.

Vörösmarty akár, mint avatott értő szaktudós kifejti, filozófusként is elsőrangúnak számít. Talán az sem túlzás, hogy megelőzi gondolataival Nietzschét, majd a későbbi óriásokat, mint Heidegger és Wittgenstein. Ezt elfogadom: a Csongor és Tünde mond annyit a világról – magyar fülnek? – mint a teljes Zarathustra. A legjobb persze mindkettőt olvasgatni. Felváltva, és nem egy ülésre habzsolva, hanem egy – ha van több, akkor azokban is - életen át.

Melyek tehát a legszebbek?

A versek és a róluk szóló projektprezentációk a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából szabadon letölthetők. Az alábbiak szerint:

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Pilinszky János: Apokrif

Arany János: Szondi két apródja

Babits Mihály: Esti kérdés

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakába

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Vörösmarty Mihály: A vén cigány