Romantikus, gazdag barátságot ápolt Deák Ferenc Vörösmarty Mihállyal. Még egészen fiatal korukban összemelegedtek, kapcsolatuk életük végéig szoros maradt. 1825-ben, mikor még nem voltak a nemzet híres emberei, Deák Ferenc Vörösmartyhoz fordult egy bizalmas ügyben. Ki szerette volna nyomtattatni testvére, Antal egyik írását. Saját költségre természetesen .Címe: Szent Györgyvár és Pölöske.

Így ír Deák Vörösmartynak:

„Ugyanazon elveszett leveledben megírtad már, Antal testvérem regéinek kinyomtatása mennyibe kerüljön, de ezen levélnek elveszésével ismét nem tudjuk magunkat mihez igazítani; kérlek tehát újra testvérem nevével is, írd meg, kisebb nyolcad rétre, kleine Garmond antiqua betűkkel, középszerű vékonyságú írópapíroson, 900 példányra, mennyiért nyomtatnak egy ívnyit az universitas (Egyetemi Nyomda) műhelyében? És így az egész munka kinyomtatásáért mennyit és milyen időszakonként kelljen fizetni, hogy mi itthon tudósításodhoz alkalmaztatván magunkat, az erre szükséges pénzt elkészíthessük.”*

Ehhez tegyük hozzá, hogy Deák Antal Zala megye küldötteként országgyűlési képviselő volt. Nem kerestek szponzort, más forrásokat, természet szerint azon voltak, hogy maguk vállalják a költségeket. Meglepő, hogy Deák ilyen tájékozott nyomdai szakkifejezésekben, tehát már utána néztek a dolognak.

Mi történt végül?

A Szent Györgyvár és Pölöske című rege soha nem jelent meg, a kéziratot az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Lehet, hogy manapság kerül mégis nyilvánosság elé a mű? Hiszen mi akadálya van? A megjelenésnek digitálisan igazán semmi. Nyomtatva legfeljebb nem kilencszáz példányban kel el, mint a „Haza bölcse” tervezte, csak néhány példányban. Bár ki tudja…

*Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. I. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 14. old.