Rombolni, pusztítani az olvasás kedvéért? Ezt éppen senki sem vállalja, bár mégis ezt tesszük. Legföljebb nem tudunk róla. A rendkívül szimpatikus és ténylegesen segítő-tanácsadó Digitális Család online folyóirat most azonban felvilágosítja a tudatlanságban tévelygőket.  Helyzetértékelése a következő: „Egy átlagos háztartást nézve 6-800 könyvet találunk egy családnál, de ez a szám több ezres is lehet, életkortól, foglalkozástól és érdeklődéstől függően. Mindez, tehát a közel ezer könyv, nagyjából 1 tonna papírt jelent, előállításához pedig megközelítőleg 420m3 víz, 1650 kg fa és 710kWh energia szükséges, mindezt kiegészíti a gyártási folyamathoz szükséges mészkő, klór és kén. Hazánkban egy évben kb. 12-14000 könyv jelenik meg.” Ebből az adatsorból mindenki kiszámíthatja, mennyibe kerül a természetnek az, ha kedvenc könyveit egy kultúrabarát otthon sorakoztatja fel: tiszteletből, élvezetből, szeretetből a nyomtatott szöveg iránt. Dőlnek a fák, de milliószámra megmenthetők lennének, ha nem printelnénk ki sok szöveget, és megelégednénk a képernyős verzióval. Az e-könyv sem a búja ligetek vöröskeresztese, erről is vannak adatok.

Az e-book környezeti kárai

Valóban kíméli az őserdőt az elektronikus könyv-olvasó eszköz? Nem egyértelmű a válasz. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy az e-könyv olvasó gyártásához ritka és toxikus fémeket is felhasználnak, és maga az eszköz csomagolása, amely egy másodperc múlva kidobásra kerül az üzembe helyezés után, szintén rengeteg papírfelhasználást jelent. Aztán a működtetés során áramot vételez a masina, az is gyártási termék. És akkor még ott van, hogy a megunt készülék hulladékgondozása szintén energia, termelési folyamat. A print és az e-book környezetkárosító kihatásai összevethetők. Erről tanulságos infografika olvasható itt.

Mindezek az előnyök és hátrányok csak abban a kontextusban érdekesek, ha a műszaki-technikai paraméterek alapján számolunk. A tartalom szempontja egészen más. Az e-könyv-olvasó eszközzel (ez természetesen nem csak e-book lehet, hanem sok más média gépezet) és magával az e-könyvben foglalt szöveggel elértünk a végtelen könyvbirodalom korába. Mindenki ingyen olvashat a legális free könyvek kínálatából. Ez hazánkban nem keveset jelent, mint közel húszezer klasszikust a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományából, vagy közel száz XX-XXI. századi kortárs író műveit a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) adatbázisából.  És ezek csak a legnagyobb hazai digitális könyvespolcok, még sok más lehetőség is van, elég a megyei könyvtárak kínálatára gondolni, vagy a nagy kulturális projektek dokumentumaira, mint a Hungaricana, Archívnet. És akkor még nem szóltunk a globális könyvportálokról, mint a Gutenberg Project, vagy az Internet Archive. Az ingyenes e-könyvek elérhetőségéről free tanácsadó könyv: Magyar irodalom a világhálón.

A képen: Déry Tibor (egy időben Dániel Tibor néven kényszerült publikálni) két könyvborítója. A könyvborítók letölthetők a Digitális Irodalmi Akadémia gyűjteményéből. 

Összehasonlítás tartalom szerint

Az e-könyv és a nyomtatott könyv összevetésében gyakran hiányzik a tárgyszerűség. A nyomtatott könyv egyedi termék és egyben érzelmi hangulatokat is közvetít a maga tárgyiasságában a tartalomtól függetlenül. Az e-book ereje az elérhetőségben, a hozzáférés szabadságában van. Ez a lényeg. A lovaskocsis utazás, vagy a hátizsákos battyogás élményszerűbb az autópályán rohanásnál, mégis veszünk és használunk autót. A távolságot le szeretnénk győzni, mérjék azt kilométerben, vagy szellemi perspektívákban.

Egy ódon írás friss platformon 

A régi és új közötti kardcsapások utólag megmosolyogtatók, romantikusak. Az ingyenes olvasási állományból egy példa lehet Schöpflin Aladár írása a modern, monarchia fejlesztette Budapestről. Megjelent a Nyugat 1908-as évfolyamában. Címe: A város.

„Árpád vitéz lovasainak utódai ma már várost csináltak maguknak a maguk képére, nagyobbat, szemünknek szebbet, mint Bizánc, melynek kapuját Botond vitéz bevágta. És ebben a városban laknak sokan Árpád utódai közül, itt töltik életük napjait, de még nem tanulták meg hallgatni a város zenéjét. Szívük visszavágyik kaszák pengésére, a pacsirtadalra, meg a tücsök cirpelésére. És eltelnek haraggal a város gépeinek kattogása, villamos kocsijainak csörömpölése, embereinek zsivaja ellen, mert nem veszik észre, hogy szép zene a kasza pengése, a pacsirta éneke, a tücsök cirpelése, de éppen olyan szép, ha nem szebb, a gyári gép kattogása, a villamos vasút csörömpölése és az emberek vásári zaja is. Mindegyik egy-egy szólama a nemzeti jövő, a nemzeti nagyság nagyszerű szimfóniájának.”