Rég volt, talán igaz se volt? És ma? Egy orvos 1905-ből :

„Fel kell keresnünk az embert mindenütt, a hol csak feltalálható. A lakásában, az iskolában, a templomban, a gyárban, a műhelyben, a kórházban, a korcsmában, minden fajta foglalkozá­sában, figyelnünk kell rá az élet minden körülményei között, hol, hogyan él, mit csinál, hogyan öltözik, hol dolgozik, hol alszik, mit eszik és iszik? Hová kényszeríti akár az erő­sebbek lelketlensége, akár a saját nyomorúságos tehetetlensége? Tudnunk kell, mit és miért cselekszik, s ha nem jól cselekszik, rá kell őt vezetnünk a jóra - még a saját akarata ellenére is -, mert az ő betegsége a mienk is lehet s az egészség mindnyájunknak legfőbb kincse, és azt sem fegyver, sem jól záró lakat egyedül meg nem védheti.”

Az informatika, az e-book egyik nagyszerű adománya az, hogy a nyilvánosság eléréséhez nincs szükség drága nyomtatásra. Ha úgy gondolja az olvasó, hogy olyan tartalomra lelt, amit érdemes újra közreadni, szinte nincs akadály az újrafelhasználás előtt. (Természetesen a jogi keretek betartása alapkövetelmény.)

Nagyapám testvére – nem ismertem, mivel 1926-ban meghalt – orvostudor volt, szembetegségekkel foglalkozott. Ez önmagában még nem lenne érdekes, viszont azt tudtam róla a családi visszaemlékezésekből, hogy orvos íróként is ismertté tette a nevét. Erről könnyen meggyőződhettem, hiszen ha beütöttem a Google-ba, vagy könyvtári katalógusokba a nevét – amely azonos az enyémmel, hiszen az ő emlékére kaptam a Pál-t – az ő személye és írásai jöttek fel elsőként.

E-book feldolgozás

Végül csak belefogtam, félve a szakszövegtől, a fennmaradt publikációinak az elolvasásába. Meglepődtem. Egy modern gondolkodású, szenvedélyes közéleti ember, előretekintő, bátor férfiú képe bontakozik ki tanulmányaiból. Az írások élvezhetők nem szakember számára is, hiszen közegészségügyi kérdésekről van benne szó, a napi élet higiéniájáról.

A tanulmányoknak szinte csak olyan felvetései és szemrehányásai vannak az akkori közélettel szemben, amelyek mindmáig nem oldódtak meg. Bátorság is kellett bizonyára annak idején az ilyen merész gondolatok nyilvános kifejtéséhez. Ma talán ez is példaszerű. A független, véleményét minden körülmények között felvállaló értelmiségi szerepköre ismét igencsak a középpontba került. Az alábbiakban néhány szemelvény az írásból:

A paraszolvenciáról

A kezelő orvosnak a kezelésnél első kötelessége a néppel humánusan bánni, drasztikus gyógy­módoktól s szerektől tartózkodni, trachoma gyógyításáért körletében senkitől semmi körül­mények között díjazást, vagy egyéb holmit el nem fogadni, s a kezelésen pontosan megjelenni.

Az européer gondolkodás életidegensége

Méltóztassék elhinni, nem üldöz az a szegény trachoma-orvos sem passióból, sem haszon­lesésből senkit sem, de hogy valakit, kit meg kell a rend kedvéért fenyíttetni, ne tudjon meg­büntetni, az olyan absurdum, a mihez fogható egész állami rendtartásunkban nincs.

Szoktak már ilyen europäer absurdumok a miniszteri szobákból máskor is kikerülni, mindig a humanizmusra való hivatkozással. Adja Isten, hogy trachoma-ügyünk jelenlegi, igazán lelkes munkát kifejtő vezetőjét ne érje nemes humanizmusában csalódás, én azonban attól tartok, hogy rendelete elhibázott, mert a kényszerkezelés eltörlésével ütött résen mihamar a tracho­mások ezrei fognak megszökni s pár év alatt üresen fognak a trachoma-orvosok rendelő helyi­ségei állani.

Az egészségügy alulfinanszírozása

Általánosan tudva van, hogy a közegészségügy hazai közigazgatásunk mostoha gyermeke, a trachomaügy pedig valósággal fattyúhajtása; legtöbb esetben kedvetlenül, sőt ellenszenvvel intézik a hatóságok trachoma-aktáikat el.

Végkövetkeztetés: Ne bolondozzunk tekintetes Haza!

Kellő számú s arra alkalmas személyzet, s megfelelő pénz híján igazi eredményt ezután sem lehet elérni, legfeljebb csak műleges papiros-eredményt. Pénz kell ide, mentül több!

S mi történik akkor, ha a szükséges összeg nem teremthető elő? Semmi. Marad minden a régiben. Felette célszerűtlen ugyan és egy kissé szégyenteljes is ez a mostani állapot, de azért látjuk, hogy a világ eddig sem dőlt össze tőle.

Hogyan is mondja Tóth Béla: Ne bolondozzunk tekintetes Haza!

"Mi mindent esznek nálunk kenyér képében?" - teszi fel a kérdést 1905-ben egy olyan orvos, aki elsők között foglalkozott a táplálkozás közegészségügyi vonatkozásaival.

"Annyi- és oly sokféle kenyeret esznek nálunk, hogy néha két szomszédos község kenyere is különbözik egymástól" - volt a válasz.

Dr. Kerekes Pál végigjárta az akkori Magyarország tájait, és tanulmányozta a kenyér elkészítését, fogyasztását. Az orvosi szempontokon túl megjegyzi: „Azt látjuk, hogy a világ legjobb búzáját bőven termelő ország lakosságának egy igen nagy része búzakenyeret soha sem eszik.” Ennek okaként a nyilvánvaló tömeges szegénység mellett elsősorban a kenyér sütéséhez és fogyasztásához kötődő hagyományokat, nehezen változó szokásokat jelöli meg.

Kukorica, tatárka, zabkenyér

Megfigyeléseit a Gyógyászat folyóiratban közölte. Ebből idézünk:

„Úgy a zabot, mint a vad tatárkát néhol még most is kézi malmocskákon, többnyire azonban az elég sűrűn található, de igen primitív szerkezetű, egyköves vízi malmon őrlik meg. Sima parasztőrléssel. Szitálásról vagy pitlelésről szó sincsen, sőt többnyire még sütés előtt sem szitálják meg a lisztet, hanem csak sűrű rostán bocsátják át, hogy a szeméttől megszabadítsák. Ezt a lisztet aztán sós vízzel - a szegényebbek só nélkül - sűrű péppé keverik vagy gyúrják s pogácsa-alakra formálva, 15-20 perczre a kemenczébe teszik.

Készítenek ők itt-ott kenyeret is búza-, árpa-, rozslisztből, vagy ezeket zab-, kukoricza- és vad tatárkaliszttel keverve. Ilyenkor a tésztát este bekovászolják, reggel kidagaszják, kelesztik s káposztalevélre vagy beitatott kukoricza-héjra kiterítve rakják a kemenczébe. Ez a kenyér is szerfölött silány, részint mert a liszt durva és darabos, részint mert sajnálják a derekukat és karjukat s nem dagasztják ki jól a tésztát. A különböző lisztek(rozs, árpa, búza) többnyire keverve használják s egytized-egynyolcad részben krumplit is adnak hozzá vagy főzve, vagy csak úgy nyersen belereszelik.

Sütnek e vidéken néha kukoricza-kenyeret, de ehhez rendesen tököt adnak. Ez esetben a külső héjától és magjától megtisztitott vén tököt darabokra vágva addig főzik, mig ritka péppé nem mállik széjjel. Ekkor a kenyérnek szánt kukoricza-lisztnek a felét a tökpéppel leforrázva összekeverik s mikor elegendőképen lehűlt, a liszt másik részével összedagasztják, kelni hagyják, míg csak a tésztatömeg repedezni nem kezd, mire kiszaggatják s rögtön kemenczébe rakják.

Búzapogácsa, mamaliga, kék kenyér

„Kenyérszámba menő táplálék az oláhoknál a mamaliga, a mit bátran nevezhetnénk főtt kukoriczakenyérnek. A kukoriczalisztet tűz fölött eresztik a forró vízbe s még fél óráig főzik. A tűztől elvéve addig keverik, míg megkeményedik s ekkor a fölösleges vizet, a mit csirnek neveznek, leöntik róla. Ezt az úgynevezett «csirt» vagy egyszerűen megisszák, vagy mama­ligát aprítva bele, megeszik, s csak a módosabbak örvendeztetik meg vele malaczaikat. A mamaligát kenyér helyett eszik s tarisznyájukban a mezőre is kiviszik, a hol tejbe aprítva vagy túróval eszik. Különlegességként említem fel az ország egyik-másik vidékén található kék kenyeret. Bizony nem a jó mód jele, pedig a magammal hozott darab is az ország leggazda­gabb vidékéről, a Jászságból való. Csermolyás (Melampyrum) lisztből készül. Ennek magva igen hasonlít a búzához - fekete búzának is hívják - s csak igen gondos rostálás után lehet a búzától elválasztani. Ha őrléskor a búza között maradt, az ilyen lisztből készült, különben tiszta búzakenyér lilába játszó szint vesz fel. A kenyér izén és minőségén nem változtat, sőt némelyek szívesen is eszik az ilyen csermolyás vagy kék kenyeret.”

Ami tény: a klasszikusok nyomban elérhetők digitális mezőkről. Az e-könyv nyomán divatba jöhetnek rég elfeledett szerzők, akiknek írásai nem tartalmi, hanem mennyiségi okok miatt kerültek háttérbe. Egyszerűen nem voltak könyveik, műveik kifutottak az árusítóhelyekről. A vélt kis érdeklődés miatt nem érte meg újra kiadni remekeiket.

Salabakterek* világa

Az a néhány öreg példány, ami megtalálható volt esetleg a családi könyvespolcokon, nagyon nyúzott benyomást keltett, nem volt kedve hozzányúlni az átlagolvasónak. Most rákoppinthatunk az egérrel ezekre a gyöngyszemekre, csak úgy érdeklődésből. Sokan ott is ragadnak, magam is így jártam. Mondjak példát? Pázmány, Bod Péter, és sok más tekintély. Mikszáth, Jókai folytatja repülését, de felférnek már a gépre Bródy, Krúdy, és más nagy mesélők is. Érdemes a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalára kattintani. Közel húszezer kötet várja az érdeklődőket: ingyenesen, jó minőségű szöveggel.

A XX. századi nagyságok és napjaink mesterei is ingyenesen elérhetők. A Digitális Irodalmi Akadémia nem egyszerűen könyveket kínál, hanem egy-egy szerző teljes életművét dolgozza fel, és nyújtja ingyenesen. Le lehet rekedni a címek és szerzők adatsoraiban.

Napi idézet is fut a főlapon

Többnyire verssorok ízlelhetők, ma éppen próza. Egyszerű szám a címben: 777. Nem a 444. vagy a 888, azok maiak. A sok hetes ódonabb helyszínt fitogtat:

„Az őszi liget csillogott a napfényben, mintha valami kócos, titánkodó piktor rakta volna fel rá buja, vakító színeit. Körös-körül a tornyos, cirádás bódékban már megkezdődött a lármás vasárnapi élet, a falakon zörögtek a száraz papírkígyók, az ajtók előtt csalogattak az áldott szájú kikiáltók, de különösképpen ma senki nem hallgatott rájuk, a máskor kíváncsi népség süketen, messzire néző szemekkel járt előttük, s az egész térség egy szabad, fantasztikus cirkuszhoz hasonlított. Ahova a szem nézett, egymás hátán tolongott az ezernyi ember, és az izzadt, magasra tartott fejek, mint pirosra lakkozott golyók, valósággal ragyogtak egymás bágyasztó melegétől.”

(Kassák Lajos: Őszi bál a 7.7.7-ben.)

*kopott szakadt öreg könyv

Képen: egy Kassák  vázlat

Mai nap vette át észt digitális állampolgárságát Ferenc pápa. Maga az észt elnök-asszony, Kersti Kaljulaid adta át a digi-csomagot. Aki már e-polgára Észtországnak, tudja, mit is rejt a kék doboz. Egy azonosító-kártyát, rajta a chippel, illetve egy pen drive-ban végződő tok szerkezetet, amelynek segítségével a kártya beolvashatóvá válik a számítógép részére.

A pápa a 37. 647-dik a sorban. 156 nemzet állampolgárai jelentkeztek már be a programba, köztük 137 argentin vállalkozó, a pápa honfitársai. A Szentatya kártyája segítségével hozzáférhet az észt digitális szolgáltatásokhoz, többek között a levelezés titkosításához, hatósági időjeggyel való ellátásához.

Ferenc pápa az első államelnök az észt digitális közösségben. Kormányfők közül többen tagok, mint Angela Merkel, a japán, vagy a luxemburgi miniszterelnök - számol be az e-residency projekt vezetője blogjában az eseményről.

Észtország első függetlensége kikiáltásának századik évfordulóján az észt elnök asszony a pápát köszöntő beszédében kifejtette: Európának közösen kell megoldania a világot fenyegető problémákat, legyen az a migráció, a klímaválság, vagy a szegénység. A bezárt ajtók mögött csak a félelem nő, nem a kreativitás és a biztonságos jövő.

A történelmi Terra Mariana a sok szétválás és uralkodó váltás után, most ismét összekapcsolódik a pápai állammal. Digitálisan, elektronikus kultúrán keresztül.

Különös a pápával egy állampolgárságon lenni. Nagy út ez, a hajdani ministráns gyerek nem ilyen közvetlenségről hallott és látott. Változik a világ.   

Aki olvasni akar, könnyen jut könyvhöz az interneten. Hazai és globális tárak ontják – legális módon, ingyenesen – a magyar nyelvű írásművek tízezreit. A szabadon elérhető könyvek és szöveggyűjtemények a világháló legnagyobb kulturális lehetőségei. Szórakoztató és magvas irodalom egyaránt letölthető, mindennemű anyagi ráfordítás nélkül. Feltéve, ha tudjuk, hol találhatók meg a térítésmentesen, legálisan kínált művek. A digitális Kánaán hegycsúcsai-völgyei bejárhatók, de kell hozzá előkészület.

Kerekes Pál és Kiszl Péter, az ELTE információ- és könyvtártudományi tanszékeinek oktatói új könyvet publikáltak a témában. Címe:

Magyar irodalom a világhálón. Szabadon elérhető magyar nyelvű szöveggyűjtemények

Kiadta az ELTE Eötvös Kiadója, nyomta a Pátria Nyomda. A kötet abban kíván segítséget nyújtani, hogy bemutassa a szabadon elérhető (free) magyar könyv- és szöveggyűjteményeket.

Ingyenes olvasás kultúrája

A net-realitásokból kiindulva, könyvszakmai kihívásnak értelmezhető az a tapasztalati tény, miszerint az interneten elérhető szépirodalmi könyv-galaxis használatában az olvasók döntően a nyílt adatbázisokból díjmentesen letölthető állományok olvasását részesítik előnyben. Abban kívánunk segítséget nyújtani, hogy az informatika biztosította eszköz- és tartalombőségben az érdeklődő megtalálja a számítógépre kreált szövegművek helyét, szerepét a hálózati kultúrában. Hangsúlyozva és egyértelműen rögzítve: az elektronikus könyv, bővebben fogalmazva, a digitális irodalmi szöveg befogadása, értelmezése és érzelmi átélése csak a hagyományos műveltségi bázisokra építve lehet funkcionális, a mű alapértékeit megközelítő intellektuális törekvés.

A szerzők konzultatív módon közelítenek az új szöveg-létmódok trendjeihez. Felvetik és értelmezik: a XXI. század irodalmi valósága az, hogy a digitális szöveg nem az eladhatóság, hanem a létezés szintjén kapcsolódik be a könyvmilliőbe. A rendszeres olvasó kiléphet a fogyasztásra nevelt kiadványvásárló szerepéből. Az ingyenes könyv-hozzáférés korlátlansága nyomán a szövegek járatlan, kalandos utakra jutnak. A digitális irodalom szabad, díjmentes elérésnek fokozódó nagyságrendje kulturális fordulatokat hozhat.

Szabadon letölthető kalauz

A most megjelent, tipográfiailag rendkívül igényes kötet nem más, mint az ingyenes olvasás kalauza. Mivel témája a free hozzáférés, természetes, hogy a kiadó honlapjáról a teljes könyv szabadon letölthető.

Az ingyenesen elérhető legális könyvkínálat szinte korlátlan. Maradjunk a magyar nyelvnél.

A Magyar Elektronikus Könyvtár közel húszezer kötetet, szinte a teljes magyar klasszikus irodalmat nyújtja. Regisztráció nélkül. Reklám melléklet sincs. Csak jön a jó szöveg, informatikai felkészültség sem szükséges a letöltéshez. Katt, és kijelzőre rendeződik Petőfi, Kosztolányi, Móricz.

A kortárs írókat, költőket a Digitális Irodalmi Akadémia szolgáltatja. Ravasz címbegyűjtés, rejtett marketing ügyeskedés nélkül. Nincsenek feltételek, a kívánalom egyedül a minőségi írás és az olvasási hajlandóság.   

Ilyen környezetben, tehát majdhogynem több életre szóló ingyenes kínálat mellett, hogyan alakulnak a bolti könyvek árai?  Azt láthatjuk, a végtelen szabad könyvelérés nincs hatással a könyvárakra. Sőt, az árak dinamikusan nőnek, miközben a free választék is egyre bővül. Rejtély? Irodalmilag biztos, hogy igen. Gazdaságilag bizonyára nagyon is reális számítás lehet a magyarázat, én mindenesetre nem értem.

Régen és most: egy ebéd története

Érdekes lehet egy régi számítás. Fitz József könyvtörténész ismerteti a XVI. – XVII. századi kereskedelmi becsléseket: „Valaki jól megebédelhetett 6-8 fillérért, míg a nem túl vastag nyolcadrétű könyv ennek tízszeresébe került.”

Ma a közétkeztetésben (városi és községi önkormányzati rendeletekben tallózva) a nyersanyagnorma egy ebédre számítva (ÁFÁ-val) együtt nagyságrendileg 2017-ben 4-500 Ft. Ebből az jön ki végeredményként, hogy ennek tízszerese, azaz 4-5 ezer forint lehet egy használati, tehát nem reprezentatív könyv ára a mai feltételek között, amennyiben a négyszáz évvel ezelőtti viszonyokat tekintjük irányadónak. (Egy szerény ebéd árának tízszerese a kiadvány ára.) Ez majdhogynem stimmel is, talán egy kicsivel olcsóbbak most átlagban a nagy példányszámú kiadványok. Azt látjuk tehát, természetesen becsült és nem egzakt számítások alapján, hogy a könyv értékviszonyai – nagyságrendileg – az alapvető közszükségleti cikkek viszonyrendszerében nem változott jelentősen a könyvnyomtatás ötszáz évnél hosszabb időtartalma alatt.

Na de hogy-hogy nem következett be árcsökkenés, mint minden más terméknél a technikai fejlődés következtében? A kézisajtó ugyanannyiért állított elő egy könyvet, mint a mai informatikai, globalizált termelési struktúra?

Az írók, költők élete örökzöld téma. Az ismert, majd felkutatott fordulatok érdeklik az olvasókat. Gyakran sokkal inkább, mint maguk a művek. Izgalmasak az ellentmondások: verseiben az égi magasságokban járó poéta gyakran esendő ember. Polgár, aki rendesen fizeti a számláit. Borzongató az író munkavégzése is: egy kopár szobácskában ülve, szék és asztal magányában, hogyan lehet azt papírra vetni (begépelni), amire ezrek, milliók kíváncsiak? Akkor és évszázadok után is?

A literátorok kapcsolati kalandjai, vagy éppen megnyugvásai mindig és újra sikerkönyvek stabil anyagai. Ritkább, de lendületes matéria a nagynevű szerzők pénzdolga. Hirtelen meggazdagodások, pazarlások és könnyelműségek gerjesztik a figyelmet, napi szinten, de nagy időtávolságokban is.

Kevés szó esik azonban az írói szegénységről. Sok esetben nyomorról. Lehet ínségben egyáltalán alkotni? Vagy éppen csak úgy lehet igazán, hitelesen? Egyértelmű válaszok ezekre a kérdésekre nincsenek. Ma azonban a sztár-szerzők korát éljük. A babérkoszorú elhervadt, a dagadó pénztárca igazol. Nem az a sikeres, aki ír, hanem az ír, aki sikeres.

Nyoszolya, három szalmaszék

A nyomor természetrajza riasztó. Nem hoz lázba vásárlói tömegeket. Az írói nélkülözés talán kivétel. Megrázó, ha nagy alkotó, a Parnasszus túrázója nélkülöz. Sok példát sorolhatnánk, és fogunk is a következőkben.

Elsőként vegyük Virág Benedek szerény visszavonultságát. Ez persze szépítgetés, valójában éhező és fázó mindennapjait. Toldy Ferenc így számol be az esetről (a szöveg némileg rövidítve és mai helyesírással):

Ennyit tett, s ez volt Virág Benedek. S nem mondtam el, a nyájas, aggkorában is irodalomért ifjúi tűzzel lángoló férfiú mily gyermekded, jóakaró, egy valódi bölcshez és szenthez illő életű volt. Mint gerjesztette s bátorította mindazokat, kik budai szegény lakába búcsút jártak, s mint tanítgatta és segítgette őket — de el kell mondanom, hogy e nemes élet, mennyi nélkülözések, mennyi szenvedések közt tengette napjait.

Télen kályhája sokszor hetekig nem fűlvén, „párducába" burkolva, meredt kézzel írogatta halhatatlan műveit. Egy-egy öl fa, egy-egy hordócska életadó bor volt mecénásai időnkénti ajándéka, néha gyöngéden hozzá lopott pénz — s itt Horvát Istvánt áldva kell említenem. Reggeliét, ha volt, maga főzögette, s történt, hogy vasárnap reggel mise után kerülvén hozzá, bútortalan konyhája üresen-tiszta tűzhelyén osztozott velem csokoládéjával, melyet bögrécskéjéből váltva hörpölgettünk! Ó mely fájdalmasak nekem ez emlékezések: soha nem változó derültsége mellett fel nem fogtam akkor e cseppek becsét! Szobája bútorzatát fenyőfa nyoszolya, fiókos asztalkája körül három szalmaszék tette; ha látogatói voltak, a negyedik nyoszolyán ült. A konyhaajtó elibe támasztott fahasáb ada jelt a belépőkről.

„Romboljatok, hogy építhessetek! És építsetek, hogy győzhessetek!” Ez áll Kassák híres képversén. Ő az a művész, akit minden lehetséges kor üldözött, legyen az monarchia, tanácsköztársaság, Horthy-éra, Rákosi és Kádár szocializmus. Most azonban egyre többször idézik műveit. Különösképp a politikusok a jelenlegi  kultúrkampfban. Mi ez a reneszánsz?

Másik híres Kassák idézet:

„Alkotni – nem alakítani!”

Ez is bevonatkoztatható ma, bár 1924-ben keletkezett aforizma. A kommunisták-bolsevisták ilyen szövegekért tagadták ki a mozgalomból Kassákot. Megalkuvó szocdemnek minősítették. A jobboldal ma felveszi a fonalat. Véleményformálóik úgy nyilatkoznak, ők nyitottak minden irányban, hisz Kassákot is olvasnak, mi több, az egyik kedvencük.

A kultúrpolitikai adok-kapok részleteire most nem térünk ki. A blog irányultságának megfelelően a témakör e-book vonatkozásait említjük. Maga L. Simon László, korábbi államtitkár írja:

„Nem árt, ha a kulturális újságírás területére kalandozó írástudók gyakrabban olvasnak Kassákot…”.

Na igen, de hol? Hogyan hozzáférhető Kassák elektronikusan, ingyenesen?

Igazából a teljes irodalmi életmű ingyen olvasható. A Digitális Irodalmi Akadémia Kassák portálja szolgáltatja a teljes Kassákot. Szabadon, jól kereshetően, többféle struktúrában listázva a nagyon bő anyagot.

Az Europeana kultúráról mesél. Kontinensünk íróinak, művészeinek alkotásait prezentálja. Sok a könyves vonatkozás, bár természetesen az összeurópai bemutató inkább a nem nyelvi kötöttségű művekre koncentrál. Zene, képzőművészet, film viszi a prímet.

Zord a cím: Bookplate, or ex-libris, or exlibris.

Mit rejt ez a megfogalmazás? Tulajdonosi könyvcímkék kiállítását. Itthon is a bevett kifejezés: ex libris. A szótár szerinti jelentése a kifejezésnek: olyan sokszorosított, grafikai alkotás, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak és a tulajdonos nevét tartalmazza. Az ex libris külön kis grafikai melléküzemággá fejlődött szerte Európában és nálunk is. Itthon talán legismertebb Kozma Lajos munkássága ebben a műfajban. A múlt század első felében sorra tervezte a művész (egyben könyvillusztrátor és építész) sajátos hangulatú beragasztható képecskéit. Az Iparművészeti Múzeum virtuális ex libris gyűjteménye közel hetvenezer művet mutat be.  Ez a világ egyik legnagyobb ilyen kollekciója, gazdag tárháza a könyvjegy műfaj neves grafikusoktól és jeles könyvgyűjtőktől származó emlékeinek. A kollekció jelentős része három neves gyűjtő, a grafikusként is ismert Rozsnyay Kálmán (1871-1948), Kühnemann Viktor (?-1915) és dr. Soó Rezső (1903-1980) tulajdonából került az Iparművészeti Múzeumba.

Könyvjegyek szerte Európából

Az Europeana ex libris anyaga huszonkétezer alkotást tartalmaz. Számban ez is óriási. Összehasonlítani érdemes a két gyűjteményt, a magyart és az európait. Mit is gondolnak az olvasásról, az olvasóról a kor emberei? Egy kis kulturális, irodalmi szemléleti körképet kapunk a rajzok láttán.

"A naprendszer kozmikus selejt! Az: és az Ellen-Az mindenütt!"

A XX. század elején az avantgárd művészeti és irodalmi mozgalmak – lendületes formabontó kísérletek mellett – belekaptak magának a könyvnek, mint szövegtérnek – felfogásuk szerint, mint merev, kötött kulturális architektúrának – a megújításába is. Kiáltványok és programnyilatkozatok – vizionálták az „Új Könyvet”, amelyben sok helyütt már megjelenik az elektronika is, mint a jövő művészetének formálója. Sirató Károly még a múlt század harmincas éveiben több világrész művészeinek aláírásával, Párizsban kiadta a Dimenzionista manifesztumot. (A szerző később a hatvanas-hetvenes években inkább gyerekverseivel vált ismertté és olvasottá Tamkó Sirató Károly néven.)

Elektron pihe-párna

Mit gondoltak az avantgardban elektronikus versnek? Távol esik még ettől a kortól a számítógép megjelenése és elterjedése, az Internetről nem is szólva. Viszont életre keltik a villanyverset, ami nem más, mint a neontranszparensek befogása a költészet világába. A könyvújítók alaktalan sorok nyomasztóan egyirányú szövedékének tekintik a papírost. Ezzel szemben olyan területet keresnek, ahol a mondatok és szavak elhelyezése építő jelentőséget nyer. Ki is mondják: a „Pont-embernek” plusz dimenziókat kell keresnie, tanulja meg az „elektron-nyelvtant”. A „jelen-mérgezésben” fuldokló embernek számnyelvtanú, elektronikus vitapartnert szeretnének. Sirató Károly Az Űr-Gilgames című versében (1927) szinte megjövendölte az e-book-eszköz-hangulatot. Az új olvasó emberről így fogalmaz: „Elektron-pihe-párna pattog a feje alatt. Mélytudata: képletsor-foxtrott. Logaritmusban álmodik.”  Valóban él ma a vers víziója? Közel száz évvel a költemény keletkezése után, az elektronika korában, újra ezekről a kérdésekről gondolkozunk. De már a szükséges technika birtokában, az e-könyv valóságában.

A képvers ma is él, letölthető valóságban: Egy mai példa: Páskándi Géza kép-szöveg kollázsai.