„Vagy a gépek uralkodnak az embereken, vagy fordítva. Mivel azonban az utóbbi lehetőség legalább annyira nyilvánvaló, mint amennyire triviális, minden azon múlik, miként alakul az előbbi” – írja Friedrich Kittler médiaarcheológus. Majd így folytatja a gondolatmenetét:

„Képesnek kell lennünk továbbadni az eljövendő generációknak – ha nem korunk örökségeként is, de egyfajta palackpostaként – azt, amit a számítástechnika jelentett az első generáció számára, amelyre hatással volt.”

Feldolgozás – tárolás – továbbítás  

Az archívumok működése ezen a három tartópilléren nyugszik. Csakhogy az igazán csak egységben hatékony három funkció közül, mikor és melyik kap jelentősebb szerepet? Koronként változtak a fundamentumok, többnyire persze a hangsúlyt a tárolásra helyezték, mint a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb műveletre. A számítástechnika belépésével azonban a feldolgozás és a továbbítás is primátushoz jut. A könyvtár mai sikerének is ez a fő oka: a tárolás nincs többé mereven elválasztva az olvasói konkrét igénytől és feldolgozástól. Rendelkezésre áll a szöveg, és a szöveg azonnali feldolgozhatósága (olvasás, keresés, kiemelés, részletek másolása).

A tudás posta kezdetei

Kittler rámutat: az nem elég, ha képesek vagyunk archívumokat, könyvtárakat létrehozni és működtetni. A tudást és továbbítását a megelőző korok is menedzselték, természetesen az akkori idők technikai szintjén. Ezeket nem szabad lebecsülni, elég, ha arra gondolunk, hogy a középkori egyetemeknek már olyan postaszolgálata volt, amit a későbbi uralkodók csak nagyon nehezen tudtak évszázadok alatt megteremteni.

Kép forrása: The Guardian

Recordok öröksége

Változnak az idők. A döntő most az: saját korunk kihívásainak megfelelő bátorságot és kreativitást mutassunk az archiválás területén. Nem gondolhatunk kevesebbre, mint a teljes számítógép és számítógépközi forgalom hiánytalan lementésére. Így fogalmaz Kittler:

„De a kultúratudományok majd csak akkor fogják igazolni átnevezésüket, amikor ezen túlmenően a történelem összes írását, olvasását és számítását napjaink algoritmusai révén kezdik összehangba hozni. Hiszen ezeknek az időknek az örökségét nem csak a minden kor által megörökölt archívumok és jegyzékek [data records] teszik ki, hanem azok is, amelyeket e korok adnak tovább az eljövendő generációknak. Ha tehát az örökül kapott tudást nem rögzítik [record] és nem válik kompatibilissé a számítógép univerzális médiumával, előrelátható feledés fenyegeti.”

A Magyar Internet Archívum kísérleti fázisban van. A munka folytatódik az Országos Széchényi Könyvtár infrastruktúráján. A finanszírozás biztosított, a technikai nehézségek és a jogi problémák leküzdése hosszú távú feladatok.

Útmutatóul és elvi megkötésként érdemes ismét Kittlert idézni:

„Emlékezet nélkül, vagyis egy olyan történelem nélkül, amely a gépeket is és főleg őket helyezi fajtavédelem alá, ennek az időszaknak az öröksége tehát átadhatatlan lesz az eljövendő koroknak.”

További posztok a témában:

A felejtés káosza

Archív internet

Zajból csend: az Internet mentése a feladat

Az idézések elérhetősége:

Fridrich A. Kittler: A tudás implementálásáról

Aforizma: „A világ, amelyben idestova negyven éve élünk, többé nem kövekre, növényekre és állatokra oszlik, hanem a hardver, szoftver és wetware szentségtelen háromságára.” (Kittler)