E-könyv kalauz

Könyvkonnektor

Szövegjet

„A költészet emberi, a számítógép nem emberi, sőt embertelen, és ennélfogva a számítógépnek nem lehet köze az irodalomhoz?” A kérdés még sarkosabb következtetésbe fordul: Az irodalmat nem lehet értelmesen adatnak tekinteni. A probléma lényegi és nem felszínes: az irodalom nem adat. Az irodalom az adat ellentéte.”

Az adatromantika, s vele szemben az adatgyarmatosítás idején egyáltalán nem lényegtelen, hogy egyszerűen rákérdezzünk: hol a helye az olvasásnak a digitális médiakultúra szövevényes hálójában? Ez a problémakör egyidős a komputer megjelenésével. A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle legfrissebb száma a számítógépes irodalomtudomány témaörvényébe bocsátkozik. A fent idézett mondatok a lapszám „Számítógépes irodalomtudomány: az adattól a transzcendentális kritikáig” című tanulmányából származnak.

A datafikáció van akit rémiszt, másokat lelkesít. A Big Data önmagában nem jó vagy rossz, viszont növeli az egészséges társadalmakban meglévő és folytonosan küzdő koordinációs lehetőségek esélyeit vagy elhamvadását. Az irodalom talál kapcsolatot ehhez a digitális performanszhoz? Az olvasás felhúz, kiterjeszt: eredendően és a jelenben is, ám a mérhetetlenül felduzzadt online szövegroncsok közötti eligazodáshoz segítség kell. Támasz, amelyet hiteles erők képviselnek. Irodalmárok, könyvtárosok, nagy olvasáskalandorok a családban, a tanulási környezetben, jó nyomtatott vagy elektronikus könyvek felhalmozóiban. Könyvespolcok, book-applikációk nem a romok képire asszociálnak. Jelentős fegyvertény a Helikon folyóirattól, hogy tanulmánygyűjteménye szembenéz a digitális médiavilág irodalmat érintő kérdéseivel.

library-1666701_1920.jpg

Kép forrása: Pixabay, Gerd Altmann, Freiburg

Digi-benszülöttek olvasási szokásai

Golden Dániel tanulmánya számba veszi a text algebra (digitális bölcsészet) számítógépes fejleményeit. Nem marad azonban a mérhető szöveg alkatrészek, összesíthető íráselemek adatbázisos szemléleténél. Megfogalmaz az olvasáskultúra átalakulására vonatkozó határozott véleményt is. Összefoglalóan megállapítja: „Az elmúlt három évtized ismételten bebizonyította, hogy a kultúra konzervatív rendszerként működik. A nyilvánosság ollója szétnyílt: egyik oldalról az intézményesült formák, amilyenek a bölcsészettudományok is, nehezen mozdulnak, ragaszkodnak jól bevált mechanizmusaikhoz, a másik oldalról a tömegek hátra sem nézve hagyják maguk mögött az alfabetikus alapú kultúrát. A két világ közötti távolság és feszültség egyre nő, s a digitális bennszülöttek felnövésével valódi földindulásszerű átalakulások következhetnek.”

Mindezt felerősíti az algoritmikus irodalomtudomány megjelenése. A naiv szcientizmus helyett ez az új literatúra tudományág „az emberi kultúra termékeire általánosságban úgy tekint, mint amelyek radikálisan átalakíthatók, újrarendezhetők, szétszerelhetők és újra-összeszerelhetők.” Az online űrben a szövegtestek atomjaikra hullanak szét, majd ismét összeállnak más szerkezetben.

Digitális és/vagy digitalizált

Az elektronikus szöveg két létformáját különböztetjük meg jelenleg: a digitalizált művet, amely egy nyomtatott mű elektronikus verziója; valamint a digitális alkotást, amelyet eleve komputeren kreáltak. A cikk szerint fontos lenne egy harmadik típus is, „… amikor a nyomtatott előzményből a digitális változatot azzal a szándékkal hozzuk létre, hogy az olvasási tapasztalatban a nyomtatottól eltérő, a digitális közegből fakadó hozzáadott értékkel bírjon (minimum a megjelenítés eloldása a nyomtatott formátumtól, maximum a kereshetőség stb.).” Itt nyitott kapukat dönget a tanulmány szerzője, hiszen az elektronikus irodalmi képződmények széles skálája készül ilyen szándékkal, a weben halászgatva bőven lehet találkozni ilyen kísérletekkel. De nem kell messzire menni: maga az e-könyv-olvasó eszköz is megreformálja a nyomtatott írásművet, elég a Kindle szolgáltatásaira gondolni (fordítás, szövegmagyarázat, szótári kapcsolatrendszer, értelmezés, jegyzet-megosztás, más olvasók által végzett kiemelések adatbázisa, stb.) A legelterjedtebb e-book formátumok, az ePub, és a Kindle variáns, önmagukban is a szöveg teljesen új létmódját hozzák létre.

A digitalizáció kulturális gazdagodást hozott, de egyben kihívásokat is tett az olvasáskultúra évszázados hagyományainak rendszerébe. Az olvasás és írás tanult folyamata megtört, az értelmezés nem kizárólag a betűsorok megfejtéséből bontakozik ki. Az irodalmi műre is árnyékot vet a képiség, a tartalom kibontása képpontok, képegészek fogódzóival is történik. „A hagyományos statikus szöveg a tapasztalásban dinamikus hipermédiává válik” – állapítja meg Golden Dániel. Ebből egyenesen következik: „A képernyőkorszak térben és időben kiterjesztett szövegeinek a technikájában és az esztétikájában is óhatatlanul megjelenik a film- és videókultúra. A képkivágás, a megvilágítás, a kép- és hangvágás készségei észrevétlenül beépülnek a digitális közegben történő szövegalkotásba.”  A katarzis a médiális sokszínűség prizmáján áttörve, váratlan és tervezhetetlen pillanatokban lepi meg a befogadót.   

Könyvfogság vége

Az elméleti megközelítések természetesen nem fordíthatók le azonnal egy az egybe a napi könyvszakmai gyakorlatba. Úgy látom, a könyves tendenciák ma nem a szöveg-hordozók, formátumok, olvasási eszközök valamelyikének privilegizált, egyeduralmi kiszorítottsága felé haladnak. Az ABC modern kori ösztönös nomádjai nem a saját gépes felhasználók tabletező-mobilozó kommunikátorai, nem a digitális bennszülöttek alfa csoportjai, nem a print valós vagy színlelt megszállottjai: hanem azok, akik olvasnak, és az előttük lévő szöveges felületre, legyen az papír vagy kijelző, úgy tekintenek, mint a folyamatos vonulás, szellemi kalandozás végtelen területeire. 

Eléggé vízválasztó a Golden-tanulmány „A szöveg mint hipermédia” fejezetének végkövetkeztetése: „A nagy kérdés tehát az, hogy a könyv „fogságából” kiszabadulni látszó szöveg a hipermédia közegébe átörökítődve képes lesz-e megőrizni hagyományos erényeit, a kritizálhatóságot és az archiválhatóságot. Avagy feloldódik a folytonosan jelenlévő virtuális audiovizualitás archiválhatatlan és kritizálhatatlan állandó jelenidejűségében, amely esetben – hasonlóan a helyhez és időhöz kötött művészetekhez, mint amilyen a tánc vagy a színház – a történeti vizsgálat számára csak a jelenségek emlékezete lesz hozzáférhető, a jelenség maga nem.”

A szövegjet befutott az állomásra. Utasterét, szolgáltatásait, digitális bokszait használni fogjuk? A Helikon 2020/1. számának tanulmányai segítik a tájékozódást az olvasás élménytanának lehetséges új menetrendjéhez.

Kiborg legendák

Könyv az "Ember 2.0" verzióról

Létezhet-e szerelem két gép között? Az Oidipus háttér nyilván kizárva, de digitális Otellók fojtogathatják a hűtlen áramköröket. A mesterséges intelligencia poszthumán világában elmosódnak az organikus és gépi létezés határai. A kiborgok betársulnak a halandók nagy kalandjába, a sorsok nem a végesség, hanem az öröklét távlataiba vesznek.

Lehet ilyen témákról nem az ördögűzés szintjén gondolkodni, írni? Csepeli György új könyve megkísérli a lehetetlent, és a tudományos esszé sztenderdjein értekezik a számítógépes totalitásba merült élővilág jövőjéről.  Könyvének címe: „Ember 2.0. A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai.” Digitális Spartacusoké a XXI. század második harmada?

Az értekezés digitális kiadásának (ePub platformon) 23. oldalán áll: „Könyvünk alapkérdése: elképzelhető-e egy olyan jövő, melyben a természetes észt az élet területén kiváltja a mesterséges intelligencia?”. A válaszért kézbe kell venni a kötetet, vagy a tartalmát kijelzőre függeszteni. Ami viszont tény, legalábbis eddigi tudásunk szerint: „A gépek nem őrülnek meg, nem lesznek gyerekkori traumák foglyai, nem lesznek borderline személyiségek, szemben az emberekkel, akik intelligenciájának működését a tudatzavarok tévutakra, tragikus csapdahelyzetekbe terelik.”

Megkerülhetetlen tanulmány az „Ember 2.0”.

Bemutatja a mesterséges intelligencia (leírják ezt a fogalmat számítási intelligenciának, szintetikus intelligenciának is) mai trendjeit, megvalósult és folyamatban lévő fejlesztéseinek állapotát. Az Ipar 4.0 vagy a sebészeti robotok, az önvezető autók, és más kiber-találmányok tárgyszerű ismertetése mellett azonban a nem szakmai olvasó számára a legérdekesebb az: mit kezd a technika evolúciós ugrásaival az éppen nem ugrásra kész milliárdos biómassza regiment, a kultúrák és vallások különbözőségében létező emberiség?

Ehhez a tárgykörhöz bőven kap muníciót az érdeklődő. Nem futurisztikus képzelődésbe ágyazottan, hanem a net-realitások, a digitális növekedés már ma is látható társadalmi-gazdasági fenyegetéseinek számbavételével. Az adatromantika életkönnyítő funkcionalitását a könyv sok fejezete dokumentálja: az okos város, az intelligens otthon, az e-egészségügy bemutatása ráébreszthet a már ma is élvezhető digitális vívmányokra. A pozitívumok mellett

az egyre vakmerőbb adatkolonializmus rémtetteiről is szemléletes képet kapunk. A webes machináció és a totális online ellenőrzés a digitális komplexumok goromba valósága. A hálózati robotika teljes arzenálját bevető ingerkeltés „planetáris idiotizmus”- hoz vezet.

Az „Ember 2.0” külön fejezetben foglalkozik a digitális társadalom oktatási igényeivel és várható kulturális identitásával.  A végkicsengés szerint: „Az új digitális civilizáció nem eltörli, hanem betölti a korábbi korokban létrejött civilizáció és kultúra hagyományait.” Példaként állítható az Europeana projekt, vagy az Internet Archive, mint modern memóriapaloták. Az iskola a mesterséges intelligencia térhódításának terepévé kell váljon. 

digitalis_bolcseszet.png

Chip kolóniák

A kiborgok nem a borzalmak tengerén evickélő búvárruhás, ijesztő gépi fajankók. Inkább „…a machináció árvái, akik megtagadják a totális ellenőrzés rendszerét, mely szülte őket.  Kettős: organikus és inorganikus beágyazottságuk révén megteremtőik szándékai ellenére szabadok, szabadon mozognak az emberi, az állati, és a gépi intelligencia által belátott mezőkön. … Mássága egyszerre utópikus és ironikus. Arra figyelmeztet, hogy az emberi létbe történő technológiai behatolás következménye a magány, az egyedüllét, a közösség megtalálásának lehetetlensége.”

Ám van még kiút: „A digitális ember akkor maradhat ember, ha körültekintően és tudatosan rezisztenssé  válik a digitális átalakulás adatalapú homogenizáló kényszereivel szemben. A rezisztencia esélyei a nevelésen, a képzésen, a rezisztens tudás megosztásán, közös karbantartásán múlnak.”

A könyv Nagy László soraival zárul. 1957-ben vetette papírra a költő: „Létem ha végleg lemerült, / ki rettenti a keselyűt! / S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!” Csepeli György úgy látja: amíg van, aki válaszolni tud erre a kérdésre, még bizonyosan nem uralkodnak felettünk a gépezetek.

Bölcselők 2.0

Szívmelengető kárpótlás az idült könyvszorongatóknak, vaskos értekezések ámulóinak, hogy az „Ember 2.0” tulajdonságait nem matematikai képletekkel és algorítmusokkal, vezérléstechnikai részletekkel karakterizálja a könyv, hanem filozófusok éles meglátásaival. Éspedig nem is jelenkori, hanem XIX-XX. századi gondolkodók bőségszarújából érkeznek a mondatok. Elsősorban Nietzsche „emberfeletti ember” (más fordításban „embert felülmúló ember”) ideája kap új értelmet a mesterséges intelligencia vonzáskörzetében. Gyakran kerülnek elő Heidegger borúlátói víziói is a modern társadalom magányos tömegemberéről, az „Akárki”-ről, a létfelejtés vákuumában tengődő polgárlényről. Az „Ember 1.0”, azaz a múlt és a mai ember jellemzésében is szerepet kap Heidegger. Ő ismerte fel a nyelvnek, mint az intelligencia első szoftverének az evolúciós jelentőségét. „A nyelv a lét háza” – állapítja meg. A fennmaradás humán dimenziói, a kilépés az itt és most fogságából, csakis jelrendszerek kimunkálásával lehetséges. Ilyen értelemben a nyelv kezdetleges kódolás a gépi intelligencia kibernetikus jövője irányába. Az „Ember 2.0” akár „megszületik”, akár „létrehozzák”, adatbázisok, és nem az eposzok Gilgamese lesz.

Az „Ember 2.0” nem a futurisztikai kalandozás kézikönyve. Problémafelvető írás, reális, de nem fél konfliktusos kérdéseket megfogalmazni. Arról nem tehet a szerző, hogy világunk a sci-fi jókor régebben megírt fantasztikuma felé halad. „Nem valószínű, hogy az ember feletti ember ellent tud majd mondani a transzhumanizmus csábításának, s lemond az emberi agy lehetőségeit időben és térben végtelenbe tágító bioinformatikai, nanotechnológiai, kognitív neurológiai fejlesztésekről, melyek paradox következményeként a Homo sapiens az eddig ismert konstitúcióban eltűnik, s helyét átadja egy új emberi fajnak, melynek egyedei újrakezdik a színjátékot a galaxisunkban.”

Tovább olvasom

Egy e-könyves halálára

Digitális szivárgás lehet az esélye egy különleges életműnek

A romlatlan világűr új bolyongója kezdi végtelen pályáját. Az arra érdemesekről a médiumok megemlékeznek. Meghalt Najmányi László. Címlapokról bukkan elő a rideg közlemény. Az elmúlás általában lezárást hoz, Najmányi esetében remélhetőleg inkább a kezdeteken lesz a hangsúly. Eljött az ideje, hogy felfedezzük és megértsük művészetét.

Különleges, érdekes ember. Festő, zenész, író, majd multimédiás kreatív. Videókönyveket projektált, végezetül digitális performerként méltányolták. Gimnazistaként bámultuk, rajongtuk bátorságát, bár semmit sem értettünk a művészetéből. A múlt század hetvenes éveinek borzongató amatőrje volt, műkedvelésre kényszerítették, valójában az elhívatottság és megalkuvásmentesség profijává vált.

Emigráció

Megszakadt a hazai pálya, mint annyian az akkori neoavantgárd művelői közül, elfogadta a felkínált útlevelet, és a példaként becsült nyugatra távozott. A mámor hamarosan véget ért, a csábító művészi karrier esélye elillant, a rideg megélhetési gondok földrészeken, országokon üldözték meg.

A kép elhomályosult, majd a rendszerváltást követő években ismét hazai színtereken találkozhattunk a hajdani nagy lázadókkal. Köztük Najmányi Lászlóval is. Harminc év művészi rakományával érkezett volna, ám szinte arra sem volt lehetősége, hogy a ládákat egyáltalában áthozzák az óceánokon, tengereken. Albérletben élt Budán egy kis mellékutcában, többnyire maga forgalmazta diszkeken tette elérhetővé friss munkáit. Vettem belőle, ez a minimum.

Újrakezdés digitális platformokon

A videókönyv (VideoBook) a kétezres évek elején egészen originális kezdeményezés volt, itthon Najmányi váltott rá erre a kezdetben ígéretesnek tűnő vágányra. Így írt a műfajról: „2006-ban videókönyvek készítésébe kezdtem. Ez az új, Amerikában már egyre népszerűbb, a televíziós filmekhez hasonló formátum Magyarországon még ismeretlen. Videókönyveim – a hangoskönyvekhez hasonlóan – tartalmazzák az eredetileg nyomtatásban megjelentetni szándékozott könyvek teljes, a szerző által felolvasott szövegét, amelyet álló- és mozgóképekkel illusztrálok, illetve egyes részleteit zenével gazdagítok. … A videókönyvek szükségességét az a világszerte érzékelhető tendencia is alátámasztja, hogy a verbális, fogalmi gondolkodásról a képi és érzetekben (feelings) való gondolkodásra történő áttérés következtében az emberek, különösen a fiatalabb generációk egyre kevesebbet olvasnak, ugyanakkor érzékenységük a képi, vagy képekkel illusztrált tartalmak irányába folyamatosan növekszik.” Prófétai mondatok, ma fokozottan igaz kiindulópontokat határoz meg itt Najmányi. Más kérdés, hogy végül a mix műfajok a perifériákra szorultak, az álcázatlan szövegtest  - legyen nyomtatott vagy elektronikus - ma is a legvonzóbb alak a könyvre pillantók körében. 

Egy sajnos eset

Találkoztam vele néhányszor, e-mailt váltottunk. Ott szakadt meg a kapcsolat, amikor egy Akácfa utcai romkocsmában szerzői estet hirdettek Najmányinak. Kint dübörgött a zene, sokféle nyelven fiatalok mordultak-csevegtek, a teremben hárman mentünk be az előadásra. Ketten szervezők, és én. Elszégyelltem magam a minimális érdeklődés hiányán megbotránkozva. Meghallgattam az előadást, hiszen témámba vágott egyébként is. Arról beszélt, milyen sokat jelent számára, hogy a kiadójától – fizetségként – kapott egy Kindle olvasó eszközt. Ezentúl erre a platformra fog publikálni, ígérte. Most e-book-on olvas mindent, ez Kánaán egy rendszeres szöveghasználónak, kutatónak állította lelkesen a roskatag, láthatólag a nem maga választotta zárkózottságában botorkáló művész.

Tanulmányok és regények

Prózai munkái lebilincselőek. Theremin című regénye egy orosz feltaláló életét követi a cári-sztálini, majd a hruscsovi időkben. A szovjet rendszer működését a nyers valódiságában kevesen ábrázolták ilyen realisztikusan, ugyanakkor olvasmányosan, izgalmasan. Najmányi tudott kutatni, mesterien szerkesztett, és bár otthon volt a képek világában, nem szimbolizált, dísztelen egyszerűséggel írt.

Mondatai nyitott ablakra nyíltak, az adott téma levegőjét nem kellett összeszipogatnia az olvasónak, mint az megesik néhány izmussal megvert műben. A Theremin-ben nem csak a szem, a tüdő is olvas. Szörnyű gázok szabadulnak fel, egészséges szervezet kell a könyvhöz.

najmanyi.png

"A kisajátítás aktualitása a film- és videóművészetben" című Najmányi tanulmányhoz készült illusztráció 

Tanulmányai is alaposak, tele eredetiséggel. Interjúiban mérnöki – ez volt a végzettsége különben – pontossággal fogalmazott az utóbbi harminc év hazai menetéről. Nem mindenben kell egyetérteni megállapításaival, ám érdemes figyelembe venni mondandóját, ha sokszor kellemetlen szigorúsággal is beszél jelenünkről. Egy világlátott ember szenvedésben és magányban érlelődött gondolatai hitelesek, és ez a fontos, nem minden esetben a tartalom irányultsága, értékorientációja.

Najmányi László maga által szerkesztett honlapja betekintést nyújt a művész sokoldalú életművébe. Blogbejegyzései, publikálatlan tanulmányai elérhetők a portálról, multimédiás alkotásai, videókönyves életrajzainak sorozati is megtekinthetők .

Kalózok vagy humanisták?

A könyvek sorsáról ismét a bírói pulpitusról fognak dönteni. Volt már ilyen, épp elég a magyar és a világtörténelemben. Most ki vagy mi a vádlott?

Ezúttal nem láncon vezetik be az elkövetőt. Nem is lehetne, több százezer olvasót, több millió dokumentumot. Konkrétan arról van szó, hogy az Internet Archive nevű non-profit digitális mega-gyűjtemény beszkennelt és elérhetővé tett olyan kurrens kortárs műveket, amelyekre vonatkozóan semmiféle jogi egyezsége nem volt a szerzőkkel, kiadókkal. A szervezet arra hivatkozott, hogy a koronavírus miatt a könyvek elérhetősége szinte nullára redukálódott, hiszen az iskolák, könyvtárak, a boltok bezártak. Senki sem látta a blokádok végét, tenni kellett valamit – vélték az Internet Archive munkatársai. Az olvasók nem maradhatnak könyv nélkül, ezt gondolták és cselekedtek. Kultúrperformansz vírus alatt - globális szinten.

Mi történt?

Már az új típusú könyves gondolkodás bejelentése alkalmából is teljesen meglepődtem. Az Index így számolt be még márciusban a tényekről: „Mivel a koronavírus-járvány miatt világszerte rengeteg közkönyvtár is bezárni kényszerült, az online könyvtárként is működő Internet Archive működtetői úgy döntöttek, hogy ideiglenesen megszüntetik a működésük alapját képező, példányszámhoz kötött korlátozást. A március 24-én bejelentett lépés célja, hogy a korábbiaknál jóval szélesebb körben válhassanak hozzáférhetővé az IA virtuális polcain csaknem tíz éve halmozódó digitális könyvek, magazinok, újságok és más nyomtatott kiadványok.

Az Internet Archive könyvtárprojektje, a Nyitott Könyvtár (Open Library, OL) lényege, hogy a regisztrált olvasók kikölcsönözhetik a könyvtár gyűjteményében lévő kötetekről készült szkennelt digitális másolatot. A rendszer eddig úgy működött, hogy egy időben kizárólag annyian férhettek hozzá egy megadott kölcsönzési időre a digitális fájlokhoz, ahány fizikai példány volt az adott könyvből az Internet Archive könyvraktárában. Ezt a korlátot törölték most el, létrehozva vele a Nemzeti Vészhelyzeti Könyvtárat (National Emergency Library).”

Teljesen nyilvánvaló volt már első pillanatban, hogy ez a könyvhez juttatási formula illegális, nem jogszerű. Persze a vírus sem jogszerű, sőt. Veszélyesebbnek tűnő égszakadás, mint a szerzők ideiglenes, néhány hónapig tartó jövedelem csökkenése.

A legnagyobb kiadók bírósághoz fordultak, azonnali tiltó intézkedéseket és drasztikus kártérítéseket követelve. Az archívum honlapján már olvasható is a közlemény: június 16-dikától a vészhelyzeti könyvtár beszünteti tevékenységét. A bíróság Manhattan-ben ül össze.  

pirate.png

A konkrét részletekről magyarul itt tájékozódhat, a New York Times cikke alapján pedig itt angolul.

Kicsit szubjektíven

Maga a konfliktus önmagában is érdekes, de úgy gondolom az a korrekt, ha az ismertetésen túl megfogalmazom a véleményemet is. Úgy látom, semmiképp sem lehet megoldás, még vészhelyzetben sem, az egyoldalú, egyeztetés nélküli áru-menedzsment. Jogilag ez a realitás. De mégis rákérdezek: nem az lett volna az elvárható, hogy a drámai első vészhelyzeti napokban a kiadók, szerzők részéről is érkezik kezdeményezés? Pénzről van szó, ez világos, de arról is: egyébként mi a könyv célja? Hogy megvegyék? Valóban ez az egyenleg egyik oldala, de talán ennél több van a mérleg másik serpenyőjében. A könyvgazdák előbb találták meg a bíróság oszlopos épületét, mint a digitális könyvtárak, és privát olvasószobák klienseit.

Hazai jó gyakorlatok

Ám legyünk igazságosak. Itthon nagyon sok történt, több kiadó és könyváruház csökkentette az online elérhető könyveik árát, vásárlást motiváló valódi akciók is beindultak, virtuális könyvbemutatók és fesztiválok igyekeztek pótolni az elmaradt rendezvényeket. Még szimpatikusabb és kézenfekvőbb, hogy szakmai periodikák jelentős része, és  – ez külön kincsesbányának minősült – az irodalmi-kulturális folyóiratok majd mindegyike aktuális számaikat szabadon elérhetővé tették. Lehetett bőven csemegézni. Az olvasás mellett az audiovizuális szöveg-változatok is erőre kaptak: színházak intézményesen, művészek maguktól önállóan, média szereplők szabad online elérésben felolvastak, pódium előadásokat nyújtottak, mesét teregettek.

Továbbra is alapvetőnek tartom, hogy a könyv ágazat minden szereplője hívja fel a figyelmet az ingyenesen, legálisan letölthető magyar könyvek elképesztő választékára. Ez az olvasók elérésének leghatékonyabb módja. Az így becserkészett érdeklődő gyorsan és könnyen válhat később könyvtermék fogyasztóvá, könyvtárlátogatóvá. Csak a legdísztelenebb és szolid tényeknél maradva:  a szinte teljes magyar klasszikus irodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárból (MEK) letölthető, a XX.-XXI századi kortárs művek pedig a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) portálról érhetők el. Ezen kívül számtalan legális szöveg-forrás működik, idézet-portáloktól a kritikai kiadások szélességéig. A free könyvek adatbázisait bemutató ingyenes ELTE kiadvány a MEK oldaláról áttekinthető. Címe: Magyar irodalom a világhálón. Szabadon elérhető magyar nyelvű szöveggyűjtemények. Részletesebb ismertető, kiegészítve az audiovizuális és online verziók lelőhelyeivel (kedvezményesen kapható minden ismert webes áruházban): Az ingyenes olvasás kalauza. Alcím: A szabad elérésű elektronikus irodalom magyar nyelvű szöveges és audiovizuális könyvtárai, a free szöveggyűjtemények elérhetőségei, a nyílt magyar text- és multimédia-bázisok globális, határon túli és hazai színterei.   

Nagy író nagy járványról

A hatvanöt pluszosok új kategória. Öregek órája közelg, reggel 9-12 között mehetnek a kopottas lénytársak az utcára. De mit olvasunk? Ha egyáltalán kezünkbe kerül könyv, a média ingerek hányattatásai zavarában.

Ez esetben jöjjön Kazinczy. Kétszeresen is agg író, egyrészt mint évszázadokkal ezelőtt munkálkodó szerző, másrészt mint biológiailag is koros – túl a hetvenen – itt idézendő hajdani levelező. Fennmaradt mailei egyszerűen olvasmányosak, Emil fiának többek közt kifejti: „Falun eltompulsz: városban kvalifikálod magadat.” Majd így folytatja, ajánlván a gyalogos katonaságot a lovasság helyett: „az infanterista városban tanul, ha nem olvas is: falun ha olvas is, nem sokat tanul.” Igaz ez így?

Kolerai hírek. Aug. 8. 1831 (Egy Kazinczy levél fejezetcíme)

Ma másként látjuk, főleg a karanténok havában. Apropó járvány: közismert, hogy maga Kazinczy kolerában halt meg. Történt ez mindannak ellenére, hogy betartotta az összes bezártsági előírást. Erről maga számol be ilyetén: „Én miolta hazaérkezém Pestről, ki nem léptem udvarom kerítésén, s tűröm az élet terheit, csakhogy okot ne adjak annak gyanítására, hogy a bajt oda, ahol az nem volt, én hoztam be. Postára sem küldhetek s csak tegnapelőtt vehettem azokat úgy, hogy a zemplényi őr átadá az abaujinak.” A hivatal ugyanis másik megyében volt, mint ahol ő lakott, és a kordon szigorú előírásai szerint nem mehetett át a megyehatáron a házától néhány száz méterre található objektumba.

kazinczy.png

Kazinczy Ferenc

Drámaibb a beszámolója a kolera társadalmi fogadtatásáról. A „dögletesség, az öldöklő angyal” megroppantotta a törékeny szociális béke fonadékait. Az emberek nem hittek a hatalom képviselőinek, elszökdöstek a lezárt területről, és ami több: lázadások törtek ki. Szétverték a patikákat, egyes helyeken magát a patikust is kegyetlenül bántalmazták, kiszemelt hivatalnokokat megkínoztak, hogy vallomásra bírják a járvány valós okairól. Az orvost fához kötözték a sűrű erdőben. Másutt „a doktorokat a városban és a falukon megszalasztották.” Egy részlet a beszámolóból: „Aug. 4d. Gercselyben lakos geometra Kozma Ferencre a kisztei és újlaki parasztok virradatakor ráütöttek, mert az is osztogatója volt a pornak. Annyira ment a dolog, hogy Kozma vette a puskát és öt parasztot agyonlőtt, maga is kapván tőlük egy lövést. Erre lóra ült, s a hegyeken s az erdőkön keresztül bement Újhelybe, magát a vármegyén beadta mint kénytelenség gyilkosát, s ott reversalis mellett szabadon eresztetett, sőt neki a Friedr. Wilhelm huszárjai közzül két legény oltalom végett melléje adatott.”

Egy másik eset: „Viczmándy János szolgabíró és esküdtje elverve, megkötözve hozattak Terebesre. - Katonaság parancsoltatott elő. A parasztság nem akara engedelmeskedni. Ekkor tűz adatott rájok, hat halva maradt, 4 veszedelmes sebet kapott, sokan könnyűt.”

Tanulságok? Krónikások vannak és lesznek?

Mi sem valóbb, többnyire legalábbis, hogy jelenleg másként küzdünk a halálos vírussal. A félelem és a kór hajdani geometriája tanulságos. Kifelé megyünk az elzártságból, évek múlva talán már másként emlékezünk a ragály eseményeire. Biztos lesz, aki összegyűjti majd egykoron a kortárs és elszenvedő krónikások posztjait a közösségi portálokról és más hálózati fórumok lapjairól.

A végzet sorai

Tragikus, hogy Kazinczy Ferenc utolsó levelét már nem fejezte be, a sorokat a lánya, Eugénia így záradékolta a hajdani címzettnek:

„Mély bánattal kell jelentenem a szegény atyám halálát, mely augusztus 23dikán nekünk nagy szomorúságunkra történt, a rettenetes kolera betegségbe esett 21dikén, s harmadnap múlva elhagyott bennünket örökre az áldott, pecsételetlenül találtuk ezt a levelet, ez volt az utolsó melyet írt életébe. A legmélyebb tisztelettel maradok alázatos szolgálója, Kazinczy Eugénia.”

Mindez történt 1831-ben. Kazinczy Ferenc teljes életműve, benne a levelei külön is kötetbe szedve, szabadon, ingyenesen elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Free olvasható elektronikus kritikai kiadás az MTA és a Debreceni Egyetem közös projektjében: Kazinczy Ferenc összes művei

Nőnap, 1790

Röpiratot adott ki a női nem politikai megbecsülése érdekében egy akkoriban neves költő, Pálóczi Horváth Ádám. Az egyébként remek XVIII. század végén, 1790-ben szólt ez a férfi a „Budán öszve gyült Rendekhez”. „A magyar asszonyok prókátorá”-nak nevezi magát a szerző. Felteszi a kérdést már az első mondatban:

Hasznot lehetne-e belőle tőbbet várni, mint kárt? ha az Asszonyok a’ Polgári közönséges Gyölekezetekbe be-botsáttatnának, ’s az Országos Tanátskozásokban is jelen lehetnének; nagyon gondos Kérdés… és külömböztetés nélkül nem is lehet reá felelni: lehet azomban úgy, hogy a’ Férjfiak’ elsőségéböl is semmit el-nem-von a’ felelet, ’s az Asszonyokat is némü-némü érzékeny őrömre gerjesztheti a’ Javallás.”

Miképp érvel Pálóczi? Véleménye szerint a két legfontosabb életkörben, a „Tudományban és a Hadi Virtusban” valóban kevés szerephez juthatnak a nők, bár sorol fel szép példákat arról, hogy a történelemben egyáltalán nem ritkák a „hadra termett és Tudományokra nézve is nagy hírt nevet érdemlett” asszonyok. Azon töpreng, hogyan alakult ki a nemi megkülönböztetés, pedig ”tudom azt, hogy maga a’ tisztelendö de babonás és mesés régiség, még az Isteni méltóságot is a’ Ferjfiaknak és Asszonyoknak egy formán osztogatta.”

Pletykás honanyák? A férfiak talán nem?

A költő, akit kortársai "szeretetre méltó kuruc"- nak bélyegeztek, kinyilvánította: a nők részvétele a politikai fórumokon csak hasznot hozhatna. Ismerteti, hogy a legfőbb ellenérv ilyenkor a férfiak részéről, hogy a nők nem tudnak titkot tartani. Így védekezik: „S hat a’ Férfiak mind némák-e? nem-is szükség ollyan Gyülekezetekbe sem Asszonyt, sem Férjfit a’ kinek oda-szollója nints, vagy reá nem tartozik, be-botsátani, a’ hol titkoson tanátskoznak. De a’ közönséges Gyülekezetekbe miért ne lehetnének jelen? alkalmatlanság vólna talám az-is, hogy némelly el-allyasodott indúlatuaknak maga-viselete meg nem egyezne az ollyan közönséges helyeknek Szentségével?” (Nem változnak az idők, ebből is látszik.)

paloczi.png

Kép: Pálóczi Horváth Ádám portréja Bikfalvi Koréh Zsigmond festményéről készült rézmetszet alapján 1791-ből

Anyanyelv - anyák nélkül?

Végül oda jut a szerző, hogy a legnagyobb hasznot a nők bekapcsolódásának az jelentené, hogy az anyák magyar nyelvet hallanának. Ez is ösztönözhetné őket, hogy továbbadják ezt a tudásukat. Konkrétan így fogalmaz:

A’ leg-ditsősségesebb haszna az Aszszonyok jelen-létének, még ez lehetne: hogy ott Hazánknak nagyait nemzeti nyelven hallanák beszélni, ’s magok-is mind édesednének a’ nyelvhez, mind tökéletesednének benne, ’s utóbb kis gyermekeikkel-is, tsak feledékenységből-is magyarúl beszélnének; sőt többszöri gyakorlása a’ Gyűlekezeteknek, azt tenné; hogy önként-is magyar hanghoz szoktatnák gyermekeik’ nyelvét; hogy majd ha azok-is illyen nagy Gyülekezetekbe mennek idővel ne ejtsenek idétlen hangokat, ’s ne tőrdeljék a’ Magyar szót; hanem úgy tanúljanak magyarúl előre, mint a’ kiknek nem Bétsben, sem Frankfurtban, sem a’ Párisi nemzeti Gyülésben, hanem Magyar Gyülekezetekben van a’ dologhoz szóllójok.”

Aláírás csak ennyi: „a’ Javalló”.

Digitális reformkor

Az ilyen röpiratok, bár tartalmuk ma is szexy és bármelyik cukométeres posztban megélnének, ma már nem levéltárak kéziratkötegeiben lapulnak. Digitálisan elérhető írásokról van szó. Ingyenes szöveggyűjteményekből kinyerhető művek ezek, a Google első szinten adja listájukat. Jelen esetben a „Klasszikus magyar irodalmi textológiai kutatócsoport” adatbázisa szolgáltatja a fent idézett sorokat. A team elektronikus kritikai kiadás-sorozatában Csokonai, Kazinczy, Pálóczi Horváth Ádám és mások teljes életművei olvashatók többféle formátumban.

A szabad, legális könyvek köztereit mutatja be Kerekes Pál: „Az ingyenes olvasás kalauza” című elektronikusan és nyomtatva is kiadott kézikönyve. Az egyetemi, akadémiai free szövegbázisok fejezete részleteiben is ismerteti azokat a magyar irodalmi térítésmentes digitális könyvtárakat, amelyekben nem csak a népszerű és máig gyakran olvasott klasszikusok kaptak helyet.

A költő feleségei

Visszatérve Pálóczi Horváth Ádámhoz: nem csak szóban, de tettekben is megnyilvánult a női egyenjogúság témakörében. Megszervezte a „Göcseji Helikon” női irodalmi társaságot (1814). Magánéletében nem volt szerencsés, kétszer vált el, és csak harmadik házassága bizonyult tartósnak. Mai szemmel persze ez is furcsa: nevelt lányát, Kazinczy Klárát vette el már öregedő férfiként.

Hangzó anyagok

Pálóczi Horváth Ádám labancellenes dala Cseh Tamás előadásában

Árion felszentelése a Musica Historica előadásában

 

 

 

 

Versfilm

A versek megzenésítése örök műfaj. Sanzonok, kuplék, zenekari kíséretes feldolgozások, kórusátiratok nagy számban tölthetők le a video-megosztó portálokról. Elég bekopogni a szerző, vagy más közreműködő nevét: azonnal érkeznek a találatok. Külön itt két nagyon népszerű költészeti projektet emelnék ki:

„Rájátszás. Szívemhez szorítom”

2011 óta folyamatosan fellép ez a formáció a nagy irodalmi és kulturális fesztiválokon. A kortárs költők műveinek zenei pódiumra komponálása a céljuk. A csoportot egyaránt alkotják zenészek, költők, írók. Ötvenezret meghaladó (néha százezerhez közeli) letöltésszámok is előfordulnak. Ez nyilvánvalóan kortárs irodalmi alkotás számára nyomtatott formában nem, vagy csak nagyon kivételes esetben teljesíthető. Leginkább Grecsó Krisztián (ezúttal gitározik, nem regényt ír) és Erdős Virág (ezúttal énekel és nem verset költ) teszi ismertté a zenekart.

„Pilvaker, a szavak forradalma”

Vitatott, ám mégis irodalom dominanciájú koncertfolyam, sok esetben külön is feldolgozva egy-egy vers egyedi viedóban. Klasszikusaink műveit adják elő rapperek, többnyire változatlan szöveggel, gyakran átírások formájában. A legutóbbi koncertet közel hétszázezren töltötték le a You Tube-ról. A Szeptember végén feldolgozást tizenkétmillió (12 100 000, február 2020!) alkalommal nézték meg.

Énekes poézis

Mint legtöbbször, a felsorolás nem teljes, egyszerűen lehetetlen a már klasszikus életműnek mondható interpretátorok szabad elérésének teljes bemutatása. Csak a legismertebbeket említve: Hobó, Dinnyés József, Cseh Tamás, Tolcsvay zenekarok és sokan mások. Annyi elmondható, hogy szinte bizonyos, hogy némi internetes keresés után free elérésben rátalálhatunk ezekre az előadókra.

Szalon- és iskolai projektek

Lackfi János „Nem kötelező olvasmányok” sorozata (YouTube csatornája) az iskolai vers-olvasmányok befogadásához nyújt újszerű megközelítéseket, előtérbe helyezve a mai szokás- és beszédmódok keretibe illeszthetőségét a halhatatlan magyar alkotásoknak. Egyes elemzései a húszezrest, vagy azt meghaladó letöltési számokhoz közelítenek.

Lutter Imre „Sorok között” kulturális szériája (százezren innen és túl letöltésszámok), kapcsolódva a „Vers – mindegy, kinek” videó-pódium előadásaival sokat tesznek a költemények befogadásának, értelmezésének XXI. századi karakterének felvázolásához.

Irodalmi szalonok kötetlen hangvételű beszélgetés videósorozata közül példaként csak kettőt emelnénk ki: Juhász Anna „Pura Poesia” interjúit, illetve a Hadik Kávéház nagyestjeit irodalmunk legendáihoz kapcsolódóan.

audio_book.png

Versfilm

Érdekes, látvány-kiegészítésekkel dúsított literatúrával kísérletező műfaj a versfilm. Több experimentális alkotás szerzője használja művére ezt a meghatározást. Néhányat ezek közül kiemelünk.

Talán a legextrémebb, amelyben nemzetközi filmsztárok egyébként angol nyelvű filmjeleneteibe applikálnak magyar klasszikusokat:

Robin Williams verset mond: Petőfi Sándor: Reszket a bokor mert…

Versfeldolgozások filmes epizóddal kiegészítve, vagy hangulati képkockákkal színesítve:

József Attila: Talán eltűnök hirtelen

Szabó Lőrinc: Szeretlek

MOME versfilmek gyerekeknek

Videóvers Flotta - Szépírók Társasága

A Szépírók Társaságának hosszú távú tervei közé tartozik egy Videóvers Flotta létrehozása, melyet először a hazai és határon túli magyar városokban, később pedig különböző európai városok nyilvános terein és tömegközlekedési eszközein – busz, villamos, földalatti, vonat, hajó – megrendezett videóvers fesztiválokon mutatnánk be a nagyközönségnek. Ezen a videóvers oldalunkon egy válogatást teszünk közzé azokból a szövegekből, melyeket megvalósításra ajánlunk filmeseknek. A videóversek ideálisan félperces, egyperces, maximálisan háromperces kisfilmek, melyekben a kép- és hanghatások mellett fontos a szövegek (betűk, szavak) megjelenítése is, akár grafittiként, égen húzott kondenzcsíkként, járdára, falra, ablakra festett, vagy vésett feliratként, dobókockákból kidobott szövegekként, fűnyíróval fűbe vágott alakzatként, vagy bármely más ötletes, művészi formában. Olvasható már néhány kreáció, és nemzetközi kitekintésben  nézhető néhány angol nyelvű próbálkozás is különböző európai országokból.

Klikkfarmerek kontra könyvtárosok

Az egykori digitális triumfalizmus helyett napjainkra már józanabb felfogások, visszafogottabb kulturális aktivitások jellemzik a free alapú elektronikus irodalom publikálását, szolgáltatását. A lájkok, kattintások, irányított kommentelések fizetett munkásai, a klikkfarmerek még nem mozdultak rá az igényes irodalom platformjaira. Könyvtárosi feladatnak lehetne meghatározni ennek az állapotnak a megőrzését. Technikai funkcionáriusok, részvény-pozsgásos üzleti globalitások projekciói már éppen eléggé eltorzították a kulturális befogadás hálózatának érték-orientációjú szemcséit. A digitális könyvtár (Magyar Elektronikus Könyvtár, Digitális Irodalmi Akadémia, Hungaricana és még sok más szöveg-bázis) jelenleg is elsősorban tartalom kurátor és csak másodsorban archívum. Átvéve a képzőművészeti fogalomtárból, terjed egy találó kifejezés több kulturális szegmensben, így az irodalmi platformok applikációiban is: kurált tartalom, azaz a bőségesség, többnyelvűség izgalmas káoszából kiemelések, olvasáslisták készítése, prezentálása az internet befogadói, az adott portál látogatói számára. Különösen hatékony lehet az irodalmi web-gondozásban az audiovizuális literatúra válogatása, producált szelektálása, tekintettel a műfaj népszerűségére, könnyű és gyors elérési potenciáljára.

 

 

Könyv: Jót s jól! De olcsón!

Párizsban történt. A legenda szerint ahogy árusítani kezdték a városban az első nyomtatott Bibliákat, az ügynököket máglyára akarták vetni. Egyértelműnek látták ugyanis, hogy ilyen olcsó könyveket csak az ördög segítségével lehet legyártani. XV. század utolsó negyedében járunk. Az elérhető árban kalkulált könyv megérkezett. Végül hova futott ki a történet?

Monok István kutatásaiból tudjuk, hogy egy luxuskönyv és egy használati könyv ára közötti arányszám legalább ezerszeres a kódex és a nyomtatott könyv együttélésének rövid szakaszában (1450–1550). Ha ezt kivetítjük a mai állapotokra, és egy igazán gazdagon kiállított, albumszerű, drága könyv árából indulunk ki – ez általában 10 -15000 Ft –, akkor ma egy hasznos és értékes olvasnivaló árának 10 -15 Ft körül kellene lennie. Hát nem éppen ez a helyzet… És akkor még nem számoltam bele az évszázados technikai fejlődés vívmányait.

Kultúrharc: árak vagy várak?

Mindezeknek a nem gazdasági megalapozottságú merengéseknek az az apropója, hogy ismét fellángolt a vita az irodalom támogatásának módjairól. Elég hevesen ütköznek a vélemények. Nyilatkozatok, intézkedések, szolidaritások csatáznak. A döntő kiindulópont az, hogy az anyagi segítséget a bemenetnél szükséges nyújtani. A szerzőket, alkotókat érdemes államilag szponzorálni, hiszen első a mű, a könyv. Ez pedig csak akkor születik meg, ha az író biztonságos anyagi háttérrel rendelkezik. Az ütközés tulajdonképp abban van, kit és milyen művészi szempontok szerint lehet ösztöndíjban részesíteni.

Véletlenül sem szeretném vitatni az írói pályázatok szükségességét és hasznosságát. Ha az irodalom egészét tekintjük, elkerülhetetlen azonban, hogy magáról a befogadóról, az olvasóról is legyen szó a támogatások összefüggésrendszerének kialakításában. Nem csak a bemenet, a kimenet is része a könyvkultúrának. Az olvasó pártfogása is számít, nem csak a művészi közreműködőké.

Több írásomban szemléltető példákat hoztam a könyvárak történelmi fejlődéséről.

Csak egy példa a XVIII. század végéről. 1788-ban a Bécsi Magyar Múzsa közli Landerer Mihály az év márciusában megjelenő magyar könyveit. Ez a felütés: „A többi Könyvek között, ezek az új Magyar Könyvek is találtatnak Füskúti Landerer Mihálynál, Pozsonynál, Kassán és Pesten.” 20-40 krajcár között állnak be az árak, a már ismertebb szerzők és a szerelmes történetek egy forintra felmennek. Összehasonlításul: az adott korszakban egy icce tej (0,85 deci) ára 2 krajcár. Tehát nagyságrendileg 10-12 liter ára tejért lehetett egy népszerű könyvet megvásárolni. Ha ma ezt alapnak vesszük, egy liter tejet 250 forintos átlaggal számolva, 2500 Forintot kapunk. Ennyiért kapható (némileg talán drágábban) ma is egy kurrens szépirodalmi kiadvány.

Nézzünk egy másik példát egy korábbi évszázadból. Fitz József ismerteti a XVI. – XVII. századi kereskedelmi becsléseket: „Valaki jól megebédelhetett 6-8 fillérért, míg a nem túl vastag nyolcadrétű könyv ennek tízszeresébe került.” Ha nem az éttermi árakat (ez teljesen egyedi) vesszük viszonyítási alapnak, hanem az önkormányzati vagy közétkeztetési normákat, úgy 4-500 forinttal számolhatunk ebédenkét. Nagyságrendileg tehát majdnem ugyanitt tartunk. Éppen ma vettem meg egy magyar kortárs szépirodalmi kötetet. Az ára kedvezménnyel 3699 Ft. (Sok, nagyon sok egyébként!)

Nincs változás, az árak stabilak évszázadokon át? Ez csak a könyvben igaz, hihetetlen.

Meglepő egyezés, úgy tűnhet, négyszáz éve beálltak a könyvárak egy szintre. Azt látjuk tehát, természetesen becsült és nem egzakt számítások alapján, hogy a könyv értékviszonyai – nagyságrendileg – az alapvető közszükségleti cikkek viszonyrendszerében nem változott jelentősen a könyvnyomtatás ötszáz évnél hosszabb időtartalma alatt. Ez a nyers tényszerűség az olvasó szempontjából nem előnyös, hiszen kizárja őt az évszázados technikai fejlődés vívmányainak eléréséből. Arról már nem is beszélve, hogy elvileg létezik kultúrpolitika az utóbbi száz-százötven évben.

musketas_tanar_ur.png

Némi kekeckedésre is okot adnak a fenti összehasonlítások. Ha az iparosodás evolúciója nyomán sokkal olcsóbb lett a könyv előállítása, miként lehetséges, hogy az árak mégsem görbültek meredeken lefelé évszázadok óta? Ki és mi a fő költségelem, amely nyomán nem vékonyódnak az olvasói ráfordítások? Az alkotók környékén kell keresgélnünk, a kiadók a profit maximalizálók, a kereskedelem a nyerészkedő? Vagy eleve rossz (rendszerektől függetlenül) a társadalmi struktúra kulturális értelemben? Kinek állt érdekében hajdan a könyvet belökni az árugazdálkodás mélységes szakadékába, hogy versenyezzen a fogyasztói termékekkel?

Biblioszaurusz kiszámíthatatlan, iránytalan súlyos léptei tapossák az olvasói érdeklődés és ökonómiai valóságának natúráját. 

Adóvisszatérítés kortárs szépirodalom vásárlása esetén?

Többet olvasnánk, ha szerényebb árakon juthatnánk értékes kortárs magyar irodalomhoz. Miért ne kaphatnánk adóvisszatérítést könyvek után? Rezsiutalvány mellé könyvutalványt is, ha az idősebb generációkról van szó. Nem kereskedelmi akciókra várunk, hanem olcsó és jó könyvekre. Vagy ez nem lehetséges? Annak idején maga Gyulai Pál szerkesztette az Olcsó Könyvtár sorozatát. Vagy más: kezemben tartom a Tevan Könyvtár 14-15. füzetét (1913). Ady Endre novellák hatvan fillérért, az egyedi számok csak negyven fillérért. Így volt ez régen…

Források:

Kerekes Pál: Könyvingyenesség a nyomtatott és digitális korban. Korunk, 2018, február.

Kerekes Pál: A szabad magyar könyv. Korunk, 2018, november.

Kerekes Pál: Az ingyenes olvasás kalauza. Győr, Publio, 2019. 248 old. E-példány és print változat is.

Gyulai Pál: Művészet és erkölcs. Emlékirat az alakuló (e-)könyv etikához. Bevez. Kerekes Pál E-példány.

 

Olvasni téjjel, hegyi mézzel

Az irodalom nem rendszer, hanem folyamat. A XXI. század első szakasza a könyv évtizede. Digitális vagy nyomtatott szövegkultúrák hatolnak be az élet minden területére. Sokan olvasnak, nagyon sokfélét, a szisztematikus olvasó képzés nehezen előállítható.

Mit olvassanak a fiatalok?

Ez a kérdés egyre sűrűbb periódusokban kerül előtérbe, a viták látszólag a tartalomról szólnak. Valójában nem művészeti teljesítmények vetélkedését lendítik be a nyilatkozatok, hanem világnézetek, nevelési elvek ütközete zajlik a porondon.

A jó könyvnek nem kell tanári segítség.

Az Egri csillagokat, vagy a Jókai százköteteset nem azért olvastuk gyerekkorban, mert ajánlották az iskolában, hanem azért, mert ezek voltak otthon a könyvespolcon. Meg másodrangú útleírások, de azok is megtették. Mindennapos jelenetként emlékszem, ahogy titokban cseréltek Herczeg Ferencet a gangokon. Idős bácsi hordta átszellemülten a hajdani Új Idők bekötött évfolyamait. Ahogy kijutottunk az iskolán kívüli világba, azonnal a kortársakat kerestük. Ki emlékezik már Somogyi Tóth Sándorra, Fejes Endrére (persze sokan), vagy más jeles szerzőre? Taroltak Moldova szatírái. Ahogy szüleink zárt körben keresték fiatalságuk sikerdarabjait, mi is félelmek és veszélyes kalandok között cserélgettük az erdélyi írók becsempészett írásait. A lassan hazajárogató ötvenhatosok hozták a Rió-ban, kanadai kisvárosokban, és más egzotikus helyeken megjelent könyveket. Európai metropoliszokból jöttek a Máraik, és tömegével az emlékiratok. Olvastunk lázasan. A közkönyvtárak írói esteket rendeztek, nem volt hirdetés, reklám és PR, egy falragasz nyomán csordultig teltek a termek. Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval képernyő elé lehetett ültetni az embereket.

Ma Harry Potter nemzedéknek határozza meg magát a húszas korosztály. Hogyan lesz ebből Thomas Mann, Dosztojevszkij, vagy akár Kosztolányi, Babits? A klasszikusok megtalálják az utat, ez csak idő kérdése. És a ránevelés?

A legnagyobb ígéret a kortárs magyar irodalom.

Értékes versek, regények, hovatovább életművek kiáltanak ránk a valóságos és virtuális könyvespolcokról. Néha csak pisszegnek, ez igaz, mert a marketing büdzsék nem azonosak. Az is szomorú tény, hogy hiába halljuk meg az igaz hívó hangot, egyszerűen nem lehet lépést tartani a könyvárakkal. Ez alól az elektronikus kiadvány sem kivétel.

A jelen írói, költői nem csak magukért dolgoznak műveikkel, hanem más szerzőkért is. A médiaszereplések, auktori weblapok, gondozott poétai szájtok, Facebook posztolások, podcast bejelentkezések felszínre hozzák az irodalom ütőképességét. Nem új ez, hiszen mit tettek a régiek az írásaik érdekében? Leveleztek, folyóiratokat alapítottak és írtak, mecénások után kutattak, hajdan még előfizetőkről is gondoskodtak, vagy akár maguk adták ki a könyveiket saját költségre. Pezsgett a literatúra környezete, a mozgalmasság vonzotta az olvasókat. Ma is ennek van esélye, és létre is jöttek már az elfogadott formái: egymást követik a könyvfesztiválok, könyvhetek, kiadói és tematikus vásárok. Könyvünnepek sorozata várja a kíváncsiakat. Gyerekek, fiatalok, idősbe hajlók mellett itt vannak jelen a középnemzedékek is, itt elérhetők tapasztalatom szerint.

zalan_futasa_1.png

A képen Hajna és Ete végső találkozása a Zalán futásából. A kép forrása: MEK OSZK Digitális Képarchívum

Zalán futása: Vörösmarty Mihálynak sem kell sorban állnia

Az Egri csillagok ajánlása mellett felvetődik: és a Zalán futása? Ez a verses eposz sokkal aktuálisabb, mint a most politikailag nem illeszkedő törökök elleni hadakozás. Vegyük például a gasztronómiát. Huba vezér sátrában ilyen kép fogadja a „hadzavaró” Etét:

Ekkoron a hajlék közepén már álla rakottan

Gyenge gyümölcsökkel, téjjel, s hegyi mézzel az asztal,

S egy sült őzborjú fele volt kiterítve szegetten

Hosszas ezüst tálon. Mert dús vala ősz Huba.

 

Végül az is kiderül, hogyan lett „dús” a Vezér, és a harcokban ellenségeitől szerzett fegyvereket hogyan tárolja. Annyi elöljáróban elmondható, hogy nem éppen a mai ízlésnek megfelelően…

Ettől eltekintve a Zalán futása a magyar nyelv bámulatos kincseskamrája, egy-két sor persze elég belőle alkalmanként, de annyi jót tesz, nyugodtan ajánlom. Mint olvasásra és - mondjuk ki – akár hazafiságra nevelés eszközéül is. Bár nem annyira edukál, mint elmélyít, és az persze nem teljesen kontrollálható irány. 

Isteni Fül kultúrája

A web adatbősége agresszív. Az internet határtalan megőrző kapacitása új helyzetet teremt. A hálózati mentés már nem egyszerűen dokumentálás, hanem a XXI. századi ember elemi, kulturális aktivitása.

Híre-hamva sem volt a webnek, kultúrfilozófusok már figyelmeztettek a mérhetetlen szellemi-lelki kibocsátás feldolgozásának erőpróbájára. Babits Mihály száz éve „Rádió. Ének és meditáció” próza és vers szövegvegyesében úgy vélekedik: a hanginformációk sorsa különbözik más anyagszerű dokumentumoktól. Az örök zsivaj, amelybe elkeveredik minden valaha kimondott szó, visszafejthető:

„Sok évszázakon át azt hitte az ember, hogy a kiröpült hang elvész a messzeségben, és elhal, mint a kiröpült lélek. De lehet-e halála annak, mi egyszer élt? A hang, ha elnémult, még nem veszett el: a hang halhatatlan, s mikor már nem is hallja senki, él és röpül tovább! S örök, irtózatos, néma zsivajban járjuk útainkat. Megőrülne, aki egyszer meghallaná: a föld minden hangja itt leng fülünk körül. Mily keveset fog föl a fül kis rádiója az óriási Koncertből, mely kiindul minden pillanatban a földkerekség minden pontjáról, talán egy isteni Fül felé!”

 (Babits Mihály: Rádió. Ének és meditáció)

Kézenfekvő Freud-ot idézni ebben a tárgykörben. „Rossz közérzet a kultúrában” esszéjében kifejti: „Mióta úrrá lettünk azon a tévedésen, hogy a számunkra közismert elfeledés az emléknyom roncsolódását, tehát a megsemmisülését jelenti, hajlunk az ellentétes feltételezésre, hogy a lelki életben semmi sem pusztulhat el, ami valaha képződött, hogy minden valamilyen módon fennmarad és alkalmas körülmények között, például egy messze ható regresszió következtében, ismét napvilágra kerülhet.”

Hiányoznak a felejtés intézményei

A text alapú archívumok (könyvtár, irattár, levéltár) a kultúra alaprétegét képezik. Az emlékezet intézmények  konfigurálják az írásbeli műveltség szerkezetét, hagyományait. A kulturális tradíciók, irodalmi kánonok napi szinten befolyásolják életmódunkat, problémaérzékenységünket, szellemtudományi innovációinkat. Nem mellékes tehát, hogy a szövegtárak, dokumentumbázisok hogyan viszonyulnak a digitalizáció nyomán kialakult, napjainkra egyre feszítőbbé váló új paradigmához: konkrétan ahhoz, hogy nem kizárólag védeni, oltalmazni kell az állományt, hanem orientálni a felhasználás tartalmi és mennyiségi leválogatását, tudatos szelektálását.

Talán nem szentségtörés kimondani: nem csak tanulni kell tudni és akarni, hanem felejteni is! Hans-Gorg Gadamer német filozófus, még szintén jóval a web és hálózati média kicsírázása előtt, egész pontosan fogalmazott:

„A megőrzés és az emlékezés viszonyához hozzátartozik a felejtés, amely nem csupán hiány és fogyatékosság, hanem, ahogy Nietzsche hangsúlyozta, a szellem egyik életfeltétele. Csak a felejtés révén válik lehetővé a szellem megújulása, az a képessége, hogy mindent friss szemmel nézzen, úgy, hogy a rég ismert sokrétű egységgé olvad össze az újonnan látottal. A megőrzés, az elfelejtés, és az újraemlékezés az ember történeti alkatához tartozik, s maguk is az ember történetének és képzésének egy darabját alkotják.”

(Hans-Georg Gadamer. Igazság és módszer. A humanista hagyományok jelentősége a szellemtudományok számára" fejezet "Képzés" alfejezet)

digitalis_olvaso.png

Fotó: Pixabay. Képszponzor: Canva

Digitális aktorok

Projekt megmozdulások, irányítási nekibuzdulások nem kezelik az új kulturális igényeket. Adatrögzítés helyett a bővebb jelentésű adatértelmezés útjainak keresése lehet a következő évtizedek művelődésszervezői (államilag támogatott) intézményrendszerének alaporientációja. A könyvtáros szemlélet és tapasztalat a digitális univerzum lakhatóságának menedzseléséhez még jól jöhet. A könyvtár az Emlékezet és Emlékezés integráns online akadémiájává fejlődhet.