Írók gyakran szólnak a könyvről. Általában olyan művekről, amiket ajánlanak. Gyakori részükről a könyvnek, mint összkulturális teljesítménynek a méltatása. Akad kivétel is. A múlt századi költő, Somlyó Zoltán, a könyvről mint elérhetetlen objektumról versel.

A mostani Gutenberg nem elég.  Költeményében „új Gutenberget” kiált. El kell jönnie ennek a bölcsészeti feltalálónak. A papír, vagy a jelenlegi elektronikus felület csak előjáték az emberiség kulturális történetében. Az új, a merőben más nyomdagép közvetlenül az olvasó biológiájába préseli a mondanivalót… Igaz, már későn. A humán lét gályarabság, és a jövőbeli könyv csak az egykori életgazdagságra emlékeztethet.

Ó, hányszor gondolok tirátok, 
minden széptől és jótól elhagyottan: 
ti könyvek, miket sosem olvashattam! 
 

Ti titokzatos, messzi hűs lapok! 
Betűknek mérhetetlen tengermélye: 
nem vihettek magasba és a mélybe... 
 

Ott sorakoztok messzi polcokon 
a titkotok két tábla közt bezárva - 
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba... 
 

De hűvös őszi alkonyatokon, 
mikor hangja sikolt a szélkakasnak, 
lelkemre éles fénysávok szakadnak... 
 

És megindul köröttem csendesen 
nem olvasott könyveknek légiója 
s magával ránt a tisztább régiókba... 
 

Megálmodom - ki eljő egykoron - 
a legnagyobb gondolkodót a földön: 
(hol leszek én, mire csillaga följön!...) 
 

S az új Gutenberget is, aki majd 
könyvét a lelkünk ráncaira írja... 
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja... 
 

Ki jókedvet és szabadságot ád 
a gályapadhoz láncolt embereknek, 
kik egy könyv fölé borulva remegnek...

 A könyv-szkepticizmus folyamatosan visszatérő és ma is közkeletű jelenség. Elég Vörösmarty híres sorait idézni: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” (Gondolatok a könyvtárban). Vagy a szintén Vörösmarty vers, a Guttenberg-albumba látásmódját: a könyv teljesítményét nem az esztétizáláson keresztül érdemes mérni, hanem társadalmat jobbító tartalékai és igazságot hozó eredményessége alapján.  

Ma a könyvvel szemben nem támaszt az érdeklődő kisebbség ilyen veretes és nagy igényeket. A szöveges alkotás egy a sok médium között. Digitális korban élünk, egy kattintásnyi távolságban a legálisan olvasható könyvek százezreitől. A telefon kijelzője, vagy a táblagép képernyője elérhetővé teszi giga könyvtárak állományait. Aki olvasni akar, könnyen jut tartalomhoz az interneten.

„Könyvek, amiket sosem olvashattam” poétai víziója ma mást jelent, mint hajdanán. Elérhetetlen könyv a virtualitás hétköznapjaiban aligha akad. Ez a tény inkább nyomasztó vagy inspiráló? Ennek megválaszolása perszonális projekt. A Somlyó Zoltán vers muníciót adhat a tárgykör feletti gondolkodásra.