Krimik általában könyvekben egzisztálnak. Nem gyakori, hogy maga a könyv kerül a rendőrségi híradások élére.

Ma ez történt, 2019. május közepén. Megnyíltak a fogdaajtók a könyves fosztogatók előtt.

Plázaszarkák kötelékben

Több portál is beszámolt egy banális esetről (itt és itt). Pláza-könyvesboltot fosztogattak. Ami érdekes, hogy videón követhetjük a cselekményt. Egyszerűen hihetetlen: egy szervezett banda, jól leosztott feladatokkal pakolta ki a könyvrakások tetejéről a drága kiadványokat. Egyikük összerakta a csomagot, másik szereplő egy preparált hátizsákba csúsztatta az elcsenésre előkészített köteget, harmadik társuk az orgazda autóba fogadta be a zsákmányt. Mindezt videón szemlélgethetjük, és álmélkodhatunk: egyrészt, hogy már érdemes könyvet lopni, olyan drágák a kötetek; másrészt, hogy milyen ügyetlen és kezdő csaklizókról van szó, hiszen teljesen nyilvánvaló a lebukás, olyan primitív módszerrel próbálkoztak a levideózott áruházi gagyizók.

A másik híradás már igazi profikról tudósít. Évtizedeken keresztül fosztogatták a nagy európai és magyar könyvtárakat: olyan térképeket tulajdonítottak el az állományokból, amelyeket a nemzetközi műkincspiacon értékesíteni lehetett. Többszereplős történet, a banda tagjai számos országból rekrutálódtak. Nem nagy dicsőség, de tény: a bűnszövetkezet élén egy magyar férfi állt. Bekövetkezett a lebukás. Határ ellenőrzés alkalmával egy gyanússá vált kocsit átkutattak, és kissé feltűnő volt, hogy egy átlagos személyautóban több száz antik térképet szállítottak. Megszólalt a vészcsengő, innen kezdve országszerte beindultak a műkincs csempészetre szakosodott rendőri nyomozók.

Felgöngyölítették a láncolatot. Kiderült, hogy nem tettek egyebet a sor végén álló végrehajtók, mint bejelentkeztek álnéven nagy könyvtárakba, kikérték az értékes atlaszokat, majd kivágtak belőlük drága, becses metszeteket. Nem az egészet lopták el, az feltűnő lett volna. Csak néhány képet nyestek ki, majd a "megkutatott" könyvet visszaadva kisétáltak az épületből. A könyvtárosok nem észlelték a lopást azonnal. Ha egyáltalán rájöttek a turpiságra később, hiszen ritkán forgatott anyagokról volt szó.

E-book különítmények

Ami a furcsa: rendben van, hogy ez a két eset bekerül a médiumokba. De miért nem foglalkoztatja a sajtót és a közvéleményt a digitális könyvekkel való visszaélés szinte tömegesnek mondható jelensége? Mindent ellopnak a jóindulatúan kalózoknak nevezett könyves károkozók. Nem számít a műfaj: regény, tanulmány, képzőművészeti album egyaránt a feneketlen illegális digitális zsákokba kerül.

Vándorló dalnokok. Tőlük nem lehetett a tartalmat ellopni... Forrás: Digitális Képarchívum. Vasárnapi Újság 1880. október 7.

Mindenkinek a saját baja fáj a legjobban, de most nem ezért idézem be: csak azért, mert ez konkrét és részemről nyomon követhető. Az elektronikus könyvészetről, a digitális szövegkultúráról írt, néha ráadásul többszerzős könyveimet – seregnyi vegyes portál mellett – egy külön rám szakosodott weblap kínálja teljesen ingyen. Egyebet sem kell tennie az érdeklődőnek, mint regisztrálnia magát. Csak azért – nem humorérzék híján - nem iratkozom fel a honlapra, mert nyilvánvaló, hogy a megadott elérhetőséggel kereskednek majd. Ettől kezdve semmilyen vírusvédő nem blokkolja majd a gépemre küldött támadásokat. Hamarosan a megadott e-mail cím közbeiktatásával dél-amerikai számlákat fognak ezerszámra kiadni észak-európai cégeknek. Már láttam és tapasztaltam ilyet.

Aki keres, az talál

Persze jogosan kérdezhetik: honnan találtam rá a saját könyveimet kínáló kalóz oldalra? Nem különös. A Google kereső a nevemre és a könyvemre való beütés után a huszadik-harmincadik sorban hozza a portált. Ez van, ez a helyzet.

A digitális kiadványok útja a sötét erdőben kígyózik. Mindenünnen leselkednek az e-kiadványokra és le is csapnak. Nem az éj leple alatt, hanem napvilágnál, totálisan látható és követhető módon.

Meddig még?