Párizsban történt. A legenda szerint ahogy árusítani kezdték a városban az első nyomtatott Bibliákat, az ügynököket máglyára akarták vetni. Egyértelműnek látták ugyanis, hogy ilyen olcsó könyveket csak az ördög segítségével lehet legyártani. XV. század utolsó negyedében járunk. Az elérhető árban kalkulált könyv megérkezett. Végül hova futott ki a történet?

Monok István kutatásaiból tudjuk, hogy egy luxuskönyv és egy használati könyv ára közötti arányszám legalább ezerszeres a kódex és a nyomtatott könyv együttélésének rövid szakaszában (1450–1550). Ha ezt kivetítjük a mai állapotokra, és egy igazán gazdagon kiállított, albumszerű, drága könyv árából indulunk ki – ez általában 10 -15000 Ft –, akkor ma egy hasznos és értékes olvasnivaló árának 10 -15 Ft körül kellene lennie. Hát nem éppen ez a helyzet… És akkor még nem számoltam bele az évszázados technikai fejlődés vívmányait.

Kultúrharc: árak vagy várak?

Mindezeknek a nem gazdasági megalapozottságú merengéseknek az az apropója, hogy ismét fellángolt a vita az irodalom támogatásának módjairól. Elég hevesen ütköznek a vélemények. Nyilatkozatok, intézkedések, szolidaritások csatáznak. A döntő kiindulópont az, hogy az anyagi segítséget a bemenetnél szükséges nyújtani. A szerzőket, alkotókat érdemes államilag szponzorálni, hiszen első a mű, a könyv. Ez pedig csak akkor születik meg, ha az író biztonságos anyagi háttérrel rendelkezik. Az ütközés tulajdonképp abban van, kit és milyen művészi szempontok szerint lehet ösztöndíjban részesíteni.

Véletlenül sem szeretném vitatni az írói pályázatok szükségességét és hasznosságát. Ha az irodalom egészét tekintjük, elkerülhetetlen azonban, hogy magáról a befogadóról, az olvasóról is legyen szó a támogatások összefüggésrendszerének kialakításában. Nem csak a bemenet, a kimenet is része a könyvkultúrának. Az olvasó pártfogása is számít, nem csak a művészi közreműködőké.

Több írásomban szemléltető példákat hoztam a könyvárak történelmi fejlődéséről.

Csak egy példa a XVIII. század végéről. 1788-ban a Bécsi Magyar Múzsa közli Landerer Mihály az év márciusában megjelenő magyar könyveit. Ez a felütés: „A többi Könyvek között, ezek az új Magyar Könyvek is találtatnak Füskúti Landerer Mihálynál, Pozsonynál, Kassán és Pesten.” 20-40 krajcár között állnak be az árak, a már ismertebb szerzők és a szerelmes történetek egy forintra felmennek. Összehasonlításul: az adott korszakban egy icce tej (0,85 deci) ára 2 krajcár. Tehát nagyságrendileg 10-12 liter ára tejért lehetett egy népszerű könyvet megvásárolni. Ha ma ezt alapnak vesszük, egy liter tejet 250 forintos átlaggal számolva, 2500 Forintot kapunk. Ennyiért kapható (némileg talán drágábban) ma is egy kurrens szépirodalmi kiadvány.

Nézzünk egy másik példát egy korábbi évszázadból. Fitz József ismerteti a XVI. – XVII. századi kereskedelmi becsléseket: „Valaki jól megebédelhetett 6-8 fillérért, míg a nem túl vastag nyolcadrétű könyv ennek tízszeresébe került.” Ha nem az éttermi árakat (ez teljesen egyedi) vesszük viszonyítási alapnak, hanem az önkormányzati vagy közétkeztetési normákat, úgy 4-500 forinttal számolhatunk ebédenkét. Nagyságrendileg tehát majdnem ugyanitt tartunk. Éppen ma vettem meg egy magyar kortárs szépirodalmi kötetet. Az ára kedvezménnyel 3699 Ft. (Sok, nagyon sok egyébként!)

Nincs változás, az árak stabilak évszázadokon át? Ez csak a könyvben igaz, hihetetlen.

Meglepő egyezés, úgy tűnhet, négyszáz éve beálltak a könyvárak egy szintre. Azt látjuk tehát, természetesen becsült és nem egzakt számítások alapján, hogy a könyv értékviszonyai – nagyságrendileg – az alapvető közszükségleti cikkek viszonyrendszerében nem változott jelentősen a könyvnyomtatás ötszáz évnél hosszabb időtartalma alatt. Ez a nyers tényszerűség az olvasó szempontjából nem előnyös, hiszen kizárja őt az évszázados technikai fejlődés vívmányainak eléréséből. Arról már nem is beszélve, hogy elvileg létezik kultúrpolitika az utóbbi száz-százötven évben.

Némi kekeckedésre is okot adnak a fenti összehasonlítások. Ha az iparosodás evolúciója nyomán sokkal olcsóbb lett a könyv előállítása, miként lehetséges, hogy az árak mégsem görbültek meredeken lefelé évszázadok óta? Ki és mi a fő költségelem, amely nyomán nem vékonyódnak az olvasói ráfordítások? Az alkotók környékén kell keresgélnünk, a kiadók a profit maximalizálók, a kereskedelem a nyerészkedő? Vagy eleve rossz (rendszerektől függetlenül) a társadalmi struktúra kulturális értelemben? Kinek állt érdekében hajdan a könyvet belökni az árugazdálkodás mélységes szakadékába, hogy versenyezzen a fogyasztói termékekkel?

Biblioszaurusz kiszámíthatatlan, iránytalan súlyos léptei tapossák az olvasói érdeklődés és ökonómiai valóságának natúráját. 

Adóvisszatérítés kortárs szépirodalom vásárlása esetén?

Többet olvasnánk, ha szerényebb árakon juthatnánk értékes kortárs magyar irodalomhoz. Miért ne kaphatnánk adóvisszatérítést könyvek után? Rezsiutalvány mellé könyvutalványt is, ha az idősebb generációkról van szó. Nem kereskedelmi akciókra várunk, hanem olcsó és jó könyvekre. Vagy ez nem lehetséges? Annak idején maga Gyulai Pál szerkesztette az Olcsó Könyvtár sorozatát. Vagy más: kezemben tartom a Tevan Könyvtár 14-15. füzetét (1913). Ady Endre novellák hatvan fillérért, az egyedi számok csak negyven fillérért. Így volt ez régen…

Források:

Kerekes Pál: Könyvingyenesség a nyomtatott és digitális korban. Korunk, 2018, február.

Kerekes Pál: A szabad magyar könyv. Korunk, 2018, november.

Kerekes Pál: Az ingyenes olvasás kalauza. Győr, Publio, 2019. 248 old. E-példány és print változat is.

Gyulai Pál: Művészet és erkölcs. Emlékirat az alakuló (e-)könyv etikához. Bevez. Kerekes Pál E-példány.