Archív Internet

Megtartották évi beszámolójukat a Magyar Internet Archívum (MIA) munkatársai. Koncepciójuk szerint le kell menteni a Net teljes magyar tartalmát. Függetlenül attól, hogy sokan úgy tartják: a WEB a pillanat műfaja. Olyan mint a telefonbeszélgetés, vagy a társasági terefere.

Az Országos Széchényi Könyvtárban futó MIA projekt vezetője, Drótos László a WEB-et egy adott közösség kulturális teljesítményének tartja. Így látja:

„…a világhálónak legalább egy részére könyvtárként kellene tekinteni és vigyázni. De még az olyan, látszólag kérészéletű műfajok, mint a hirdetési és árverési oldalak, a reklámok vagy a Facebook posztok is értékes információkat tartalmazhatnak a jövő számára. Elég csak arra utalni, hogy a régi újságok apróhirdetései, a plakátok, a kézírásos naplók mennyi érdekes részletet árulnak el az akkor élt emberek életéről. Ezeket a korabeli tudományos és irodalmi művek nem rögzítették.”

Az archiválási munka megkezdődött. Jól bevált külföldi minták alapján web-arató szoftvereket vetnek be. A projekt honlapján már megtekinthető egy teszt oldal. Többnyire kulturális intézmények portáljai kerültek be a kísérleti mentésekbe.

Nem elég ugyanis irattárba helyezni, kereshetővé tenni a legyűjtött fájlokat. Még az adatgazdától engedélyt is kell kérni a tartalom szolgáltatásához. Ez gyakran nehézkes, gyűlnek a válaszolatlan levelek.

A projektbemutatón több prezentáció ismertette a MIA jelenlegi helyzetét és jövőbeli tennivalóit. Az EMMI államtitkára, Latorcai Csaba bevezető előadásában hitet tett a Magyar Internet Archívum céljai és eddigi eredményei mellett. További támogatást helyezett kilátásba, a gyűjtő szolgálat folytatódhat.

Az internet népi élménye memoriter fájlokba tömörülhet. Csakhogy, teszi fel a kérdést Drótos László, miért van erre szükség?

„Miért?

– Hogy legyen múltja is az internetnek, ne csak jelene;

– hogy kutathassuk a virtuális világ történetét, valamint a valódi világ elmúlt eseményeinek internetes lenyomatait;

– hogy elemezni és ábrázolni lehessen nagy mennyiségű digitális tartalmakat;

– hogy megbízhatóan tudjunk hivatkozni tudományos publikációkban és tananyagokban online forrásokra;

– hogy helyreállíthatók legyenek elveszett webhelyek;

– hogy vitás esetekben bizonyítható legyen, hogy mi jelent meg egy weboldalon;

– hogy a 404-es hibákra más megoldás is legyen, ne csak a vicces képek. „

A levéltárat, archívumokat, irattárakat tanult, hivatott kutatók használják. A WEB azonban nem úgy könyvtár, mint megszoktuk az intézményesített emlékezés mord falai mentén. Az internet jelen idejűvé rámolja a végtelen múlt rekeszeit. A tárlók zárjai lepattannak, a kiszabadult dokumentumok virtuális felhőkben úsznak. Bármikor lehívhatók, felhasználhatók. A fantázia új régiókba kényszerül, a múlt, jelen, jövendő egy kattintásra kiszörcsölhető. A kijelzőt a Google univerzum uralja. A web-aratás intenzív. Százéves, ezred esztendős könyvek élednek meg. Azt nyújtják, amit a média gránátosai süvöltő eszközeikkel szétrobbantottak: vázlatszerűség, töredékesség helyett teljes egészet, önmagára értett totális befejezettséget. Ami további internet plusz: adott mű több verzióban letölthető. Hallgatni, nézni, olvasni egyaránt lehetséges. Az archívumok közterek.

Évezredek nyomán: az új Alexandriai Könyvtár