Igazság és szépség: mai témáról egyszerűen

Itt az Újév. Miért ne lehetne filozófiáról beszélgetni?

Nem a képzettek szakmaiságával, hanem a bölcselet, a tudás-mágia iránti bámulatból. A friss esztendőre tervezett fogadkozásokat is menedzselni kell, a sok rétegű beajánlások közé beakadhat egy általánosabb érvényű szellemi inspiráció.

Ezúttal, nem mint szokásos, a Nietzsche – Heidegger tengely mentén idéznénk. Többnyire egy budai utcanév ugrik be, ha találkozunk a Pauler elnevezéssel. A hely megjelölés annyiban furcsa, hogy nem egy, hanem három Paulernek állít emléket. A nagyapa, az apa híres közéleti figurák, miniszterek, tudós jogászok, történészek még a Monarchia idején. Akit szóba hozni szeretnék, azonban nem más, mint az unoka, Pauler Ákos (1876-1933) filozófus, a sorban a harmadik az akadémikus családban.   

A maga korában tekintélyes, a két háború közötti Magyarország mértékadó bölcselője hatással volt kortársai irodalmi-művészeti alkotóira. Világnézettől függetlenül, hiszen maga József Attila is merített Pauler görög filozófusokat XX. századra átértelmező írásaiból. Nemzedékeket tanított a budapesti egyetemen. Európai minőséget képviselő, katolikus gondolkodó, rendszert teremtő elme. Munkássága többféle filozófiai irányzatot felölel, középponti kérdéskörei közé tartozott az erkölcs, az igazság lényegének megragadhatósága. Foglalkozott a művészet, az esztétika, a szép tematikájával is.

Mit tartott a kultúráról?

Ez a fogalom napjaink egyik kulcsmomentuma is, hiszen irodalomtudomány helyett, vagy azt megpluszolva, egyre inkább kultúratudományról beszélünk. Nagyon egyszerűen fogalmaz Pauler Ákos:

„A kultúra nem egyéb, mint az igazság szolgálata emberi erőkifejtés által.”

Majd így értelmez tovább: „Csak az igazság kutatása határtalan, mert az összes igazságokat sohasem ismerhetjük meg. Ezért csak az igazság eszméjére épített kultúra ad határtalanul gazdag munkaprogramot s sarkallja az embert erőinek folytonos fejlesztésére.”

Na igen, de mi az igazság, hol keressük, és főképp, hol találjuk? Ez bökkenő. Mindenesetre Pauler ebben is elirányít, ugyan nem olyan konkrét az útmutatása, mint a tétel felállításakor. Meglepően mai aktualitásra figyelmeztető módon int: „Az igazságot nem lehet szavazattal eldönteni.” Majd így pontosit: „Nem lehet valamely gondolat igazságát azzal igazolni, hogy azt tényleg sok ember vallja.”

filozofia_pauler.jpg

Kép forrása: Pixabay, Gerd Altmann

Korai írásai alapján Paulert platonistaként tartották számon.

A nagy görög gondolkodó nyomán úgy vélte, hogy a széphez való emelkedés a következő fokokon történik:

„… először egyes alakok szépségét ismerjük fel, majd bizonyos tettek szépségét, azután azt, hogy vannak szép ismeretek is, míg végül magát a szépséget pillantjuk meg, s ekkor válik az élet érdemessé arra, hogy végigéljük.”

Egyszerű fogalmazásban, tisztán érthető értékfilozófia ez. Érdemes megismerni bővebben. Művei, köztük fő rendszertana, a „Bevezetés a filozófiába”, a Magyar Társadalomtudományok Digitális Tára (MTDA)portálról szabadon letölthetők.

Igyekezett rendszerbe foglalni a művészetek fajtáit is. Kategóriáit itt most nem érintjük, csak egy meglepő fordulatra koncentrálunk. Úgy tartotta: „A költészet, mint ismeretes, összefoglaló művészet, melyben valamennyi művészet találkozik s így benne teljes egyensúlyban van az ábrázolás s a jelképezés.”

Végül tehát csak eljutunk az irodalomhoz, a filozófus sem tehet mást, meghajol a literatúra mindenhatósága felett. A kiegyenlítés végett erre válaszoljon egy költő filozófus módon. Kassák Lajos, ez esetben nem versben, hanem prózában, így tanúskodik: „De a szavak, az értelem fénylő gyöngyszemei önnön súlyuktól alámerülnek a csöndben.”

A Pauler Ákos idézetek a „Bevezetés a filozófiába” című írásból származnak. A Kassák idézet forrása:  „Kis könyv haldoklásunk emlékére”.