A hatvanöt pluszosok új kategória. Öregek órája közelg, reggel 9-12 között mehetnek a kopottas lénytársak az utcára. De mit olvasunk? Ha egyáltalán kezünkbe kerül könyv, a média ingerek hányattatásai zavarában.

Ez esetben jöjjön Kazinczy. Kétszeresen is agg író, egyrészt mint évszázadokkal ezelőtt munkálkodó szerző, másrészt mint biológiailag is koros – túl a hetvenen – itt idézendő hajdani levelező. Fennmaradt mailei egyszerűen olvasmányosak, Emil fiának többek közt kifejti: „Falun eltompulsz: városban kvalifikálod magadat.” Majd így folytatja, ajánlván a gyalogos katonaságot a lovasság helyett: „az infanterista városban tanul, ha nem olvas is: falun ha olvas is, nem sokat tanul.” Igaz ez így?

Kolerai hírek. Aug. 8. 1831 (Egy Kazinczy levél fejezetcíme)

Ma másként látjuk, főleg a karanténok havában. Apropó járvány: közismert, hogy maga Kazinczy kolerában halt meg. Történt ez mindannak ellenére, hogy betartotta az összes bezártsági előírást. Erről maga számol be ilyetén: „Én miolta hazaérkezém Pestről, ki nem léptem udvarom kerítésén, s tűröm az élet terheit, csakhogy okot ne adjak annak gyanítására, hogy a bajt oda, ahol az nem volt, én hoztam be. Postára sem küldhetek s csak tegnapelőtt vehettem azokat úgy, hogy a zemplényi őr átadá az abaujinak.” A hivatal ugyanis másik megyében volt, mint ahol ő lakott, és a kordon szigorú előírásai szerint nem mehetett át a megyehatáron a házától néhány száz méterre található objektumba.

Kazinczy Ferenc

Drámaibb a beszámolója a kolera társadalmi fogadtatásáról. A „dögletesség, az öldöklő angyal” megroppantotta a törékeny szociális béke fonadékait. Az emberek nem hittek a hatalom képviselőinek, elszökdöstek a lezárt területről, és ami több: lázadások törtek ki. Szétverték a patikákat, egyes helyeken magát a patikust is kegyetlenül bántalmazták, kiszemelt hivatalnokokat megkínoztak, hogy vallomásra bírják a járvány valós okairól. Az orvost fához kötözték a sűrű erdőben. Másutt „a doktorokat a városban és a falukon megszalasztották.” Egy részlet a beszámolóból: „Aug. 4d. Gercselyben lakos geometra Kozma Ferencre a kisztei és újlaki parasztok virradatakor ráütöttek, mert az is osztogatója volt a pornak. Annyira ment a dolog, hogy Kozma vette a puskát és öt parasztot agyonlőtt, maga is kapván tőlük egy lövést. Erre lóra ült, s a hegyeken s az erdőkön keresztül bement Újhelybe, magát a vármegyén beadta mint kénytelenség gyilkosát, s ott reversalis mellett szabadon eresztetett, sőt neki a Friedr. Wilhelm huszárjai közzül két legény oltalom végett melléje adatott.”

Egy másik eset: „Viczmándy János szolgabíró és esküdtje elverve, megkötözve hozattak Terebesre. - Katonaság parancsoltatott elő. A parasztság nem akara engedelmeskedni. Ekkor tűz adatott rájok, hat halva maradt, 4 veszedelmes sebet kapott, sokan könnyűt.”

Tanulságok? Krónikások vannak és lesznek?

Mi sem valóbb, többnyire legalábbis, hogy jelenleg másként küzdünk a halálos vírussal. A félelem és a kór hajdani geometriája tanulságos. Kifelé megyünk az elzártságból, évek múlva talán már másként emlékezünk a ragály eseményeire. Biztos lesz, aki összegyűjti majd egykoron a kortárs és elszenvedő krónikások posztjait a közösségi portálokról és más hálózati fórumok lapjairól.

A végzet sorai

Tragikus, hogy Kazinczy Ferenc utolsó levelét már nem fejezte be, a sorokat a lánya, Eugénia így záradékolta a hajdani címzettnek:

„Mély bánattal kell jelentenem a szegény atyám halálát, mely augusztus 23dikán nekünk nagy szomorúságunkra történt, a rettenetes kolera betegségbe esett 21dikén, s harmadnap múlva elhagyott bennünket örökre az áldott, pecsételetlenül találtuk ezt a levelet, ez volt az utolsó melyet írt életébe. A legmélyebb tisztelettel maradok alázatos szolgálója, Kazinczy Eugénia.”

Mindez történt 1831-ben. Kazinczy Ferenc teljes életműve, benne a levelei külön is kötetbe szedve, szabadon, ingyenesen elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Free olvasható elektronikus kritikai kiadás az MTA és a Debreceni Egyetem közös projektjében: Kazinczy Ferenc összes művei