Jelen bólyák, tény pingvinek helyett: mást!

"A naprendszer kozmikus selejt! Az: és az Ellen-Az mindenütt!"

A XX. század elején az avantgárd művészeti és irodalmi mozgalmak – lendületes formabontó kísérletek mellett – belekaptak magának a könyvnek, mint szövegtérnek – felfogásuk szerint, mint merev, kötött kulturális architektúrának – a megújításába is. Kiáltványok és programnyilatkozatok – vizionálták az „Új Könyvet”, amelyben sok helyütt már megjelenik az elektronika is, mint a jövő művészetének formálója. Sirató Károly még a múlt század harmincas éveiben több világrész művészeinek aláírásával, Párizsban kiadta a Dimenzionista manifesztumot. (A szerző később a hatvanas-hetvenes években inkább gyerekverseivel vált ismertté és olvasottá Tamkó Sirató Károly néven.)

Elektron pihe-párna

Mit gondoltak az avantgardban elektronikus versnek? Távol esik még ettől a kortól a számítógép megjelenése és elterjedése, az Internetről nem is szólva. Viszont életre keltik a villanyverset, ami nem más, mint a neontranszparensek befogása a költészet világába. A könyvújítók alaktalan sorok nyomasztóan egyirányú szövedékének tekintik a papírost. Ezzel szemben olyan területet keresnek, ahol a mondatok és szavak elhelyezése építő jelentőséget nyer. Ki is mondják: a „Pont-embernek” plusz dimenziókat kell keresnie, tanulja meg az „elektron-nyelvtant”. A „jelen-mérgezésben” fuldokló embernek számnyelvtanú, elektronikus vitapartnert szeretnének. Sirató Károly Az Űr-Gilgames című versében (1927) szinte megjövendölte az e-book-eszköz-hangulatot. Az új olvasó emberről így fogalmaz: „Elektron-pihe-párna pattog a feje alatt. Mélytudata: képletsor-foxtrott. Logaritmusban álmodik.”  Valóban él ma a vers víziója? Közel száz évvel a költemény keletkezése után, az elektronika korában, újra ezekről a kérdésekről gondolkozunk. De már a szükséges technika birtokában, az e-könyv valóságában.

A képvers ma is él, letölthető valóságban: Egy mai példa: Páskándi Géza kép-szöveg kollázsai.

paskandi_geza_kepvers.png

Tenyérnyi életgépek

A villamos energiára épülő új eszközök távlatai a megújuló irodalmi törekvések pezsdítő témáivá váltak. Sokat reméltek az igéző, újdonságszámba menő gépezetektől! Ma kezünkben tartjuk a legmerészebb álmaik megvalósulását. Visszatekintve az avantgárd alkotók utópiáira, birtokában ábrándjaik futurisztikus masináinak is, felmerül a kérdés: a számítógépes textkultúra valóban kínál-e lényegi változást a fogalmazásban, gondolatértésben, tudáskezelésben, úgy, miképp hajdan elképzelték a kezdeti elektronika korában? Formailag természetesen igen, de tartalmilag? Használjuk-e a tenyérnyi életgépeket, a tableteket, e-bookokat annak, aminek a múlt század elején az irodalom-újítók álmodták: „ok-fokmérő készülékek”-nek? Szinte hozzászól a témához Kassák Lajos, a magyar avantgárd leginkább ismert és máig olvasott szerzője, egy 1926-os kiáltványában: „Nem az eldologiasodást, hanem a dolgok használhatóságát akarjuk." A mai e-könyvészet viták éppen ebben a gondolatkörben mozognak. Az e-könyv eszköz, az e-reader, az e-book mechanika hová fejlődjön: számítógépszerű tabletté formálódjon, azaz „eldologiasodjon” vagy maradjon Kindle-kategóriájú, olvasó masina, azaz (bölcsészeti értelemben) „használható dolog”?

A témáról részletesen:

Kerekes Pál: Változó könyvészeti előképek a digitalizáció szemszögéből: Gutenberg-átértelmezések, avantgárd könyvmegújító törekvések e-könyves nézőpontból

 Angolul, kissé kibővítve:

Pál Kerekes: From the Gutenberg Galaxy to the Googletenberg Universe

gutenberg_sajat_cimlap.png