Az ingyenesen elérhető legális könyvkínálat szinte korlátlan. Maradjunk a magyar nyelvnél.

A Magyar Elektronikus Könyvtár közel húszezer kötetet, szinte a teljes magyar klasszikus irodalmat nyújtja. Regisztráció nélkül. Reklám melléklet sincs. Csak jön a jó szöveg, informatikai felkészültség sem szükséges a letöltéshez. Katt, és kijelzőre rendeződik Petőfi, Kosztolányi, Móricz.

A kortárs írókat, költőket a Digitális Irodalmi Akadémia szolgáltatja. Ravasz címbegyűjtés, rejtett marketing ügyeskedés nélkül. Nincsenek feltételek, a kívánalom egyedül a minőségi írás és az olvasási hajlandóság.   

Ilyen környezetben, tehát majdhogynem több életre szóló ingyenes kínálat mellett, hogyan alakulnak a bolti könyvek árai?  Azt láthatjuk, a végtelen szabad könyvelérés nincs hatással a könyvárakra. Sőt, az árak dinamikusan nőnek, miközben a free választék is egyre bővül. Rejtély? Irodalmilag biztos, hogy igen. Gazdaságilag bizonyára nagyon is reális számítás lehet a magyarázat, én mindenesetre nem értem.

Régen és most: egy ebéd története

Érdekes lehet egy régi számítás. Fitz József könyvtörténész ismerteti a XVI. – XVII. századi kereskedelmi becsléseket: „Valaki jól megebédelhetett 6-8 fillérért, míg a nem túl vastag nyolcadrétű könyv ennek tízszeresébe került.”

Ma a közétkeztetésben (városi és községi önkormányzati rendeletekben tallózva) a nyersanyagnorma egy ebédre számítva (ÁFÁ-val) együtt nagyságrendileg 2017-ben 4-500 Ft. Ebből az jön ki végeredményként, hogy ennek tízszerese, azaz 4-5 ezer forint lehet egy használati, tehát nem reprezentatív könyv ára a mai feltételek között, amennyiben a négyszáz évvel ezelőtti viszonyokat tekintjük irányadónak. (Egy szerény ebéd árának tízszerese a kiadvány ára.) Ez majdhogynem stimmel is, talán egy kicsivel olcsóbbak most átlagban a nagy példányszámú kiadványok. Azt látjuk tehát, természetesen becsült és nem egzakt számítások alapján, hogy a könyv értékviszonyai – nagyságrendileg – az alapvető közszükségleti cikkek viszonyrendszerében nem változott jelentősen a könyvnyomtatás ötszáz évnél hosszabb időtartalma alatt.

Na de hogy-hogy nem következett be árcsökkenés, mint minden más terméknél a technikai fejlődés következtében? A kézisajtó ugyanannyiért állított elő egy könyvet, mint a mai informatikai, globalizált termelési struktúra?

A témáról bővebben:

Kerekes Pál: Könyv-ingyenesség a nyomtatott és digitális korban.  Korunk, 2018. (29. évf.) 2. sz. 112-117. old. Szabad elérés: itt

Részlet a tanulmányból:

Ingyenesség a nyomtatott magyar könyv első korszakában

A kéziratos kódex, majd a nyomtatás első három évszázadában maga a könyv, nem számított széles körben forgalmazott árucikknek. Mai értelemben vett fogyasztói terméknek – mint sajátos kulturális produktum – Európában csak a XVIII. századtól kezd kiépülni, létrehozva a könyvkiadás és kereskedelem exkluzív rendszerét. Magyarországon száz-százötven év késéssel zajlik le a folyamat. Mindez a történeti fejlődés a könyvhöz való szabad hozzáférés szempontjából azért érdekes, mert egyértelműen kiderül históriai értelemben: az, hogy a könyvért a végső felhasználó, azaz az olvasó fizet, illetve, hogy egyáltalán fizet, az korántsem egy magától értetődő tény, mint ahogy ezt ma tekintjük.